1843-1844 Főrendi Napló 7. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 246. ülés - 1844 / 247. ülés
28 CCXLVII ülés Fö-RR naplója October 16-án 1844. 2-ik rendi izenet a’ zsidók iránt. ■ vezett servusokat tartották, hanem az országot a’ legnagyobb zavarba hozták, mellynek következése az akkori hires Interdictum volt. A’ mongolok berolianása változtatta ugyan a’ zsidók állását; de nem sokára, ha nem csalatkozom 1256-ban — keletkezett a’ zsidók számára IV. Béla által ama hires zsidó szabadságiéval, mellynek párját Európában nem lehet találni. Én csak egynéhányat sorozok elő belőle. A’ zsidóknak külön birájok volt, kitől az appellata egyenesen a’ királyhoz ment; ha a’ zsidó ellen felhozott tanuk egyedül keresztenyék voltak, az ö tanúságok el nem fogadtatott; erősséget tanúságuk csak akkor nyert, ha a’ zsidók is egyhangúan tanúskodtak. Zsidó lakodalmak minden vámtól mentek voltak, szinte a’ holttestek is, mellyeket ők akkoron több határokon keresztül temetésre vittek. Szabad volt nekik mindenféle egyházi szereket zálogba venni, úgymint ruhákat, kelyheket ’stb. csak nedves ruhát tilos volt zálogba venni. De a’ legfurcsább az, hogy a’ zsidóknak a’ judicium duelli (der Gottesgewissenskampf) megengedve volt. Ezen privilegium ótalma alatt szaporodtak a’ zsidók, és nagy hatalomra jöttek. II. Ulászló és Lajos fia alatt, midőn a’ király a’ húst a’ mészárosoktól kölcsön vette, és a’ külhatalmak követeit vendégelni nem tudta, ha a’ prímás neki bort nem küldött, a’ zsidók igen hatalmasok voltak, és egyet közülök szerencsés Salamonnak hívták, az akkori tárnoknak jobb keze, legnagyobb segédje, testi lelki barátja volt; a’ budai nép ellene felbőszülvén, megtámadta házát, és 60,000 darab aranyt felprédáit; — Salamon bújában meghalt. Nem akarom ezt tovább, — ebből is elég világos, hogy a’ zsidók hatalma az országnak hasznára nem volt. De mivel a’ törvényjavaslatot akadályoztatni nem lehet, legalább a’ bevándorlást nem akarom könnyebbíteni; és igy úgy voksolok , mint ö nagyméltósága a’ csanádi püspök. Elnök: — Elfogadják a’ mélt. Fö-RR csanádi püspök ö nagyméltóságának javaslatát? (Közfelkiáltás: „Elfogadjuk !“). B. Barkóczy László, székes fehérvári megyés püspök: — Az 1. §-ra nézve, hol az foglaltatik, hogy: „a’ beköltözőnek lakhatás-megnyerésért azon törvényhatósághoz kell folyamodnia, mellynek kebelében lakást venni kíván,“ — úgy hiszem, hogy a’ földesurnak rovására nem fogadhat be senki zsidót, hanem először szükséges, hogy a’ földesur fogadja be ötét: mert a’ törvényhatóságnak nem lévén birtoka, nem is adhat lakást; ’s igy azt kívánnám, hogy az illy zsidó kérje ki először az illető földesurnak engedelmét, ’s igy adhasson a’ megye, ha törvényes kellékkel el van látva, lakhatási szabadságot. Ocskay Antal, kassai megyés püspök: — Pártolom székesfejérvári püspök ö méltóságának ezen javaslatát. A’ 4. §-ra nézve: Elnök: — Itt a’ mélt. Fö-RR fentebbi határozatához képest a’ summa változik. B. Orczy Lörincz: — Itt a’ földművelés nincs megemlítve, én pedig szeretném ha a’ zsidó földművelésre szorittatnék. Az 5. §-ra nézve : Elnök: — Azt tartom, csanádi püspök ö nagyméltósága indítványának következtóban, mellyet a’ mélt. Fö-RR elfogadni méltóztattak, itt is az igazgatószéknek kell befolyásának lenni. Bsán Hermán, horvátországi követ: — Minthogy a’ magyar nyelv az 1830: 8 és 1840: 6 törvényczikkek által egyedül Magyarország határai közé szoriltatoll, azon kivánalomat kénytelen vagyok előterjeszteni, hogy ott, hol a’törvényjavaslatnak 5. §-ában azmondalik, hogy: „azon zsidók, kik Magyarhonban lakni kívánnak, magyarul tudni tartoznak“, ezen szavak: „Magyarország határai közt“ tétessenek be. „Maradjon!“ Busán Hermán, horvátországi követ: — Miután előbbi javaslatomat a' mélt. Fő-RR elfogadni nem méltóztattak: mind erre nézve, mind pedig a’ zsidóknak a’ társországokban adandó minden egyéb jogokat illetőleg, helyhatóságijogaink szeplőtlen megőrzéséül, ünnepélyes óvást teszek. A’ 6. §-ra nézve: Elnök: — Ez is, az előbbiek értelmében, elfogadtatik. A’ 7. 8. és 9. §-okra észrevétel nem volt. Elnök: — Tessék az itélömester urnák ezekhez képest az izenetjavaslatot elkészíteni, és a’ közelebbi ülésben felolvasni. — Több tárgy nem lévén, az ülés eloszlatik.
