1843-1844 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844

B. Büntető törvénykönyv

varása, egyes tiszt>iselók önkényétől függne, nem csak a’ büntető törvények rendszeresítésének eszméjével, hanem az igazság kiszolgáltatásának helyes fogalmával sem egyeztethető. Az eddigi módok helyett tehát vagy külön esküdtszéket, vagy külön rendes bíróságot múlhatatlanul szükséges a’ perbefogás kérdésének eldöntésére felállítani.

Azon perbefogó szék, mellyet az országos Választmány többsége javaslatba hozott, mind alakítására, mind eljárására nézve hasonlít ugyan nagy részben az általunk javaslóit perbefogási esküdtszékhez, de némellv pontokban mégis lényegesen különbözik attól, 's véleményünk szerint épen ezen pontok lesznek gyakorlati alkalmazásban kevésbé czélszerűek, ugyan is

Az országos Választmány többségének javaslata szerint csak huszonnégy tag volna a’ perbefogási esküdtszékhez megválasztandó, ezeknek hivatala három évig tartana, ’s közűlók minden hónapban köteles volna tizenkét tag a’ fenforgó perbefogási kérdéseknek eldöntése végett, két forint napidíj mellett összeülni. De minthogy ezek szerint minden második hónapban reá kerülne a’ sor minden tagra, valljon lehet-e biztosan reményleni, hogy minden köz törvényhatóságban találkoznak ollyanok, kik ezen terhet azon csekély napidíj mellett kivált három évre elvállalják. És épen azért javaslottuk mi, hogy évenkint negyvennyólz tag választassék a’ perbefogási esküdtszékhez, ’s nem kételkedünk, hogy mivel ekképen minden választott tag az egész év alatt csak háromszor volna ezen hivatala által elfoglalva, negyvennyólcz tagot is könnyebb volna találni minden köztörvényhatóságban, mint huszonnégyet akkor, ha minden második hónapban reá kerül a’ hivatalos foglalkozás minden tagra. Továbbá az országos Választmány javaslata szerint csak azok lehetnének perbefogási székhez megválaszthatok, kik törvénytudók, és négyszáz forint évenkinti jövedelmet bírnak. — Véleményünk szerint azonban a’ perbefogás kérdésénél leginkább azt kell megitélni, ha van-e legalább alapos gyanú a’ vádlott bűnösségére nézve? — Már pedig azt minden józan felfogású polgár törvénytudomány nélkül is megítélheti, annyival is inkább, minthogy az országos Választmány többségének javaslata szerint is mindenkor a’ bíróság egyéni meggyőződésétől fog függni annak elhatározása: ha valljon a’ vádlott ellen felhozott adatok támasztanak-e súlyos gvanút az ellen a’ vádbeli bűntettre nézve. A’ törvénytudományt tehát nem tartjuk múlhatatlanul szükségesnek arra, hogy valaki a’ perbefogási kérdés felett Ítélhessen, a’ mint ezt általában minden esküdtszéki tagokra nézve majd alább még bővebben előadandjuk. — A’ mi pedig a’ választásnak azon feltételét illeti: hogy a’ választandó legalább négyszáz forint jövedelemmel birjon, erre nézve úgy vélekedünk, hogy kivált hazánknak szegényebb vidékein a’ valaszthatás az által felettébb szűk körre volna szorítva. — Végre azt javasolja az országos Választmány többsége javaslatának 262-ik §-ban, hogy a’ perbefogó szék végzésétől felebbvitelnek helye ne legyen; de véleményünk szerint a’ perbefogás kérdésének elhatározásában is történhetnek ollyforma hibák, mellyeknek orvoslására szükséges a’ feleknek módokat nyújtani; például: ha a’ felek épen nem voltak meghallgatva, ha a’ bíróság tagjai elegendő számmal jelen nem voltak, — ha nem többség véleménye ment határozatba, ’s több effélék; — mert ha ezek ellen semmi orvoslás nem lesz, könnyen megtörténhetik, hogy a’ bíróság egyes tagjainak, vagy kisebb számának Önkénye határoz bár ki ellen perbefogást, 's ez által az ártatlan polgárok nyugodalmát jogtalanul zavarja. -—- Czélszerűbb tehát e’ részben is az, a’ mit javaslatunkban előadtunk: hogy tudniillik a’ perbefogási esküdtszéknek határozatától a’ törvényszabta formák meg nem tartása tekintetéből, a’ feleknek azon legfőbb törvényszékhez, mellyet e’ törvénykezési formák ellen elkövetett hibák orvoslása végett felállítani javaslottunk, felebbvitel engedtessék.

A’ második, és pedig kétségtelenül a’ leglényegesebb kérdés minden közkeresetben a' ténynek kérdése, vagy is azon kérdés, hogy a’ vádlott valósággal bűnös-e a’ vádbeli bűntettre nézve? Ezen kérdés körül forog leginkább az egész közkereset, ’s mindazon hiba, mind azon igazságtalanság, mit a’ bíróság ezen kérdésnek megitélésében elkövetett, vagy a’ közállomány biztosságát veszélyezteti, vagy ártatlanoknak okoz méltatlan szenvedést, pedig épen ezen kérdés az, mellyre nézve legkevésbé lehet határozott törvények által korlátolni a’ bíróság Ítélő hatalmát. Leggondosabb óvatossággal kell tehát figyelmezni a’ törvényhozásnak arra, hogy a’ tény kérdése felelt olly bíróság határozzon , mellyben biztosságot találjon a’ köz állomány az iránt, hogy a’ bűntetteknek bebizonyodott esetei büntetlenül nem maradnak, de biztosságot találjanak az egyes polgárok is az iránt, hogy senki ártatlanűl büntetés alá nem vonatik.

Az országos Választmánynak többsége rendes és állandó bíróságokra alapítván rendszerét, a’ ténykérdésének megítélését is rendes és állandó bíróságra bizza, és pedig ugyanazon bíróságra, mellv egyszersmind a’ törvény alkalmazásnak kérdése felett is határoz, a’ bíróságnak igazságtalan önkénye, vagy lehető tévedése ellen pedig a’ bizonyítási szabályoknak törvény általi meghatározásával, és a’ felebbvitelnek megengedésével akar biztosítást eszközölni. De véleményünk szerint több lényeges hibák vannak ezen javaslatban, mellyek miatt az a’ büntető igazság czéljának teljesen soha meg nem felelhet, ’s mellyeket az által, ha bűnbírósági esküdtszékekre bizatik a’ tény kérdésének elhatározása, könnyű lesz elkerülni. Ugyan is egyik lényeges hibája az említett javaslatnak az, hogy abban mind a’ tény kérdésének elhatározása, mind a’ törvény büntető rendeletének alkalmazása ugyanazon egy bíróságra bizatik; mert ahol ezen két kérdés egymástól a’ bíróságra nézve is szorosan elválasztva nincsen, ot könnyen megtörténhetik, hogy midőn valaki több rendbeli bűntettekről vádoltatott, de egyik bűntett sincs ellene teljesen bebizonyítva, mintegy akaratlanul is összeveszi, a’ bíróság a’ külön bűntettekre nézve gyanút gerjesztő próbákat, ’s a’ nélkül, hogy a’ vádlottat bár melly bűntetre nézve határozottan bűnösnek mondhatná, a különféle gyanúból valamelly meg nem nevezett bűntettet alakit össze, ’s a’ vádlottat büntetés alá vonja. Tapasztalás bizonyítja, hogy illyen esetek, kivált ha még politikai tekintetek is forognak fen, épen nem ritkák, ez pedig csakugyan a’ legnagyobb igazságtalanság, mert a’ vádlottat semmi olly vádért büntetni nem lehet, mellyre nézve ötét a’ bíróság teljes meggyőződésből valósággal bűnösnek nem mondhatja, 's olly bizonyításokból, mellyek több rendbeli bűntettekre nézve min-OrSZiiilIliiül. Ini.ini. I. '1 “

lő. Ülés Írásai. Julius ő-éu 1848. lj>5 (^209__Ü10)