1843-1844 Főrendi Napló 7. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1844 / 265. ülés

CCLXV ülés Fö-RR. naplója November 6-án 1844. 261

zonyos hasznos czélohra, az még nem pazarlás; de ha ellenkezőleg kevesef költ is, mint azon 1000 arany — ha Rendiiienet hiába költi, mielőtt talpkövét vetette volna meg a’ dolognak, már az pazarlás. Mi az 1000 aranyat illeti: előre Pl?ten épiten" tudom, hogy a’ felelősségnek eszméje ez úttal nem fog alkalmazást találni; hanem azon eszmét sem helyeselhetem egészen, miszerint egyáltalában azt lehessen mondani minden országos választmányról, hogy fel volt jogosítva bizonyos költségtevésre azért, mivel „qui mii finem, debet velle media“, ezt — mondom — nem helyeselhetem: mert az bizonyos, hogy ha pénzbeli költségeket kell tenni, kötelessége az országos választmánynak jelentést lenni, és megkérdeni az ötét kiküldött ország Rendéit. — Minden privát ember igy jár el dolgában, és igen károsnak tartanám, ha az ország illy eljárásban nem rendelkezhetnék megbízottjával: azért kötelességemnek tartom az országos választmány eljárása iránt roszalásomat nyilván kijelenteni.

Gr. Széchenyi István: — Legyen szabad nekem minden személyes megbántás vagy gyanúsítás nélkül mondani, bogy azon országos választmányban, mellynek én is tagja voltam, minden kérdésekben a’ lehető legnagyobb kisebbségben maradiam, és olly szcnvede'em volt az iránt, mit előadtam, hogy egyáltalában elkeseredett hangulattal távoztam el Pestről : mert a’ lehető legkézzelfoghatóbb indokok daczára is a’ többség előadásom ellen szavazott. Jlidön az 1000 aranyról szó volt, nem tudom, betétetett-e az a’ jegyzőkönyvbe, mit én mondtam, hogy arra felhatalmazva nem vagyunk, és olly szegény országban, mint Magyarország, az 1000 arany nem parányiság? és igy azt egyenesen ellenzettem; de már most azt vélem, hogy az országgyűlésnek utolsó stádiumában kár volna idötveszteni e’ tekintetben, ’s ezért azt javaslanám, hogy ha a’ mélt. Fö-RR azt vélik, hogy itt egyenesen az országos választmányt illeti az evictio, részemről azt kívánom, hogy ne annak elnöke, hanem az egész országos választmány velem együtt viselje a’ terhet, ’s noha vélekedésem ellen történt az 1000 darab aranynak megajánlása: de ennyi lojalitással akarnék lenni a’ választmány iránt. Azonban azt, ha a’ mélt. Fö-RR pro hic et nunc fel akarják menteni az országos választmányt, mellyröl hiszem, hogy bona üde járt el a’ dologban, köszönettel fogom venni; de — a’ mint mondám — ha a’ választmányt illeti az evictio, nekem is legyen részem benne.

B. Perényi Zsigmond, ugocsai főispán: — Én is olly szerencsés valék nem mondom szerencsétlen — tagja lenni azon országos választmánynak, és nem átallom nyilvánítani azt, hogy nagy részt vettem abban, hogy azon 1000 darab arany kitüzessék: mert igen óhajtóm , hogy Pesten országház építtessék, és tudtam , hogy ez az ország Rendéinek kívánsága; ’s azért mindent elkövettem, hogy az minél előbb létrejöjön. Miután világosan meg volt hagyva az országos választmánynak, hogy terveket készítsen, és azokat adja be: azt véltem, hogy itt jelentést tenni szükségtelen lett volna; ha azonban az ország az 1000 arany fizetését elvállalni nem akarja, a’ reám eső részt szívesen megfizetem; egyébiránt ha szabad itt az országos választmány eljárása ellen roszalást jelenteni ki, úgy én is viszont roszalással kívánok felelni: mert meg vagyok győződve, hogy miután kötelessége volt az országos választmánynak tervet készíttetni, más módot nem találhatott, mint azt, mellyet elhatározott. A’ mint tehát mondám, a’ reám eső részt én szívesen meg fogom fizetni, sőt büszke leendek reá, hogy hazámnak illy áldozatot tehettem. Mi pedig magát az országház építését illeti: nagyobb következetlenséget nem lehetne elkövetni, mint ha annak felépítésére a’ szükséges költségek nem resolváltatnának, miután mind a’ két táblának e’ részben már határozata keletkezett. Azért arra szavazok, hogy az országház felépítése fogadtassék el, úgy mint azt a’tek. RR kívánják.

Gr. Andrássy György, sárosi főispán : — Nem tagadom, mint tárnok ö nagyméltósága előadta, hogy az országos választmány egy kissé több óvatossággal járhatott volna el; de méltóztassanak más részről azt is tekintetbe venni, hogy Pesten lévén az országos választmány, és az oda való építészek közül Iliid ur nem akart a’ dologba avatkozni, a’ tervnek készítését eltaszította magától: szükséges volt tehát az országos választmánynak jutalomhoz nyúlni; és igy pártolom tárnok ö nagyméltósága előadását.

Gr. Keglevich János, főpohárnokmester: — Bátor vagyok néhány szóval felelni arra, mit Sáros megyének tisztelt főispánja és gróf Cziráky János barátom és rokonom előadott, 0 méltóságok azt mondották, hogy az országos választmánynak előbb kérdést kellett volna az ország rendéihez lenni. Ezt én részemről helyén nem láttam, mert bizodalmatlanságra mutatott volna, ha azért kérdezem meg az ország rendéit, hogy meg fogják-e fizetni az 1000 darab aranyat?

Gyürky Pál, krassói főispán: — Nem épen a’ kérdéses 1000 aranyról szólok, mellyek az országos választmány által a’ legjobb tervet készítőnek megajánltattak, mert ha ezek legkisebbé is kérdésbe hozatnak, úgy kész leszek magam részéről is azokat kipótolni, mintsem, hogy az vitatásokra szolgáljon alkalmat; azonban jobban aggódtat engem az, hogy az indítványozó ország tárnoka ö nagyméltósága az országos választmányra, mellynek én is egyik tagja valék, — ebbeli megajánlásáért nemhelyeslését, más egyének pedig már épen roszalást mondottak ki. Velősen elöadá ugyan Lgocsa megye főispánja ö méltósága ellenokait, mellyekhez én tökéletesen járulok, ’s én is azt hiszem, hogy azon országos választmánynak mulhatlan kötelességében állott, a’ mint az országos végzés nyilvánítja, nem csak annak helyét Pesten kinézni, nem csak tervet készíttetni, de azon tervet tökéletesen mégis határozni; azok tehát, kik az országos valászlmanyra a’ roszalást vakmerőn kimondják, olvassák meg előbb az országos határozatot, melly az országos választmánynak zsinórmértékül szolgált; emlékezzenek meg, hogy az időben, midőn ezen határozat költ, az országházának Pesten való építése, mellyet a’ haza már az előtti országgyűlésen is igényelt, a’ legforróbb kivánatai közé számíttatott a’ nagyméltóságu Fö-RRnek is, és én azt hiszem, hogyha az országos választmány, mint némellyek vélekednek, a’ csőd megnyitása és a’jutalom megajánlása előtt előbb jelentését tette volna, épen akkor érdemiette volna meg a’ roszalás vádját azért, mert az által eltérve megbízatásától, késedelmeztetle volna az ország régi kívánságának teljesedését.

B. Majtliényi László: — A’ dolog érdemére, hogy valljon épillessék—e országház, vagy ne? nem szólok,

Fő-Rendi Napló VII. köt. 66