1843-1844 Főrendi Napló 7. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 263. ülés
236 CCLXIII ülés Fö-RR. naplója November 4-én 1844. hogy a’ megváltási summára nézve mi a’ mélt. Fösok-e? szükséges lett volna az országos bizottmány Rendi iienct tozbotlanságát kimondani, hanem általánosan megkérni öFelségél arra, hogy az országot a’ mostani vámszabályok * délt meuT" változhatlan fenállásáról mindaddig biztosítani méltózlassék, mig e’ tárgyban kimerítő érdemleges rendelkezés tör- VáTas 1rá*ilr° ~ *énendik; és ha ezen kérelmünket felírásba foglalva a’ törvényjavaslattal ezúttal felhagynánk, talán remélhető volna, hogy illy módon egyesülhetnénk. Én mindenesetre a’ t. KKnak és RRnek törvényjavaslatát jobbnak tartanám; hanem ha ez többséget nem nyer, inkább minisem az egészből semmi ne legyen, járulok azon módosításhoz, miszerint kéressék meg öFelsége, hogy méltóztassék a’ vámszabályokat változhatlanul fentartani mindaddig, mig a’ vámrendszerre nézve kimeritöleg nem fogunk rendelkezni (Közhelyeslés). Gr. Széchen Antal: — Egészen járulok az előttem szólott méltóságos grófnak előadásához, melly érdemileg gróf Apponyi György előadásától nem különbözik. A’ felírásnak stylusára nézve mégis felszólitandóknak vélném a’ t. KKat és RRet, — mint azt gróf Apponyi György is érinté, — hogy azon gyanúsítást, vagy vádat magában foglaló részét a’ felírásnak hagynák el. Tudom méltányolni azon elvet, hogy soha a’ törvényhozásnak a’ kormány iránt vak bizodalommal viseltetni nem kell: de más részről a’ bizalmatlanság kijelentésének is megvan a’ maga határa. Ez okból azt, mi a’ felírás elején van, kihagyni kívánom. Elnök: — ügy tartom, hogy az, mit gróf Széchen Antal előadott, nem ellenkezik a’ gróf Batthyányi Lajos ur eszméjével. Gr. Batthyányi Lajos: — Épen azt akartam mondani, hogy nincs ellenvetésem, ha a’ felírásnak azon gyanúsítást magában foglaló része elmarad, valamint szintén a’ fiumei vasútnak megemlítése is. Gr. Pdlffy József: — Legyünk tisztában! („Elfogadjuk gr. Batthyányi Lajos ur indiványát !a) Tehát nem szólok. Elnök: — A' mélt. Fö-RRnek határozata az, miszerint ö Felsége kéressék meg, hogy ideiglenesen a’ most fenálló vámszabályokat — Zollsetze — méltóztassanak jelen állapotukban addig fentartani, mig az egész vámrendszerre nézve érdemleges országos intézkedés nem fog tétetni („Helyes!“) — Most az ilélőmester ur az élelmezés tárgyábani izenetet fogja felolvasni. Reudí izenei Széli Imre nádori itélömester olvassa izenetét a’ t. KKnak és RRnek a’ katonai élelmezés és szállásolás tár — m^zés‘tárgyé- gyában ? és az ugyan e’ tárgybani felirási javaslatot. ban- Elnök: — Nem tudom kivánják-e a’mélt. Fö-RR, hogy az országos választmány jelentése felolvastassék, vagy nem? („Nem!“). B. Majthényi Antal, liptói főispán: — Az a’ kérdés, RRnek nézete? Arra nézve, hogy az egy millió keves-e munkálatát felolvasni; de mint országbíró ö nagyméltósága mondá, a’ mélt. Fö-RR is e’ részben tudósítva vannak, hogy min alapul az ajánlott summa. Ez olly summa, mellyel ha a’ kormány elfogad, csak örülnünk lehet. — Nem akarok szólani azon moralis jótéteményről, melly az adózóra nézve belőle származik; ezt mellőzve, szólok a’ felirási javaslatról. Óhajtottam volna, hogy sok, mi ezen felírásban van, ne tétetett volna bele. Jelesül mindjárt a’ 2. §-ban találok ollyasmit, mit kihagyatni kívánnék. Továbbá a’ mélt. Fö-RR figyelmét felébresztheti ezen felirási javaslatban az, hol a’ t. RR előadják, hogy ezen megváltási summát a’ hadi adóval fogják országgyűlésre felajánlani. Én más természetűnek találom ezen terhet, mint a’ hadi adót. A’ 3-ik §-ban a’ t. RR azt mondják, hogy ezen megváltás után minden néven nevezendő termesztményekbeni kiszolgáltatás a’ törvényhatóságok által a’ katonaságra nézve ezennel teljesen és örökre megszüntetik. Ez a’ megváltási summának ingadozó állapotával öszhangzásban nincsen. Azonban hogy ezen megváltás minélelöbb életbeléphessen, és az országnak közkívánata minél előbb teljesiltessék, a’ t. RRet figyelmeztetni kívánnám azon hozzáadással, hogy ha a’ RR a’ mélt. Fő-RRnek nézetéhez járulni nem akarnának, és szorosan ragaszkodnának ezen felirási javaslathoz a’ Fö-RR annak felterjesztését nem ellenzik; azonban azt nyilván kiakarnám jelentetni a’ t. RRnek, hogy miután az 1840. országos bizottmánynak munkálata a’Fö-RR előtt még tárgyalva sem volt, minden megszorítás nélkül meggyőződésüknek e’ részbeni kimondását annak idejére fenlarlják. Busán Hermán, horvátországi követ: — Azon szempontból, hogy maga a’ dicső emlékezetű Mária Therézia királynő Ilorváthországnak mind háborúkban, mind pedig békében iránta telt szolgálatait legkegyesebben elismerte és ezeknek folytán 1741: 48. t. ez. erejénél fogva őket katonai szállásoktól és szállításoktól mentesekké tette, melly az általam most idézett t. czikk helyhatósági jogunkról élő bizonyságot teszen, — mivel továbbá a’jelen élelmezési tárgy Horvátországra nem tartozik, minthogy a’kérdéses felírás az adózók sorsának könnyítéséről szól,— a’ horvátországi adózók pedig az alól ki vannak véve — és e’ végből Dalmát, Horvát és Slavonia országok sem 1836 sem 1840, sem pedig a’ mostani választmányban részt nem vettek; — végre mivel kétségtelen az, hogy az, ki bizonyos terhet viselni nem tartozik, azt megváltani sem köteles, e’ végből nehogy Horvátország a’ megváltási summául kitűzött egy millióhoz járulni kényszeriltessék, legünnepélyesebb óvást teszek. Gyiirky Pál, krassói főispán: — Tökéletesen pártolom a’ liptói főispán ő méltóságának indítványát, sőt annak támogatására még némelly bővebb indokokat is kívánok alázatosan előterjeszteni. Azt hiszem, nem csak szellemi, hanem anyagi tekintetből is ajánlható az, hogy a’ katona élelmezés és szállásolás terhe évenkint fizetendő 1 millió forinttal megváltassék; mert bővebb és kétségbe nem vehető adatokkal szolgálhatnék annak kimutatására, miszerint némelly években, hol a’ lermeszlmények ára magasabb volt, a’ 3 millió forintot is felülhaladta az adózónépnek ebbeli vesztesége; de ha 10 évi felszámítást is teszünk,és abból a’legdrágább, legolcsóbb és középszerű esztendőket egybehasonlitjuk, kitetszik az, hogy az általános veszteségi summa 1,200,000 ftra rúg. Figyelembe kell továbbá venni azt, hogy eddig csak épen a’ földbirtokos adófizetőket terhelte a’ katonaélelmezés, sőt némelly megyék ezen teher alól teljesen fel valónak mentve; most azonban ezen teher általánosan ki lévén terjesztve: már ez által is enyhülni fog a’ házhelyeket művelő adófizető sorsa. Meg kell jegyeznem azt is, hogy ezen alázatos felírás—
