1843-1844 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
B. Büntető törvénykönyv
15. Ülés írásai. Julius 5-én 1843. mellyet az a’ törvény rendeleté szerint megérdemlett, hivatkozván a’ büntető törvénynek illető §-ra; — ’s egyszersmind a’ vádlottat azon károk visszapótolásában is elmarasztja, mellyek a büntető közkeresetben ellene felhozattak és bebizonyítottak. Miután a’ bűnvádi eljárás eképen egészen bevégeztetett; az állandó bíróság jegyzője felolvassa az egész eljárásról készült jegyzőkönyvet, ’s azt eképen hitelesíti. Ezen jegyzőkönyvbe pontosan feljegyzendő azon nap, mellyen a’ közvádló a' vádat és tanújinak lajstromát az állandó bíróság elnökének beadta, —• azon nap, mellyen ezek a’ vádlottal közöltettek, — azon nap, mellyen a’ vádlottá’ maga tanújinak lajstromát bemutatta, ’s azon határozatok, mellyek a’ tanúk berendelése iránt történtek; — továbbá az érdemleges tárgyalásra kitűzött batáridő, — a’ bűnbirósági esküdtszék mikénti alakitasa és lajstroma, __a' felek részéről történt visszavetések, és a’ törvényes ok mellett történt viszszavetés iránt hozott bírói végzések; a' végeljáráskor mind a’ két fél által kihallgatott tanúknak nevei, ’s az: hogy a’ tanúk megbiteztettek, — továbbá azon kérdések, miket az állandó bíróság elnöke az esküdtszéknek elhatározás végett általadott, — az esküdtszéknek ezen kérdésekre bemutatott feleletei, vagy is határozatai, és ha elmarasztalás történt, ezeken kívül az állandó biróságnak a’ büntetést kiszabó Ítélete, — egyszóval mindazok, mik az eljárás formáját tárgyazzák. A’ tanúk vallásait, vagy egyéb a’ tárgyaláskor kifejlett körülményeket csak akkor kell a’ jegyzőkönyvbe iktatni, ba azokra nézve egyik vagy másik pontnak feljegyzését a’ közvádló, vagy a’ vádlott kivánja. Felebbvitelnek ezen bűnvádi eljárásnál helye nincsen; de midőn a’ törvényszabta formák bármi részben megsértettek, vagv midőn az állandó bíróság a’ törvény büntető rendeletét az esetre helytelenül alkalmaztatta: az egész eljárásnak és azon alapított Ítéletnek megsemmisitése végett akár a’ közvádló, akár a’ vádlott folyamodhatik az alább körülírandó legfőbb bírósághoz (Cassationshof); ’s az illy folyamodás felfüggeszti az Ítélet végrehajtását. A' legfőbb biróság megvizsgálja a’ felküldött jegyzőkönyvből az eljárásnak, vagy a’ törvény alkalmazásának mibenlétét; ’s ha a’ folyamodást alaptalannak találja, azt félre teszi, ’s arról haladék nélkül tudósítja az illető állandó biroságot, melly az Ítéletet azonnal végrehajtja. Ila pedig a’ legfőbb biróság meggyőződnék arról: hogy az eljárásnál a’ törvényszabta formák csakugyan megsértettek, vagy arról, hogy a’ törvény rendeleté a’ vádbeli esetre hibásan lön alkalmaztatva: az egész eljárást ’s ítéletet megsemmisíti, de a’ helyett más Ítéletet nem hoz, hanem az ügyet újabb tárgyalás végett más esküdtszékhez, ha szükségesnek látná, más törvényhatóság esküdtszékéhez utasítja, ’s az ügynek ezen másik tárgyalásánál mind az esküdtszéknek összealakitása, mind az egész eljárás és Ítélet ugyanazon szabályok szerint történik, mellyek fentebb előadattak. Ezen második esküdtszéki határozattól ’s bírósági Ítélettől azonban megsemmisítési folyamodásnak többé helye nincsen. Azon legfőbb itélőszék, melly a’ törvényszabta formák megsértése felett itél, az egész országban egy lehetne; 's állhatna egy elnökből, tizenkét közbiróbul, és szükséges jegyzőből: kik rendszeresített fizetéssel volnának ellátva; ítélet— hozásra kilencz tag volna szükséges. Ezen javaslatunk az esküdtszékek alakításának és eljárásának fő vonásait foglalja csak magában ; az egészet kimerítő részletek azon elvekhez képest, mellyeket kifejtettünk, könnyen meghatározhatók lesznek, ha magát a’ rendszert elfogadni czélszerűnek látja a’ törvényhozás. Általtérünk most már az okoknak kifejtésére, mellyek minket azon meggyőződésre vezettek: hogy hazánkban is sokkal ezélszerűbb volna a’ bűnvádi eljárást esküdtszékekre alapítani, mint rendes és állandó bíróságokra; 's hogv az általunk javaslatba hozott esküdtszéki rendszer a’ büntető igazság czéljának sokkal inkább megfelelne, mint azon rendszer, mellyet az országos Választmány többsége javaslatában felállitott. Követni fogjuk pedig okainknak előadásában és a' két rendszernek összehasonlításában a’ közkereset megindításának és folytatásának természetes rendét. Ugyan is Első kérdés minden büntető közkeresetnél a’ perbefogásnak kérdése. Hazánkban eddig ezen kérdés felett a’ legtöbb esetekben nemesekre nézve az illető megyei közgyűlés határozott; de voltak ollyan esetek is, mellyekben kivált azok ellen, kik valamelly már folyamatban levő közkeresetbe, mint bűntársak valának idézendők: a’ büntető törvényszék rendelte meg a’ perbefogást; a’ nem nemesek pedig, kivált a’ szegényebb sorsúak, ha valamelly bűntettről vádoltattak: tüstént befogattatván, az illető tiszti vagy uradalmi ügyész által azonnal bűntető közkereset alá vétettek a’ nélkül, hogy a’ perbefogás kérdése külön tárgyaltatott 's eldöntetett volna. Ha rendszeresíteni akarjuk büntető törvényünket, ezen zavaros állapotot jövendőre fentartanunk nem lehet; mert minden polgár egyenlő joggal követelheti a’ törvénynek 's a’ közállománynak oltalmát; minden polgárra nézve tehát egyenlő szabály szerint kell eljárni a' büntető közkereset megrendelésében; az eddig gyakorlott módok közül pedig egyiket sem lehet ollyannak tekinteni, melly akár a’ közállománynak, akár az egyes polgároknak biztosítására czélszerű volna. A’ közgyűlés olly politikai testület, mellyet törvénykezési kérdések elhatározásával, ’s a’ büntető bírósági hatalom gyakorlásával megbízni nem lehet, nem csak azért, mert egyéb politikai 's közigazgatási tárgyakkal felettébb cl van foglalva, —■ nem csak azért, mert tetemesen változó száma, és gyakran élénkebb tanácskozásai az itélethozásra szükséges nyugalmat ’s bideg megfontolást néha nehezítenék: hanem azért is, mert a’ közgyűlések rendesen minden évnegyedben csak egyszer tartatnak; a’ perbefogási kérdések megvizsgálása is tehát minden évnegyedben csak egyszer történhetnék, ez pedig a’ büntető igazság serény kiszolgáltatását lehetetlenné tenné. A’ büntető törvényszék, legyen az bűnbirósági esküdtszék, vagy állandó biróság: magáról a' büntető közkereset érdeméről itél; ha tehát a’ perbefogás kérdését is ez döntené el, már az által, hogy a’ perbefogásra elegendő okot látott, mintegy következetesség tekintetéből is könnyen elfogult lehetne a’ vádlottnak elmarasztalására; — végre azon helytelen gyakorlat, hogy a’ közvádló valakit törvényhatósági végzés, vagy birói ítélet nélkül büntető közkereset alá vonhasson , minthogy ez által az egyes polgárok nyugalmának megza124 (20?—20!))
