1843-1844 Főrendi Napló 7. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1844 / 246. ülés - 1844 / 247. ülés

CCXL\ II ülés Fö-RR naplója October 16-án 1844.

27

azon elömutatott pénz az illető hatóságnál letétessék; ez által igen sokat kívánnának; mert azon emberek pénzeik- 2-ik bői nem 6 száztóli kamatot nyernek, hanem annak forgatásából többet is kapnak; de oszlán — minden vagyonukat nel depositumkint letéve — miből élnének? („Helyes!“). ’S igy elégséges lesz, ha elő tudják mutatni, miszerint életmódjuk van; de különben is bátor voltam az a) alatti ponthoz tenni azt, hogy odahaza követelések ellenök ne legyenek, ’s ez is némileg azon kijátszást megelőzni kívánja.

B. Majlhényi Antal, liptói főispán: — Nem tudom, megszünteti-e temesi gróf ő méltósága javaslata a’ sárosi főispánnak aggodalmát? én részemről azt hiszem, hogy nem; mert az által, hogy a’ zsidó cljö, és kimutatja 5000 forintnyi értékét, még azzal semmit sem nyerünk; mert ugyanazon 5,000 forint summával 15 zsidó is bejöhet: ’s igy itt volt mélt. sárosi főispán urnák scrupulusa, ’s erre nézve a’ temesi gróf urnák javaslata eleget nem tett. Én azt hiszem, hogy nálunk elég zsidó van, és tudjuk körülbelöl azoknak dolgát, és valamint mi ismerjük, úgy ismerik a’ bevándorló zsidók körülményeit azon hatóságok is, hol eddig voltak: kívánnám tehát, hogy a' bevándorló zsidók azon törvényhatóságtól, mellynek kebelében eddig laklak, bizonyságlevelet hozzanak, hogy ennyi és ennyi pénzbeli értékkel bírnak. Ebben találnám a' legnagyobb biztosítékot.

Ocsliay Antal, kassai megyés püspök: — Tapasztalásból szólhatok; mert a' Helytartótanácsnál is előjött, hogy a1 pesti zsidó kereskedők magunknak 10,000 forintot szereztek , és e' tekintetben ugyanazon sommával a’ kereskedést űzték; és az ebbeli aggodalmamat megszüntetné az, milLipió megye főispánja előhozott; ’s igy ha a’ bevándorló zsidó az illető törvényhatóságtól értékéről bizonyítványt hoz, megnyugszom, — csak ez szorosan teljesítessék. —

Tihanyi Ferenci, temesi gróf: — Az, mit Liptó megye tisztelt főispánja előadott, körülbelöl benfoglaltatik az én javaslatomban: hogy mutassa ki a’ bevándorló zsidó, hogy otthon ellene semmi követelések nincsenek; de világosabb javaslathoz mindig járulok. Azonban azt látom, hogy Sáros megye tisztelt főispánjának aggodalmát egy általánfogva ezen javaslat sem szünteti meg, miután Öméltósága egyenesen a’ bevándorlási mesteremberekre és művészekre kívánja szorítani; ez pedig Liptó megye tisztelt főispánjának javaslatában nem foglaltatik, de foglaltatik abban , mellyet én előterjeszteni bátor voltam.

Gr. Amlrássy Károly: — Azt hiszem, valami rendelkezésnek mindenesetre történni kell arra nézve, hogy a’ gyakori bevándorlások megakadályoztassanak. Egyébiránt elégségesnek tartom, hogyha a’ bevándorlani kívánó zsidó bizonyos pénzbeli mennyiséget mutat elő. Nem tagadom ugyan, hogy történhetnek e’ részben csalások; de azoktól mégis annyira tartani nem lehet, miután a’bevándorló zsidó azt elömutatva, 10,000 forintról kénytelen lesz adót is fizetni: igy tehát én inkább a’ pénzbeli biztosíték mellett vagyok, mintsem hogy azt bizonyítsa be, hogy mesterséget vagy művészetet üz; mert mesterséget a’ zsidó könnyen magára ruházhat, és tudjuk , mikép kereskedéshez és kereskedésmódhoz értenek legjobban a’ zsidók.

Ácséi Antal, tornai főispán: — Abban, mit Liptó megye tisztelt főispánja előterjesztett, meg lehetne nyugodni, hogy t. i. a’ bevándorló zsidók azon törvényhatóságnak, mellyben laktak, értékükről szóló hiteles bizonyságlevelét mulassa elő; mert különben — gróf Andrássy Károlylyal egyetérlöleg — attól tartok én is, hogy ha csak mesterséget és művészetet említünk, azon ürügy alatt sok zsidó be fog jöni, és mégis művészetet és mesterséget űzni nem fog, és olt lennénk, hol voltunk.

Elnök: — Tán a’ két jcvaslatot egybe lehetne kötni, ha t. i. azt is megemlítenök, mit temesi gróf ö méltósága előadott a' művészek- és mesteremberekről, és megnyugodnának a’ Fö-RR abban, hogy ezekre nézve kisebb mennyiségű érték, t. i. 2,000 forint kivántatnék, a’ többiekre nézve pedig 10,000 forint; de egyszersmind ezen pénzbeli értékre nézve azon törvényhatóságtól kivántatnék hiteles bizonyítvány , mellyböl bevándorlanak (Közhelyeslés).

Ocskay Antal, kassai megyés püspök: — Gr. Andrássy Károly ö méltóságának csak azt vagyok bátor felelni, hogy nem egyes személyekre vettetik ki az adó, hanem általánosan az egész zsidóságra.

A’ 2. § c) alatti pontjára nézve észrevétel nem volt.

A’ 3. §-ra nézve:

Lonovics Jóssef, Csanádi megyés püspök: — Méltóztatnának figyelembe venni, hogy Magyarországon szükségen túl van már a’ zsidó; külföldön, jelesen Oroszországban zaklattatnak, Galliczia tele van zsidókkal; 3Iagyarországot tehát, az újságokból Ítélve, a’ megígért földnek tekintik. Hazánkban policzia nincsen: ’s igy igen félhető, hogy minden passusokkal be fognak rohanni, és el fogják árasztani az országot. Itt ezen §-ban törvényhatóságról van szó; erre nézve azt jegyzem meg, hogy midőn külföldről valaki kíván bevándorlani, jobbágyi viszonyáról bizonyítványt és transmigrationalis levelet hoz; a’ zsidókra nézve pedig illy rendelkezés nem történik, holott mint mondáin — igen nagy számmal fognak beköltözködni a’ zsidók, azon remény fejében, mellyel a t. KK és RR izenetökben kecsegtetik őket, hogy előbb — utóbb több fog nekik nyujlatni. Azt hiszem tehát, hogy a közkormányszéknek kellene mégis az iránt felügyelni, hogy idegen zsidókkal Magyarország ne árasztassék el; s így rendén találnám, hogy ezen §-ban ezen kifejezés helyett: „egyes törvényhatóság“ — inkább mondatnék: „az illető törvényhatóság, melly be akarja fogadni a’ zsidót, azon kijelentéssel, hogy be akarja fogadni, lerjeszsze a dolgot a’ Helytartótanács elibe, és az olly zsidó csak akkor, midőn a’ Helytartótanácstól megnyeri az engedelmet, vádorolhasson be“ (Közbelyeslés).

Gr. Majláth János: — Ha visszapillantunk arra, a’ mi a’ zsidókkal történt Magyarországban: látjuk, hogy szaporodásuk Magyarországnak mindig káros volt. A’ zsidók Magyarországban és Gallicziában öszszelódultak, midőn az első keresztes háború alkalmával Németországban üldözőbe vétettek. Száz esztendő múlva II. András alatt már olly erőre kaptak, hogy nemcsak Magyarország nagy részét bírták, nemcsak a keresztényeket mint úgy ne

rendi ize a’ zsidó^ iránt.