1843-1844 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
B. Büntető törvénykönyv
IOC (170 — 171) 15. Ülés írásai. Julius 5-én 1843. ,l) a’ rendet és módot, mellyel az illető személyek kihallgattattak; nevezetesen: 1. midőn a’ kihallgatott személy a' hónvizsgálati jegyzőkönyvben foglalt vallomását vagy nvilatkozatát egész kiterjedésben helybenhagyja, ez különös pont alatt röviden említtetik, ha pedig új vallomást tesz, vagy az eléhbenitől eláll, vagy ezt hármcllv pontban változtatja, mind ez szóról szóra beiktattatik; 2. midőn az illető személy bűnvizsgálat alkalmával ki nem hallgattatott, ekkor a’ dolog érdemét illető vallomása híven a’ jegyzőkönyvbe iktattatik, és a’nyilatkozónak felolvastatván, általa aláiratik ; 3. midőn a’ 320 és 321-dik §§-ok szerint keresztkérdések tétetnek, ezek és az adott feleletek, mennyiben lényegesek, a’ jegyzőkönyvbe iratnak ; 4. midőn a’ vádlott bűntettét magába szállva bánatos törődés közt az itélőszék előtt megvallotta, ’s megjobbulását Ígérte, erről is különösen emlités tétetik ; —• magában foglalja továbbá e) a’ vádlevélre, és mind azon irományokra való hivatkozást, mellyek a’ felek által az ülésben átadattak, és mellyek mindig eredetiben a’ jegyzőkönyvhez csatolandók; /') a’ közvádló, a’ vádlott, a’ sértett fél, vagy védőik előadásának fő pontjait; (/) mind azt, mit az elnök, vagy az itélőszék akár a’ felek kívánságára, akár önmagoktól jegyzőkönyvbe iktattatni rendeltek; //) az eljáró itélőszék Ítéleteit; /') az elnök ’s jegvző aláírását, nem különben a’ vádlottét is azon esetben, midőn új vallomást tett, vagy az elébbenitől clállott, vagy azt változtatta. 319. 8- Az eljárás ekkénti befejezése után a’ vádlott az ülési teremből kiküldetik, az itélőszék pedig tanácskozás végett külön terembe vonul, és nem nyilvános ülésben ítéletet hoz. 13. Fejezet. Av itélethozásról. 350. §. A’ tanácskozás és szavazás következő kérdések felett történik : 1. Yalvon valók-e a’ bűntett és mind azon nyomos körülmények, mellyek a’ vádlevélben foglaltatnak? 2. Yalvon valók-e azon nehezitő körülmények, mellyek a’ vádlevélben nem foglaltatnak ugyan, de mellvekre a’ közvádló a’ 346-dik §. szerint az eljárás közben keresetét kiterjesztette? 3. Yalvon bebizonyittatolt-e a’ vádlott ellen, hogy azon kérdéses bűntettet elkövette, vagy hogy elkövetésében részt vett? 4. Yalvon valók-e a’ vádlott által védelmére felhozott mentő bizonyságok, vagy körülmények? 5. Minémü bűntett bizonyittatott be a’ valóknak ismért tények, és körülmények által, és melly büntetés alkalmazandó törvény szerint, a’ vádlottra? 351. §. Az elnök, ki a’ tanácskozást vezeti, a’ felebbi 350. §. négy első pontjában foglalt fő kérdéseket minden egres esetben a’ tényálladékhoz képest több részletes kérdésekre felosztja, és ezekre külön külön szavaztat. 352. §. A’ 350 §-ban foglalt mindenik kérdésnek eldöntésére a’ szavazatok általános többsége kívántatik. 353. §. Midőn a’ szavazatok két véleményre egyenlően oszolnak, okkor a' vádlottra nézve kedvezőbb vélemény válik Ítéletté. 354. §. Midőn a’ szavazatok egyik vagy másik kérdés felett kettőnél több véleményre úgy eloszlanak, hogy általános többséget egyik vélemény sem nyerne: a’ szavazás még egyszer történik, 's midőn általános többség ismételt szavazás mellett sem éretik el, okkor a’ vádlottra nézve legsúlyosb szavazat a hozzá legközelebb álló ked\ezóbbhez szánúttatik, míg illy módon általános többség nem alakul. 355. §. Azon birák, kik szavazás alkalmával a’ bűntett valóságára, vagy a’ vádlott ellen felhozott bebizonvitásra nézve nem—mel feleltek, vagy kik a’ vádlottat tökéletesen mentő tények, és körülmények iránt igen—nel feleltek, a’ bűntett mínémüsége, ’s a’ büntetés elhatározása felett szavazni nem tartoznak; és ha nem szavaznak, akkor ők a’ vádlottra nézve legkedvezőbben szavazókhoz számíttatnak. 336. §. A’ végítélet magában foglalja a’ vádlott elmarasztalását, vagy felmentését. A’ vádlott oily büntetésben, mellvet a' jelen törvénykönyv a fenforgo bűntettre nem szab, cl nem marasz— tathatik; a’ felmentésnek pedig tökéletesnek kell lenni, — miért is az, hogy a vádlott csak bizonyságok hijányábol mentetett fel a’ vád alól, az ítéletben nem említtethetik. 357. §. Az Ítélet magában foglalja azon egyes kérdések feletti határozatokat, mellyek a’ 350. 8- értelmében szavazás tárgyai voltak. 358. §. A’ felmentő ítélet határozottan mondja ki, hogy a’ vádlott azért mentetett fel, mert a’ bűntett valónak, vagy törvény szerint büntethetőnek nem ismertetett, vagy azért, mert a vádlott a kérdéses bűntettet el nem követte, vagy azért, mert a' védelmére felhozott körülményeknél fogva bűnösnek nem találtatott.
