1843-1844 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
B. Büntető törvénykönyv
áll, ha valamelly tanú vallomásának értőimét homályosnak tartanák, annak felvilágosítása végett kérdéseket tenni. Miután a’ tanúk a’ bíróság kérdéseire feleltek, a’ vádlott, vagy annak ügyvédje tehet kérdéseket a’ közvádló tanújinak, ’s azoktól felvilágosításokat kívánhat. Kihallgattatván eképen a' közvádlónak tanúji, 's elómutattatván mindazon bűnjelek, ’s egyéb bizonyítványok, mellyekkel az vádját támogatja, — a vádlottnak tanúji vétetnek elő, ’s ezek meghiteztetése ’s kihallgatása mindenben a’ szerint fog történni, a’ mint az a’ közvádló tanújira nézve a’ fentebbiekben meghatároztatott, magában értetődvén, hogy a’ közvádlónak is joga leend a’ vádlott tanújinak kérdéseket tenni, és azoktól felvilágosításokat kívánni. Midőn pedig a’ tanúk kihallgattatásánál akár az állandó biróság tagjai, akár a’ közvádló, akár a’ vádlott, vagy annak ügyvédje szükségesnek látják azt is, hogy a’ két fél tanúji egymással, vagy ugyanazon félnek tanúji egymásközött valamelly körülményre nézve szembesítcssenek, ezen szembesítés mindenesetre megrendelendő. Bevégeztetvén illy módon mind a’ két fél tanújinak kihallgatása, és bizonyítványaiknak előterjesztése, a’ közvádló szóval előadja mindazon okokat, mellyeknél fogva a’ vádlottat elmarasztaltatni kívánja. Erre a’ vádlott, vagy annak védője szólal fel, ’s előadja mindazokat, miket a’ közvádló okainak megczáfolására, bizonyítványainak gyengítésére, egyszóval a’vádlottnak védelmére szolgálatoknak vél. Az esküttszéki tagoknak sem egyik, sem másik fél előadásába beleszólni joguk nincsen, sőt még roszaló, vagy helybenhagyó véleményöket sem szabad szóval, intéssel, vagy jelekkel kijelenteniök. A’ felek előadásának bevégzése után az állandó biróság elnöke röv iden öszszefoglalva előadja mind a’ közvádlónak vádját, ’s annak okait és bizonyítványait, mind a’ vádlott védelmére felhozott okokat és bizonyítványokat, ’s kijeleli azon kérdéseket, mellyek a’ fenforgó bűnvádi esetben magára a’ lényre nézve az esküdtszék által elhatározandók. Igv például valamelly gyilkossági vád esetében következők lehetnének az esküdtszék eleibe terjesztendő kérdések: 1. Igaznak tartják-e az esküdtszéki tagok, hogy példaúl Péter életétől erőszakosan megfosztatott ? 2. Bűnösnek tartják-e a’ vádlottat arra nézve, hogy Pétert ő fosztotta meg életétől ? 3. Bűnösnek tartják-e a’ vádlottat arra nézve, hogy Pétert szándékosan fosztotta meg életétől? i. Bűnösnek tartják-e arra nézve, hogy Pétert előre meggondolt elhatározással ölte meg? -— Ezen kérdések az eset körülményei szerint számosabbak vagy kevesebbek lehetnek ; így példaúl a' felhozott esetben azon kérdés is jöhetne elő, hogy — „igaznak tartják-e az esküdtszéki tagok, hogy a’vádlott vétlen önvédelemben fosztotta meg Pétert életétől?" Miután az elnök eképen kijelelte az elhatározandó kérdéseket, azokat nem csak szóval mondja el az esküdtszéki tagok előtt, hanem nekiek Írásban is általadja; ’s ünnepélyesen arra inti őket: hogy miután hallották az épen most előttük tárgy alt bűnvádi esetnek minden körülményeit, egyéni meggyőződésüket követve, lelkiesméretök szerint határozzanak az eleibe terjesztett kérdések felett. Általvévén ezen Írásban foglalt kérdéseket, az esküdtszéki tagok eltávoznak egy másik terembe, hová kivülok senki be nem bocsáttatik, ’s honnan ők sem távozhatnak mindaddig, mig az előterjesztett kérdésekre határozatot nem hoztak. Ott magok közül elnököt választván, annak elolülése alatt tanácskozás alá veszik az eleikbe terjesztett kérdéseket; ’s a’ miben egyéni meggyóződésök szerint megállapodnak, azt, mint az esküdtszék határozatát, írásba foglalják; feleleteiket azonban okokkal épen nem támogatják, hanem minden kérdésre csupán igen-nel vagy nem-mel felelnek. Egyszerű szótöbbség nem elég arra, hogy a’ vádlott ellen bármi részben a’ „bűnös" esküdtszéki határozatképen kimondassék; hanem erre a’ tizenkét tag két harmadának , vagy is nyolez tagnak Összehangzó szavazata szükséges. Ha tehát valamelly kérdésre nézve hét tag a’ vádlottat bűnösnek tartaná, Öt tag ellenben, más véleményben volna : az esküdtszéki határozatban azon kérdésre nézve nem bűnösnek kell a’ vádlottat nyilatkoztatni. Elkészítvén, ’s Írásba foglalván eképen feleleteit, vagyis határozatait az esküdtszék, az állandó bírósághoz viszszatér, ’s az elkészitelt határozatokat a’ biróság elnökének általadja, ki azt haladék nélkül felolvastatja. Ha az esküdtszéki határozat a’ vádlottat bűnösnek nem találta: a’ vádlott el nem marasztaltathatik, hanem azonnal szabadon bocsátandó. Ha pedig az esküdtszék némelly kérdésekre igen-nel, másokra nem-mel felelt: a’ vádlott az állandó biróság által csak abban fog elmarasztaltatni, miben az esküdtszék által bűnösnek találtatott. Midőn az esküdtszék bűnösnek találta a’ vádlottat : azt az állandó biróság fel ugyan nem mentheti; de ha az eset körülményei szerint úgy volna meggyőződve, hogy az esküdtszék által helytelenül mondatott ki a’ „bűnös" a’ vádlottra: joga van az esküdtszéki határozatot felfüggeszteni, a’ fenforgó bűnvádi esetet a’ közelebbi törvénykezés idejére halasztani, ’s akkor a’ tény kérdésének újabb megítélése végett a’ fenebb előadott módon egy új esküdtszéket alakítani; de ha ezen esküdtszék is bűnösnek találja a’ vádlottat, az elmarasztalás többé semmi szin alatt fel nem függesztethetik. Ha ellenben az állandó biróság sem találta helytelennek az esküdtszék kárhoztató határozatát, vagy midőn a’ fenemlített esetben a’ második esküdtszék is bűnösnek találta a’ vádlottat: haladék nélkül a’ törvény alkalmazásához kell fogni. A’ közvádló tehát tüstént előadja kivánatát az iránt: hogy a’ vádlott minő büntetés alá vonatassék; felhozza a büntető törvények azon rendeletét, mellyben kivánatát alapítja, ’s elszámlálja egyszersmind kivánatának minden egyéb okait. Előadja továbbá azon magán követeléseket is, mellyek a’ vádlott által másoknak okozott károk visszapótlását tárgvazzák ; s ezeknek ugyanazon büntető közkeresetben leendő megítélését kéri. Magában értetődik azonban, hogy midőn a’ károsodott vagy maga, vagy külön ügyvédje által kivánja kárának visszapótolására nézve követeléseit előadni: azt a’ büntető közkeresetben is szabadon teheti, sőt kárai iránt a’ magánytörvény útját is választhatja. — Mindezekre a’ vádlott, vagy annak védlője felel, ’s előadja a’ mentségül, vagy enyhítésül szolgáló okokat. Miután pedig a’ két fél bevégezte előadását: az állandó és rendes biróság megfontolván a’ súlyosító és enyhítő körülményeket, kimondja a’ vádlott ellen azon büntetést, 31 * 15. Ülés írásai. Julius 5-én 1843. 123 (206__207)
