1843-1844 Főrendi Napló 7. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 265. ülés
262 CCLXV ülés Fő-RR. naplója November 6-án 1844. Rendi i«net hanem csak azokról akarok szólani, mellyek ilt az országos választmány eljárásáról mondattak. Magam is csekély Pesten épiien-r^gzl yeltem azon választmányban, és igy természetes, hogy azok, mellyek annak eljárásáról felhozattak, engem iránt. js személyesen érdekelnek. — Véleménykülönbség a’ közpályán mindennapi esemény, ’s ki azt el nem tudja szenvedni. ne lépjen közpályára: annálfogva senkinek rósz névén nem veszem, ki azt hiszi, hogy óvatosabban járt volna el az országos választmány, ha a’ jutalom iránt kérdést tett volna az ország rendéihez; mi azonban a’ teltnek roszalását illeti: ez már nem véleménykülönbség, hanem egyenesen ítélet; az Ítélet pedig mindaddig, mig egyes emberek által mondatik ki, reám nézve csekély hatással van; mert midőn egyéni vélemények roszalást foglalnak magokban, ha viszont roszalás következik reájok, elidálják egymást. Azonban, ha akár a’ nyilatkozott mélt. urak, akar a'mélt. Fö-RR azt vélik, hogy az 1000 aranyat, mellyel olly bökezűleg sáfárkodtunk, mi fizessük meg, megvallom, hogy készebb vagyok a’ reám esendő részt megfizetni, minisem hogy a’ nemfizetést olly nagy áron vásároljam meg, hogy telteim felett roszalás mondassék ki. Gr. Mqjláth János: — Mivel az ország azt kívánja, hogy országház Pesten építtessék, és én ezen kívánságot tökéletesen tiszta szívből pártolom, minthogy óhajtóm, hogy az országgyűlés minél előbb Pesten tartassák, mivel reményiem, hogy Pest a’ középponti vasút állal az egész országgal minélelöbb közelebbi érintkezésbe jövend, ’s mivel annak, ki a’ czélt akarja, az eszközöket is akarnia kell, mivel ha itt az 1000 aranyon fenakadunk, az 1 millió költséget kétségen kívül felajánlani nem fogjuk, — én tökéletesen a' t. RR mellett szavazok. Éljen!“) Gr. Apponyi György: — Méltánylom az országos választmány mélyen tisztelt tagjainak azon kétségét, mellynél fogva az 1000 arany megfizetéséhez járulnak; de én azt részemről el nem fogadom: mert abban nem foglaltatnék más, mint eljárásuknak roszalása, mellyre semmi ok nincs; mert midőn az ország rendei kiküldötték az országos választmányt, felhatalmazták nemcsak terveknek elkészítésére, hanem a’teleknek megszerzésére is, és ebből azt lehet következtetni, hogy bizonyosan jogosítva volt költség tételre is. Azért, ha a’ telek megszerzésére szükség nem volt, még nem lehet következtetni, hogy nem lett volna feljogosítva telket szerezni: fel volt tehát jogosítva telekszerzésre, ’s igy bizonyosan a’ tervek elkészítésére megkívántaié díjnak meghatározására is; ha tehát hiba történt, magában a’ kiküldésben történt az, és magok az ország rendei hibáztak, midőn felhatalmazták a’ választmányt a’ tervek elkészíttetésére: annálfogva az ország rendéinek hibája miatt, nem akarván az ozszágos választmányt sújtani, a’ t. RR javaslatát pártolom. Lonotics József, Csanádi megyés püspök: — Azt tartom, hogy a’ tévedés nem az országos választmány eljárásában, hanem a’ t. RR abbeli nézetében fekszik, miszerint ők a’ tervek készítésével az országos választmányt kívánták megbízni, ’s egyszersmind a’ csőd eszméjét is felállították. Külföldön már az efféle csődöktől elállottak, és nagyszerű épületek felállításával olly művészek bízatnak meg, kik hasonlók felállításával magoknak nagy hirt és nevet szerezlek, ’s ügyességüket tettlegesen bebizonyították. A’mondottakból indulva, én azt, hogy az ország fizesse meg az országos választmány által kitűzött 1000 darab aranyat, nen nagy lelküségnek tartom, hanem kötelességei közé számítom. Gr. Teleky László: — Pótlólag és röviden csak azt akarom még kijelenteni, hogy az ország nagy következetlenségbe esnék önmagával, miután Pesten kívánja tartani az országgyűlést, ha az országház építésére még sem akarná a’ szükséges költségeket felajánlani: és igy pártolom Rars megye tisztelt föispáni helyettesének előadását. De még egy megjegyzésem van a’ tisztelt mélt. urnák előadására. — Ugyanis véleményének előzményével tökéletesen egyetértek, hogy t i. ki közpályára lépett, annak az ellenkező véleményeket minden esetre tűrnie kell; de már arra egyet nem értek, mit a’ roszalásról mondott, a’ roszalást nem véleménynek, hanem Ítélet mondásnak nevezvén. Én ugyanis ezen subtilis distinctiót nem helyeselhetem; mert vannak olly esetek, — és ez is azok közé tartozik, mellyekben minden vélemény egyszersmind Ítélet is.— így már — ha az országos választmány eljárásáról véleményt lehet mondani, lehet vélekedésem szerint Ítéletet is; mert nem lehet olly véleményt mondani, melly ne volna egyszersmind Ítélet is. Hiszen nem lehet e’ tekintetben egyebet mondani, mint vagy azt, hogy az országos választmány helyesen járt el tisztében, vagy pedig, hogy abban nem helyesen járt el: és igy vagy helyeselni, vagy roszalni kell eljárását, mi mindeneseire egyszersmind vélemény és Ítélet is. A’ ki azt mondja, hogy véleménykülönbséget tűrni helyes, következetlenségbe esik önmagával, ha a’ roszalásnak kijelentését parliamentáris hibának tartja. — A’ rozsalásoknak is vannak egyébiránt különféle nemei. — Olly országos választmány iránt, melly nekünk számot adni tartozik, bizonyosan mindenkinek közülünk jogában és szabadságában áll roszalását kimondani; — ’s minden roszalások között azt tartom a’ legkisebb nyomatékkal bíró roszalásnak, ha valaki, kinek tisztébeni eljárása került tanácskozás alá, — egy véleményt azért roszal, mert abban az ö tettének roszalása foglaltatik. Majláth György, országbíró: — Sok a’ teendő, és az idő rövid lévén, kevés szóra fogom szorítani előadásomat. Én tárnok ő nagyméltóságának véleményét minden tekintetben pártolom, csak egyben nem, miszerint t. i. az országos bizottmánynak eljárását ez esetben roszalni látszatik.— Nem akarnám ugyan felállítani elvül azt, hogy az országos bizottmány felhatalmázas nélkül az ország rovására költséget tehessen, nem is tagadom azt, hogy a’ bizottmány óvatosabban járt volna el, ha az együtt levő ország rendéinek, mielőtt ezen díjat kitűzte, jelentést tett volna; de azt tartom, hogy figyelembe vévén a’váltott izeneteket, az országos bizottmány magát jóhiszemmel felhatalmazottnak vélhette ezen díjnak kitűzésére; ha tehát hiba történt a’ dologban, az vélekedésem szerint az ország rendei részéről történt annyiban, hogy e’ részben egészen elhatározó utasítást nem adtak az országos bizottmánynak. Gr. Haller Sándor: — Az első kérdés az, hogy épittessék-e országház, vagy .ie? Én azt hiszem, hogy minden esetre országházat építeni kell, mert a’ nemzet ezt ohajtá, minthogy szakadatlan ’s elválaszthatatlan összeköttetésben áll azon kívánságával, hogy az országgyűlés Pesten tartassák. Ki a’ nemzetnek körülményeit ’s mostani
