1843-1844 Főrendi Napló 7. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1844 / 248. ülés

36

CCXLVIII ülés Fő-RR. naplója October 18-án 1844.

2-ik rendi ixe- zom, — azon csudálkozom, hogy ama fontolva haladó, ki azt állítja, mikép minden alkotmányos instituliókhoz a’nemzetnek ”uj^ *irán'd" szokni kell, nem akarja ennek következtében azt, miszerint a’ sajtószabadságot is részlelenkint szokja mega’nemzet; hanem azt akarja, hogy majd egykor egyszerre hozassák be az országba az általános sajtószabadság, melly még eddig nem divatozott. Hisz ez olly iszonyú ugrás, mellytöl a’ fontolva haladónak leginkább kellene óvakodni! Mi pedig azt illeti, hogy nem újságokkal kellene kezdeni a’ dolgot, és hogy az — mint Péchy Emánuel ö méltósága előterjesztette — igen anomal helyzetbe hozna minket, ha a’ sajtószabadság egyedül hírlapokra nézve hozatnék be általános sajtószabadság nélkül, ezen állítás épen a’ jelen tárgyra nem alkalmazható, mert hisz jelenleg nem általánosan szabadujságról, hanem egyedül csak az országgyűlésen szerkesztendő szabadujságokról ’s az országgyűlési tárgyak szabad közléséről akarunk rendelkezni, mi minden a’ szabadsajtó tárgyában tehető lépések közölt a' legelső. Még azt is tekintetbe kell venni, hogy olly országban élünk, mellyben a’ követek utasítások által vannak kötve, és igy szükséges, hogy a’ küldök követhessék az országgyűlési tanácskozásokat és munkálkodásokat, hogy aztán ahhozképest utasíthassák követeiket. E’ szerint már csak az utasítások tekintetéből is az országgyűlési szabadujságok létesítése a’ legsürgetőbb teendők közé sorozandó. Ilisz különben nem követhetnék a’ küldök az országgyűlések folyamát, és nem lévén azok iránt részletesen informálva, helytelen, legalább idején kívüli utasításokat adhatnának. Még egy szempontot akarok előhozni. Lehetnek a’ tárgyról magában véve különböző nézetek; de a’ jelen helyzetből indulva ki, meggyőződésem az, hogy a’ dolog úgy, mint áll, nem maradhat. Az előbbi országgyűléseken a’kormány olly szempontból indult ki, melly nézetemmel ugyan merőben ellenkezik, de mire mégis egy rendszert lehetett alapítani, azon nézetből t. i., hogy nem kell nyilvánosság, hogy nem kell közölni az országgyűlési tanácskozásokat. Ez ollyan dolog, mi talán még néhány országgyűlés alatt kivihető lett volna; de azon álláspont, mellyre a’ kormány azóta ment át, ollyan, hol megállani véleményem szerint lehetetlen, az t. i., hogy közöltessenek ugyan az országgyűlési debattok, hanem félszegen, hogy a’ beszédek censura alá vétetvén, ne engedtessenek úgy, mint elöadattak, kinyomatni, — hogy ne engedtessék meg a’ vitatásoknak mind két részröli egyforma közöltetése. Ez olly méltatlanság, mit tűrni nem lehet, nem szabad : mert hisz ez valóságos falsum, millyentöl minden becsületes embernek undorodni iszonyodni kell! (Helyeslés a’jobboldalon). És épen azért azt vélem, hogy soká ez nem maradhat igy, és hogy eflele falsumot kellőleg mogbélyegezni a’ közvéleménynek legfőbb hivatása, a’ törvényhozásnak legszentebb kötelességei közé tartozik. Annálfogva, miután csakugyan az is világos, hogy a’ kormánynak olly dologban, mint miilyen a’ szabadsajtó, legfelebb helyt lehet állani, de hátrálni, visszatérni oda, hol a’ múlt országgyűléseken állottak a’ dolgok, — oda, hogy a’ nyilvánosságot ismét semmivé tegye, teljes lehetetlen, jelenleg pedig helyt állani — véleményem szerint — szinte kivihetlen, előre kell tehát menni, és mivel előre kell meni, arra nézve most kell az első lépést megtenni. Reményiem, hogy hajlandó lesz a’ in. főrendi tábla azon minden becsületes embert undorító falsumot, mellyet most gyakorol a’ kormány, megbélyegezni, és legalább elvileg elfogadni azt, mit a’ tek. KK és RR kívánnak, hogy a’ jelen tárgyban minél előbb törvény keletkezhessek.

Gr. Eszlerházy József: — A’ múlt évben, midőn ezen tárgy szőnyegen volt, véleményemet megmondottam, és megmutattam, hogy az országgyűlési szabadujság szükséges, és semmikép nem veszedelmes: most is a’ t. KK és RR izenetéhez járulok, és a’szabadujságot pártolom; de teszem ezt annyival inkább, mert azóta, hogy ezen tárgy először szőnyegen volt, sajnosán kellett észrevennem, mikép a’ külföldi újságokban a’ magyar polgár és az egész nemzet illetlen módon sértetett a’ nélkül, hogy azokra válaszolni lehetett volna; mert ha a’ honi hírlapokban valaki czáfolatot igtalni kívánt, azt a’ törvénytelen censura nem engedte; a' külföldi újságokra pedig az ausztriai kormánynak annyi befolyása van, hogy azokra nézve az „imprimatur“ nem adatik meg, ha valamelly lapban legkisebb dolog az ausztriai kormány ellen előfordul; én ezt háromszor-négyszer tapasztaltam, és ha ma gróf Andrássy Károly jelen volna, mondhatná, hogy a’múlt országgyűlésen tett Ígéret következtében egy czikket kívánván az újságba igtatni, mai napig sem jelent meg azon czikk. Felette sajnos továbbá az is, hogy ép azon czikkek, mellyek hazánkról annyi valótlan rágalmakat és a’ dolgok állását közük, olly emberek által vannak Írva, kik hivatalokban vannak, vagy a’kormány által fizettetnek, ügy hiszem, nem kívánják a’mélt. Fö-RR, hogy azon embereket megnevezzem, mert azokat úgyis ismerik a’ mélt. urak; de különben is nem érdemelnék meg azt, hogy nevök a’ naplóba igtatfassék. Itt ismét látom a’ kormány igazságtalanságát, és sajnálom, hogy ezt kell mondanom; mert ha a’ kormány alkotmányos és erős volna, ha az, mit azon emberek a' külföldi újságokban írnak, igaz, engedné meg, hogy arra felelet adassék; ha pedig nem igaz, tiltsa meg embereinek, hogy ne Írjanak hazugságokat, és ne fizetné az embereket azért, hogy a’ nemzetet a’ külföldi hírlapokban sértegessék. Én tehát a’ t. KK és RR izenetéhez járulok, és egyetértek azzal, mit egy érdemes követ ur az 1836-iki országgyűlésen mondott, hogy a’szabadujságot előbb kell tárgyalni, mint a’ kir. előadásokat. Ez véleményem.

Gr. Apponyi György: — Ha visszatekintek azokra, mellyek már több országgyűlésen a’szabadujság eszméjére mondattak, azt véltem volna, hogy ez úttal talán rövid szavazatra fogom szoríthatni előadásomat; mindazáltal mint hogy a’ mai tanácskozás alatt is némellyek felhozattak, mellyek a’ dolog érdemét illetik, ’s némellyek talán némi választ méltán igényelhetnek, — bátor leszek röviden némi észrevételt tenni. — Azt hallottam, hogy a’ dolognak jelen állása többé nem maradhat, hogy azt többé tűrni nem lehet, ’s természetesen, midőn ezt hallám felhozni, viszszatekinték azokra, mellyek a’ sajtó ügyében eddig történlek, ’s azon szempillanatra, midőn a’ szabadujság először az országgyűlés tanácskozás tárgyává tétetett, összehasonlítom azon időt a’ mostanival, akkor az országgyűlési tanácskozások felöl semmi egyéb tudósítás sem szereztethetett, mintsem helyben, vagy az országgyűlés után a’ naplókönyvekböl; most öt political lap, lehet mondani, nem mindig egyformán— de ez elérhető soha nem lesz, bármilly szabadujság létezzék — mondom: öt politicai lap, minden tárgy- és kijelentésre nézve olly kimerítő je-