1843-1844 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
B. Büntető törvénykönyv
Altallátták ezt Európának több mívelt nemzetei, ’s felhagyván a’ bizonyítási szabályoknak törvény általi szoroä meghatározásával, e’ helyett inkább a’ bíróságok czélszerú alakítása által biztosították mind a’ közállmányt, mind az egyes polgárokat, ’s megállapították, hogy minden egyes bűnvádi esetben tizenkét független férfiú választassák a’ polgárok kóréból, ’s ezek figyelemmel meghallgatván mindazokat, mik a’ vádbeli esetre nézve a’ vádlott ellen, és a’ vádlott mellett teljes nyilvánossággal előadattak, ebből származott egyéni meggyőződésük szerint határozzák el, ha bűnös-e a’ vádlott a’ vádbeli bűntettre nézve? Egy szóval, bűnbírósági esküdtszékeket állitattak fel, ’s bizonyítási tlieoriák helyett az esküdtszéki tagoknak egyéni meggyőződésére bízták a’ tény kérdésének elhatározását, mert nem kételkedtek, hogy tizenkét független és becsületes polgárok lelkiesméret szerinti meggyőződésén mind a’ közállomány, mind az egyes polgárok sokkal inkább megnyughatnak, mint a’ gyakran mesterkélt bizonyítási theoriák szerint hozott ítéleteken, ’s a’ tapasztalás megmutatta, hogy nézeteik helyesek valónak; mert a’ hol ezen rendszer fenáll, rendületlen bizodalommal ragaszkodik ahhoz az egész nemzet, ’s nyugalmoknak, személyes biztosságoknak ’s törvényes szabadságoknak legerősebb oltalmát találják abban az egyes polgárok. És épen ezen esküdtszéki rendszer az, mellyet javaslatunkban mi is előadtunk, ’s mellyet az országos Válszt— mánv által javaslóit állandó bírósági rendszernél minden esetre czélszerübbnek mondottunk. Ezen rendszer mellett ollv férfiak Ítélnek a’ polgárok felett, kiket a’ közbizodalom választott ki polgártársaik köréből, ’s kik rendes és állandó hivatalt nem viselnek, hanem teljesítvén a’ fenforgó egyes esetekben bűnbírálási tisztüket, visszalépnek ismét a’ többi polgárok sorába, sőt minthogy a’ köztörvényhatóság által megválasztott eszküdtszéki tagok közül is mind a’ közvádló, mind a’ vádlott külön külön hat tagot minden okadás nélkül visszavethet, ’s e’ képen azokat, kik iránt bármi okból bizodalommal nem viseltetik, ügyének megitélésétől eltávolíthatja, minden bűnbírósági esküdtszéket némileg úgy lehet tekinteni, mint egyrészről a’ közállómány nevében fellépett vádló, más részről a’ vádlott egyes polgár által választott compromissionalis bíróságot; illy biróság pedig csak ugyan több biztosságot nyújt a’ közállománynak, és az egyes polgároknak, ’s inkább fogja bírni az általános bizodalmát, mint bármelly állandó és rendes bíróság, habár ez a’ legszorosabb bizonyítási theoria által volna is korlátolva. Igaz ugyan, hogy az országos Választmány többsége is választás által kívánja alakitani az általa javaslóit köztörvényhatósági első bíróságokat, sőt azokhoz megyékben még olly tagokat is kiván adatni, kik rendes és állandó bírósági hivatalt nem viselnek; igaz továbbá, hogy az országos Választmány javaslata szerint is joga volna mind a’ közvádlónak, mind a’ vádlottnak külön külön bárom tagot minden okadás nélkül az első bíróság tagjaiból visszavetni; de miután az említett javaslatban mindezek csak az első bíróságokra vannak szoritva, ’s miután ezen első bíróságok ítéletét még a’ tény kérdésére nézve is mindenkor felebbviheti a’ közvádló, sőt némelly esetekben azt felebbvinni köteles, a’ felebbviteli bíróságok pedig nem választás útján, hanem kormányi kinevezés által alakitatnak, ’s azoknak tagjai közül a’ felek törvényes okadás nélkül senkit vissza nem vethetnek, — kétségtelenül világos, hogy az országos Választmány többsége mindazon biztosságot, mellyet az első bíróságok választás általi alakításával, ’s a’ visszavetés jogának megállapításával a’ vádlottnak nyújtani akart, végképen ismét semmivé tette az által, hogy még a’ tény kérdésére nézve is felebbvitelt engedett, mert bár mint Ítéljen is az első bíróság, ’s mondja bár a’ vádlottat ártatlannak, és mentse fel minden büntetés alól, végre mégis a’ kormányi kinevezés által alakított legfőbb itélőszéktől függ a’ vádlottnak sorsa. Harmadik lényeges hiba az országos választmányi többségének javaslatában véleményünk szerint az: hogy abban az első bíróságnak Ítéletétől még a’ ténynek kérdésére nézve is felebbvitel engedtetik. — Nem nyújt ezen felebbvitel semmi biztosságot a’ bíróságnak Önkénye vagy tévedése ellen, mert a’ felebbviteli bíróság szintúgy ki van téve hibának, tévedésnek, ’s minden emberi gyarlóságnak, mint az első bíróság; miben fekszik tehát a’ kezesség, hogy midőn ezen két biróságnak ítélete egymástól különbözik, nem az első biróságnak, hanem a’ felebbviteli bíróságnak ítélete törvényes és igazságos, sőt miután az országos Választmány javaslata szerint a’ felebbvitel még a’ hétszemélyes Táblára is minden esetben meg van engedve, és igy megtörténhetik, hogy az első biróságnak a’ királyi Tábla által is helybehagyott Ítéletét változtatja meg a’ hétszemélyes Tábla, váljon mi oknál fogva kell azt feltenni, hogy azon Ítélet volt hibás és helytelen, mellyet két egymástól különböző biróság egybehangzólag hozott, és nem a’ harmadik bíróságnak Ítélete. Mondhatná talán valaki, hogy a’ biróság tagjainak magasabb hivatalában, ’s nagyobb méltóságában fekszik e’ részben valamelly kezesség; de hiszen a’ bíróban megkivántató tulajdonok hivatalnak ’s méltóságnak nagyságához kötve nincsenek, és ha nyomna is ezen tekintet valamit, véleményünk szerint, sokkal nyomosabb más részről az, mi az első biróság mellet szól, ’s mit fentebb is megemlítettük, hogy tudniillik azok választás általi alakításuknál, és a’ visszavetés jogánál fogva, sokkal inkább birharják a’ közbizodalmát, mint a’ felebbviteli bíróságok, mellyek kormányi kinevezés által vannak alakítva, ’s mellyekre az okadás nélküli visszavetés joga ki nem terjed. Különös figyelmet érdemel e’ részben az is, hogy az országos Választmány többsége megállapította javaslatában az első biróság előtti egész eljárásnak szóbeliségét, mert nem kételkedett, hogy e’ nélkül a’ büntető igazság kiszolgáltatását czélszerüleg elrendezni alig lehet, — megállapította továbbá, hogy azon bizonyítási szabályok, mellyek javaslatának XIV-ik fejezetében foglaltatnak, csak a’ vádlottnak elmarasztására szolgáljanak szorosan megtartandó sinormértékűl, a’ felmentésre nézve azonban egyéni meggyőződését is követhesse a’ bíróság, ’s még akkor is hozhasson felmentő Ítéletet, midőn a’ vádlott ellen olly bizonyítások adattak elő, mellyek az említett fejezet szabályai szerint annak elmarasztalására is elegendők volnának, — mert érezte, hogy minden esetben szoros bizonyítási szabályokhoz kötni a’ bírónak meggyőződését gyakran a’ legnagyobb igazságtalanságra vezetne; — végre megállapította javaslatának 371-ik §-ban azt is: hogy a’ bíróság a’ felmentő ítéletét okokkal támogatni köteles ne legyen, mert általlálta, hogy az egyéni meggyőződésnek okait elsorolni gyakran lehetetlen. Már ha mind ezeket gyakorlati alkalmazásban tekintjük, lehetetlen azon meggyőződésre nem jutnunk, hogy ezen előzményekkel a’ felebbvitel egyátaljában meg nem fér. Ugyanis az élőszóval előadott vád és védelem, a tanúknak előszóval 32 * /5. Ülés írásai. Julius ö-én /843. ]27 (212__213')
