1843-1844 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844

B. Büntető törvénykönyv

160 (266—267)

15. Ülés írásai. Julius 5-én 1843.

Különvélemény a’ bíráknak okadás nélküli visszavclictésc ellen.

Nem szólván a’ bíráknak bíráskodási képtelenségéről (incapacitas judicis) vagy azoknak okadás mellett viszszavethetéséről, mcllyek a’ törvény, és törvényes szokás eseteiben nálunk eddig is léteznek, és a’ dolog természete szerint ezentúl is létezniük kell — észrevételem egyedül az okadás nélküli visszavethetés körül forog. Ezen tan mindeddig törvénykezésünkben ismeretlen volt, és most javaltatik az esküdtszékeknél (Jury) bevett szokás példájára behozatni.

Közönségesen előre kell bocsátanom azon megjegyzést, hogy nem minden, a’ mi bizonyos inlézvény mellett hasznos, sőt talán szükséges is, hasonlóan alkalmazható más intézvénveknél is; igv tagadni nem lehet, hogy az esküdtszékeknél, mellyeknek bíráji a’ népből sorshúzás, betű-rendsor, vagy más ebhez hasonló mód szerint választatnak, a’ kérdéses visszavethetésnek ezen intézvény természete szerint létezni kell. Bírák Ítélnek itt a’ polgárnak élete és vagyona felől, kik a’ népnek különösen kijelentett bizodalma által személyesen a’ bíráskodásra kijelelve nincsenek, kik a’ perbefogotthoz gyakran tökéletesen hasonlók (pares) szomszédsági, és más legközelebbi viszonyokban állók; hányszor történhetik meg ezen bíráskodás neme mellett, hogy a’ vak sorshúzás, vagy más előre nem látott rendsor olly bírákat állít a’ perbefogott eleibe, kik ellen törvényes kifogást nem tehet, vagy is okadás melletti visszavethetéssel nem élhet, és a’ kiket mégis különbféle nagy részt épen polgári állapotuk egyformaságából, szomszédsági, és más közelebbi viszonyaikból eredett okoknál fogva, mint nem jó akaróját, viszálkodó szomszédját, vetélkedő társát

’stb. birájának nem kívánhat, illy helyzetben a’ visszavethetés valamint egy részről a’ perbe fogottnak méltán követelhető megnyugtatására szolgál, úgy más részről a’ visszavetett egyszerű polgárnak az intézet természete szerint kisebbségére nincsen; az esküdtszékeknél a’ birákban szükséges bizodalmát csak ezen az úton lehet elérni, és az anynyira heterogan részekből alakított esküdtszéket mintegy választott birósággá általakítani.

De mind ez egészen máskép áll az állandó bíróságokra nézve. A’ büntető bíróságok nálunk a’ jelen országos Választmány javallata szerint is felségsértés, hűtlenség és pénz-verés eseteiben, a’ mennyiben ezekre nézve a’ kiralvi Tábla leend a’ bíró — a’ felség — minden más bűntettekre nézve pedig a’ nép által szabadon fognak választatni. Ezen állandó, a’ dolog természete, és folyvásti tapasztalás szerint a’ népnek jelesbjeiből szerkezendő bíróságokra nézve mind azon egyformasági, szomszédsági, stb tekintetek, mellyek az esküdtszékeknél a’ visszavethetést igényelhetik, csak nem egészen megszűnnek; ugyanis igen kevés eseteket kivéve, mellyek az okadás melletti visszavethetés által teljesen biztosítva vágynak, legnagyobb részt a’ nép alsóbb osztályaiból származott bűnről vádlottnak semmi olly viszonyban nem állanak bíróikkal, mellyen az ok nélküli visszavethetést alapitni lehessen, és igv ezen egész rendelkezés állandó bíróságok mellett a’ vádlott igazságosan mogkivánható biztosságára nézve egészen felesleges. De ellenben magára az állandó bíróságok intézvényére nézve az ok nélküli visszavethetés legkárosabb következésü lenne, és megfosztaná ezen intézvényeket azon hatástól, mellyet illy természetük elleni kinyövés nélkül a’ büntető igazság kiszolgáltatásában bizonyosan gyakorolnának. Állandó bíróságok, hogy czéljuknak egészen megfeleljenek, a’ nép előtti — a’bírák lelkiismeretességén, törvényes tudományán, bírói tapasztalásán alapúit tekintély, testületi egység, és egymás iránti bizodalom, és tekintet nélkül fel nem állhatnak, és mi lesz az állandó bíróságnak ezen szükséges kellékeiből, ha a’ birót vagy maga a’ vádlott tán csak azért, mert szigorú igazságos, vagy a’ mondottak szerint valóban minden ok nélkül, a’ leggyakoribb esetekben nem is maga, a’ bírókkal semmi legkisebb viszonyban nem álló vádlott, de annak cselszovényes (intriguant) ügyvédje, vagy bújtatója fogja visszavetni, és ez által — bár mit mondjunk — egy t örvény t-tudó, a’ bírói hivatalra előre elkészült, a’ nép jelesbjei közül származott bírónak — mert illy énekből fognak az állandó bíróságok állani — vagy igazság szeretőiét, vagy tudományát kétségbe hozni — fog-e ez a’ bíróság nép előtti tekintélyének fentartására szolgálni? vagy inkább nem fogja-e egészen mind ezen tekintélyt, mind a’ bírói testületekben szükséges egyetértést lerombolni, azokban — mert a’ birák is emberek — az irigységnek, meg nem engedésnek, cselszövénynek, megunatkozásnak, ’s hivatalbeli hanyagságnak szétszedő inagvát elhinteni, ’s ezek által az állandó bíróságokat — egyébiránti öszveszerkeztetésök szerint igen is hathatós, és czélirányos befolyásuktól megfosztani. Ha az állandó bíróságokkal illy ’s ehhez hasonló — természetükkel egészen ellenkező tulajdonok köttetnek öszve, akkor igen könnyen általiátható, hogy az állandó bíróságok más bírósági intézvényekkel p. o. az esküdtszékekkel az öszvehasonlitást ki nem állhatják. Minden polgári intézvénynek megvagynak a’ maga lényeges tulajdoni, mellyek nélkül az fel nem állhat, és hathatós nem lehet, ha az intézvényeket ezektől megfosztjuk, vagy még inkább, mint a jelen esetben — ellenkező attribútumokkal ruházzuk fel, akkor ha czéljukat vesztik , nem az intézvényeknek, hanem ezen fonák adatékoknak leend hibája.

Hozzájárul a’ mondottakhoz még azon nem csekély körülmény is, hogy ezen a’ mondottak szerint felesleges, sőt káros visszavethetés által minden ok nélkül a’ bíráknak szánt, ’s ez által a’ különben is nálunk nem épen könnyen előállítható köz költségnek mennyisége szaporodik.