1843-1844 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
B. Büntető törvénykönyv
I OH (174 — 17«) /5. Ülés Irrisui. Julius 5-ni 1843. 14. Fejezet. A' bizonyításról. 379. §. Senkit büntetésben elmarasztalni nem szabad, ha rsuk a’ törvényes számmal jelenlévő eljáró bírák a’ megkivántató szavazat többséggel, és az alább következő szakaszokban meghatározott szabályok (előfeltételek) mellett törvényesen bizonyosnak el nem ismerik: 1. hogy a’ bűntett valóban elkövettetett; 2. hogy a’ vádlott magát akár mint szerző, akár mint bűntárs bűnössé tette. 380. §. Terhelés tények, mellyeknek ismerete bírói szemlén, műértők véleményén, a’ vádlott vallomásán, tanúbízonvságokon, okleveleken, vagy jelenségeken (bizonyosnak ismert tényből, más nem ismeretesre következtetésen) alapul, az itélószék által csak az alább következő szakaszokban megbatározott feltételek vagy szabályok szerint ismertethetnek törvényesen bizonyosoknak. 381. §. Bírói szemlén alapúit tény, csak akkor ismertethetik törvényesen bizonyosnak, midőn szükséges kellékkel ellátott jegyzőkönyv által bizonyíttatik be, hogy a’ szemlét az illető bűnvizsgáló bíró törvényes módon véghezvitte; vagy midőn az itélőszék az ülésben a’ szemlét maga tette meg. 382. §. Műértők véleményén alapult tény akkor ismertethetik olly értelemben, mint általuk egyhangúan, vagy szavazat többséggel bejelentetett, — törvényesen bizonyosnak, midőn a' vélemény a’ törvényes szabályok szerint készült. Ezen bizonyítási erővel bir az egyes műértő véleménye is azon esetben, midőn törvény szerint egynek véleménye elégséges. 383. §. Orvosi vélemények esetében törvényesen bizonyító erővel egyedül a’ törvényhatósági rendes orvosnak, és egy más orvosnak vagy seborvosnak egyhangú véleménye bir; — ha pedig a' törvényhatósági rendes orvos véleménye más orvoséval meg nem egyezik, akkor az ország főorvosának véleménye bir bizonyító erővel. 38 i. §. A’ lélekháborodás léte, ’s ennek fokozata felett, mennyiben általa a’ bűntettre vonatkozó beszámítási képesség gyengül, vagy magszüntetik, — az eljáró itélőszék az illető orvosi véleményekből és azon tanúk vallomásaikból, kik a’ vádlottali szorosabb ismeretségüknél fogva, annak elmebeli és lelki állapotja iránt kihallgattattak, nem különben saját ismeretéből és tapasztalásából Ítél. 385. §. Ha a’ vádlottnak az itélőszék előtti önkéntes megvallása, más utón kiviláglott egyéb tények, vágykörülmények által is igazoltatik, akkor a’ vádlott megváltásán alapuló minden terhelös tény és pedig nem csak a’ megvallónak tulajdon tette, minden illető körülményekkel együtt, hanem magának a’ bűntettnek valósága, vagy tényálladéka is törvényesen bizonyosnak ismertethetik; ha csak egyes esetben a’ tényálládékhoz oily as jelek nem tartoznának, mellyeknek helyes ismerete olly tudományt feltételez, melly a’ megvallóban liijányzik. 386. §. Ítélőszék előtti illyes megvallás bizonyító erővel bir még akkor is, midőn a’ megváltó azt, az itélőszék előtt visszahúzza , de ezen visszahúzásnak igazolására nyomos és valódi , vagy legalább valószínű okokat előhozni nem képes. 387. §. Az elébbeni 386—ik szakaszban érintett nyomos okok alatt ollyas bebizonyított körülmények értetnek, mellyekből a’ megvallás ellenkezője, vagy annak valótlansága, vagy az világlik ki: hogy a' megvallónak előbbi megvallása tévedésből, vagy általa czélba vett ámitásból eredt. 388. §. Terhelös tény, melly egyedül tanúvallomásokon alapszik , törvényesen bizonyosnak ismertethetik, ha megesketett, teljes érvényességű legalább két tanú, a’ tény és annak lényeges körülményei iránt az itélőszék. előtt tett, és közvetlenül öntapaszlalásból merített ismereten alapult vallomásban egymással megegyezik. 389. §. A’ tanú gvanúsnak, vagy érvénytelennek tekintetik: 1. midőn a’ tanú, és a’ vádlott között ellenséges viszony bizonyittatik; 2. midőn a’ per kimenetelétől a’ tanúknak közvetlen vagy közvetett érdeke függ; 3. midőn a’ tanúknak megvesztegetése valószínű ; í. midőn a’ tanúnak könnyelmű vagy erkölcstelen életmódja, benne az igazság szeretetét gyanússá teszi; 5. mikor kétséges, vakon birt-e a’ tanú, midőn kérdéses tapasztalását tette, a- tanúsítandó ténynek helyes felfogására megkívántaié elmebeli vagy érzéki tehetséggel? 6. midőn azon tehetségnek vagy képességnek, melly szerint a’ nyert ismeretek másokkal helyesen küzöltethetnck, kitűnő gyengesége, nevezetesen az emlékezet erőtelensége bizony ittatik a’ tanúban. 390. §. Azon tanú, ki az elébbeni 389-ik §. értelmében magában véve ugyan a’ gyanús, vagy érvénytelen tanúk közé volna sorozandó, érvényessé válik, midőn vallomása egy teljes érvényességű tanú vallomásával megegyezik, és ezen felül még a’ gyanú okai is, a’ fenforgó egyes eset körülményei vagy jelenségei által megczáfoltatnak. .391. §. A’ vádlottnak azon vallomása, melly által egy más személyt bűntársának vall, úgy tekintetik, mint egy gyanús tanúnak vallomása. 392. §. Egy magánoklevélnek kitőli származása (valódisága) az itélőszék által csak azon feltételek mellett ismertethetik bebizonyítoltnak, mellyek szerint állatjában terhelös tényeket törvényesen bizonyosoknak ismerhetni. —A kézírások összehasonlításából szerzett vélemény mindenkor csak annyi bizonyítási erővel bir, mint bármclly más jelenség.
