1843-1844 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844

D. Az 1840. évi V. törvényczikkely által a' büntető törvénykönyvvel válhatlan kapcsolatban lévő büntető 's javító rendszer behozása iránt kimerítő véleményadás végett kiküldött országos Választmány üléseinek jegyzőkönyve

>V> (7—M)

lő. Ülés írásai. Jahus ő-én 1843.

\-ik illés December 13-ik napján 1841-ik esztendőben

a megnevezettek jelenlétében.

Elnök ő ii. msága jelentette, hogy a’ n. m. országos Választmánynak óhajtásához képest <5 cs. kir. Főherczegségc az ország Nádora az iránt: hogy a' törvényhatóságok börtöneinek jelen állapotáról a’ tudósítások minél eléhh héküldetessenek, kegyelmesen rendelkezni méltóztatott.

Folvtattatván azután az előtte való napon hé nem végzett tanácskozások, felhozatolt a magány rendszer /pártolására:

Hogy a' rend és elkülönözés által, hozzájárulván a* lelkipásztor vallásos oktatásai a’ börtönözés fő czéljainak: mi szerint annak valóságos, igazságos, de egyszersmind javító büntetésnek is kell lenni, a’ magány rendszer tökéletesen megfelel. Az elkülonözött állapot, mellybe az egyén helyheztclik, javítólag hat reá mind azért, mivel meggondolást és magába szálást eszközöl, mind azért, mivel unalomból is dolgozni kéntelenittetvén, a’ henyéléstől — miből a’ legtöbb vétségek erednek—elszokik. Bizonyítja ezt a’ tapasztalás is, mert az 1780-dik esztendőben Gloucesterben felállított magányrendszerféle börtönben 17 év alatt egyetlen egy visszáesés a’ bűnbe (relapsus) sem fordult elő. Az egésség sem veszélyeztetik a’ magány rendszer által, ha jól választott eledelek, a’ kamrák szellőztetése ’s orvosi felvigyázás által annak fentartására szükséges gond fordiltatik , és a’ magány elzárás az igazgató, orvos és lelkész látogatásai által enyhittetik. Példa erre Pittsburg, hol a’ magány börtönben felével kisebb a’ halandóság, mint magában a’ városban. Igaz ugyan, hogy a’ magány rendszerű intézetek felállítása több költségbe kerül, de miután ennél — mivel szigoruabb — rövidebb is az elzárás, és így a’ raboknak rövidebb időre terjedő tartása kevesebbe kerül, őrök és felvigyázók is sokkal kisebb számmal kivántatnak mint a’ hallgatónál; mindezeket számba véve Dr. Julius szerint is, ki Amerikában szerzett tapasztalásai nyomán e’ tárgyban részletes számításokat tőn, a’ magány rendszer költségei egybevettetvén a’ hallgatóéival csak úgy állnak mint 10 a’ 9-hez. — Idéztetett e’ részben Veszprém vármegyének felvetése is, mi szerint magány börtön 175 rab számára 24—30000 p. fiba kerülne. — Sziíl a’ magány rendszer mellett azon tekintet, hogy az elzárt egyénnek gonoszabb társakkali együttlét által eszközleni szokott megromlását lehetetleniti, szól az is, hogy a’ hallgatóból sokszor áttértek már magánvrendszerü intézetre, de nincs reá példa, hogy a’ magány rendszer hallgatóval cseréltetett volna fel; szólanak végre nevezetes auctoritások, több nemzetek példái mellyek, — hijányozván e" részben a’ tulajdon tapasztalások — itt különös tekintetet érdemelnek.

Azok, mellyek a’ hallgató intézet ellen felhozatnak:

A’ hallgató rendszer csak theoriában áll, de gyakorlatban ki nem vihető, mert fő elve úgy mint a’ hallgatás elve nem csak szóval, de jelek által is számtalan módon kijátszható, mi a’ magányrendszerü elzárásnál nem történhetik. Ugyanezen okból a’ hallgató rendszer fentartására nagyobb személyzet is kívántatik. Londonban a’ Coldbathsfieldi hallgató intézetnél 900 fogolyra 230 intő és felvigyázó táláltatik szükségesnek, és mind a’ mellett, hogy ez egyike a’ legtökélyesebbeknek, 1836-dik évben 5000-nél több büntetés szabatott egyenesen elvszegés miatt. Nálunk még nagyobb nehézséggel volna ezen rendszer összekötve, a’ mennyiben pontos, szorgalmas ’s elegendő számú illyen egyének alig volnának feltalálhatok. Vannak, kik szenvedélytől elragadva követnek el bűntetteket a’ nélkül, hogy erkölcsileg megromolva volnának, ezekre káros a’ hallgató rendszer, mert becsületérzésük veszélyeztetik, midőn ezégéres gonosztevők osztályába soroztainak , ’s a’ mi több, ezek között hosszabb ideig lévén olly esmeretségekbe jutnak, mellyek azokat a’ börtönbőli kiszabadulás után is a’ jó útról ismét elcsábíthatják. A’ magány rendszerben a’ büntetés a' bírói ítéleten tűi nem terjedhet; ellenben a’ hallgató rendszernél a’ rab a’ hallgatás megsértésének ürügye alatt Önkény szerint sőt ártatlanul is büntethetik. A’ hallgató rendszernél a’ képmutatás alacsony uralkodik, sokszor épen a’ megátolkodottak mutatkoznak a’ legjobbaknak, hogy jobb osztályba jussanak, vagy épen a’ többiek felett felvigyázókká tétessenek, innét következik, hogy a’ hallgató börtön teremei gyakran a’ legnagyobb rendetlenségek és veszekedések szinhelvei.

Mások méltányolván mind azon okokat, mellyeket akár az egyik, akár a’ másik rendszer mellett és ellen felsorozni lehet a’ börtönök rendszerítésének általános kérdését azon viszony szempontjából gondolták főképen fontolóra veendőnek, mellyben az a’ társaságos állapotokkal és a’ kor hajlamival áll. Legyen bár maga a’ büntetés, legyen a’ rabnak javítása, vagy ha ez talán elérhető nem volna, annak elkerülése a’ czél, hogy inkább elromolva a’ tomlöczből ki ne jöjjön’ — annyi minden esetre igaz, hogy mihelyt fogház javítása tárgyában theoria és elvek lépnek az eddigi rendszer nélküli gyakran fonák szokások helyébe, a’ rabok anyagi és erkölcsi állapotának bizonyos jóléte nem mellőzhető. Egésséges lakás, elegendő eledel, tisztes öltözet anyagi, — rend \állásos és talán másféle oktatás erkölcsi és értelmi tekintetben — azon alkotó elemek, mellyek minden jól elrendezett fogház rendszernél uralkodnak. Ezek mór magokban a’ rab részére olly anyagi és erkölcsi állást képeznek, mclly kedvezőbb mint sok szabad és erkölcsös polgár állása a’ társaságban. A’ munkát, melly minden ember sorsa, még magában büntesésnek venni úgy sem lehet, a’ szabadság elvesztése pedig az élelem és ruházat megadása által van némileg pótolva, a’ mi az általános elszegényedés évkorában nem csekély tekintet. Nehogy tehát a fogházak büntető jellemeket egészen elveszítsék, ’s fogház ’s nevelő házak közölt a’ század hajlamainál fogva a határvonal egészen eltévesztcssék, — szükséges bizonyos sanyarúságot kötni az emberiség követelése szerint elintézett fogházrendszerhez. Ez a’ sanvarúság testi nem lehet, mert a’ testi büntetéseknek jövendője nincs, — kell tehát erkölcsi sanyarúságot