1843-1844 Főrendi Napló 6. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1844 / 236. ülés

318

CCXXXV1 ülés Fö-RR naplója October 3-án 1844.

7-ik rendi ize- vemből tisztelek, és gróf Pállfy József , kinek jeles tulajdonait egy általában nem tagadom, és kiről azt hiszem, "o ok^'iránT högy nagy szolgálatot fog tenni a’ hazának, és kinek őszinte barátja is vagyok, — mondom méltóztassék elhinni, én sem dictiok, sem akarmi más állal magamat sepertetni nem fogom engedni. Mi a’ nemzet többségét, mellyet itt gyakran emlitteni hallok, illeti, Phocion hires embernek mondására emlékeztetem a’ Fő-RRet, ki midőn a’ többség mellett hangosan nyilatkozott, és előadását tetszéssel fogadta, azt mondá: „talán valami roszat mondottam, mert a’ felingerült nép előadásomnak tapsolt.“ Nekem felfogásom az, hogy a’ többség rósz utakon jár. Már most kérdem: mi legyon annak vége? hogy ha axioma az, mikint azon elemek, mellyek Magyarországban léteznek, nem elégségesek, és hogy ha a’nagy istenek nem segítenek, ne gondoljuk, hogy a’magyarságot és alkotmányosságot meg fogjuk menteni. Méltóztassanak elhinni, valóban isten csudája, hogy a’ magyar nemzet, sláv, német és török elemek között olly sokáig küzdvén, magát fentartani tudta, és ember, kinek szive a' maga helyén van, lehetetlen, hogy illy nemzet iránt sympathiát ne érezzen, melly századok óta illy körülmények közt szilárdsága által fen tudta magát tartani; de midőn a’ világ népei sympathiát éreznek irániunk, más részről lehetetlen, hogy a’jobb kedély a’ legnagyobb búba ne sülyedjen, midőn látja, hogy azt, mit eddig megmentettünk, mit dicsőséggel és gyönyörrel lehetne fénypontra vezetni, faragatlan kezek megsemmisítik. Ezzel hazámnak tartozom, és reám nézve bármi következzék, söl ha ma volna is utolsó pillanatom, azon hőségnél fogva, mellyet hazámnak esküdtem, bár holttestemen menjenek keresztül, és magam maradjak egyedül, magam leszek ellene (Zajos tetszés).

Gr. Zay Károly: — Igen tisztelt berálomnak, gróf Széchenyi Istvánnak bátor vagyok felelni, hogy ö méltósága engem félreérteit, mert e’ nagyméltóságu főtábla eltörlése az érintett kutyabör kifejezésével csak a’ pótló— utasítások eszközlése végeit megígért és osztogatott diplomákat értettem. Mert jól tudom, hogy ha honunkban az aristocratia eltöröltetnék, akkor abban a’ szabadságnak még csak két napja volna; az első a’ tömegnek zsarnoksága, a’ második egy kény ur járma alatt, a’harmadikban következnék már a’varsói drámának 2-dik felvonása. Hogy pedig a’ nagy aristocratia nemzetiségünket fentarlotta volna, ennek a’ historia ellenmond; a’ szegény református prédikátorok és a’ bocskoros nemesember viskóiban lartaték fen a’ nemzetiség, de koránsem az aranygyapjas vitézek, nem a’ többi lovag rendek nagy keresztesei, nem a' belső titkos tanácsosok által.

Ekkor gróf Széchenyi István aléltan összerogyott, «’ részvét és ijedtség általános lévén a’ tanácskozás hoszií időre félbeszakasztatott; és csak miután a’ tisztelt gróf mintléte felől megnyugtató hirek érkeztek, szűnvén a’ közijedtség, folyláttatott az.

Elnök: — Méltóztassanak folytatni a’ tanácskozást. (Számosán: „Elfogadjuk gr. Széchen Antal indítványát.“ Megnyugosznak a’ mélt. Fö-RR gróf Széchen Antal ö méltósága indítványában? (számosán: „meg“ — mások: „még szólani akarunk!“)

Gr. Szapáry Miklós: — Midőn a’ városi kérdés az országgyűlésénél szőnyegre jött, véleményem szerint nem az föczélja a’ törvényhozásnak, hogy a’ szab. kir. városok 16 vagy akármennyi szavazatot nyerjenek, hanem az, hogy ezek a’ szavazatok szabadok legyenek. Ezen oknál fogva és ezen czél elérhetése végett a’ törvényhozás az első kérdéssel összekötendönek vélte ama másik kérdést t. i. a’ városok elrendezését, átlátván, hogy ezeknek elrendezése nélkül a1 városoknak adandó szavazatok szabadok nem leendenek. Egy uj elemet húzván be a’ maga körébe, ez iránt gondoskodnia kellett, hogy ez az elem szabadon kifejlődjék, hogy ez szabad institutioknak szabad kifolyása legyen, vagyis, hogy a’ királyi városok szabad municipiumokká átalakulhassanak. Ezen czélnak elérése méltóságos Fö-RR! lehetetlen azon eszmék mellett — mellyeket ezen táblának többsége ez alkalommal nyilvánított, lehetetlen leginkább a’ főfelügyelőnek illy alakbani felállítása mellett, miilyent ezen többség javasol, szabad kifejlődés szabad kifejlődés. Mélt. Fö-RR! csekély felfogásom szerint csak ott várható, hol az egésznek minden részei egyenlő szabadsággal működnek, hol a1 mozgalom minden oldalról szabadon történik. Mihelyest pedig egy külső befolyás túlsúlyt nyerend, már akkor szabad mozgalomról többé szó nem lesz. És igy itt, hol egy a’ kormány által kinevezett főfelügyelő állandóan és folyvást éreztendi súlyos egyoldalú befolyását, szabad kifejlődés nem fog létezni. Ezeknek nyomán szabadok nem lesznek a’ választások, mellyekbe szinte tehetségük szerint befolyandanak a’ főfelügyelők, ’s következésképen nem lesznek szabadok a’törvényhozás teremébe behozott szavazatok. Némellyek azon látszatnak leginkább aggódni, és azért látják szükségeseknek a’ főfelügyelőket, mert okoskodásuk szerint lehetlen a’ választások alkalmával a’ választóknak gyakran nagy és számos tömegét rendben tartani, és igy zavarokat látnak előre és kicsapongásokat. Én mélt. Fö-RR épen ellenkező véleményben vagyok, és meg vagyok arról győződve, hogy ha magukra bízzuk a’ választókat, talán némi veszekedés mellett, de általában bizonyosan kevesebb kicsapongások kíséretében fognak történni e’választások, mint sem ott, hol egy a’kormány állal kinevezett felügyelő jelen leszen; mert a’ hol az illyen egy pártnak hegyén lép fel, ’s következőleg ellenségesen azok ellen, kik más egyént kívánlak választatni, ha a’ maga és a’ kormány emberét minden erővel támogatja, ha a’ legcsekélyebb ürügy alatt talán a’ katonaságot is kirukkoltalja, mint vármegyékben látni gyakran volt alkalmunk: — akkor épen lesz helye azoknak a’ kicsapongásoknak, miket elkerülni kívánunk. Én tehát mélt. Fö-RR ezen okoknál fogva az illy értelembeni főfelügyelői hivatalra részemről semmi esetre reá nem állok, habár ez által a’ városok elrendezési kérdése veszélyeztetnék is. Erre nézve mindazáltal hátramarad egy reményem, az t. i. hogy talán még maga a’ főrendi többség önkényesen elálland abbeli nézetétől; mert ki azon szilárdságot látta, mellyel egykor a’ közvetlen választást elvetették, mellyel későbben még is — pedig minden uj indok nélkül elfogadlak (miért csak 5 vagy 6 izenetek felváltása után én nem tudom; talán tudja ezen főtáblának többsége) mondom a’ ki azt tapasztalta, az csakugyan táplálhatja azon reményt, hogy szinte azon következetesség nyomán indulva, majdan lemondanak annyira szeretett főfelügyelőikről is.

Gr. Teleky László:— Azok után, mik e’ teremben történlek, röviden akarok szólani,mert figyelmet nem ger-