1843-1844 Főrendi Napló 6. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 236. ülés
CCXXXYI ülés Fö-RR naplója October 3-án 1844. 317 séggel van össze kötve, és valljuk me?, hogy ilf minden democralia egyenesen csorbát üt a’ nemzetiségen. Bocsá- 7-ik rendii2enafot kérek, nem mondhatnám, hogy én ezen táblába nagyon szerelmes volnék; én bizonyosan nem vagyok. De"rt^’kk^n|"' azt kérdem: mit akarunk elérni? Alkotmányos és lehető legliberalisabb alapom kifejtést. De mi szellemben? német. magyar, szláv szellemben? Ha a’ nemzetiség előttünk nem főszempont, akkor megvallom, hogy méltóságos gróf Zay Károly tir eljárását tudom méltányolni, ’s azt mondom „peregjen le az egész, mások fognak hclyökbe ülni“; — és ismét bocsána'ot kérek, lehet talán, hogy azok, kik helyünkbe ülni fognak, becsületesebb, okosabb emberek lesznek, de hogy magyarok nem lesznek, az előttem axióma. Meglehet, hogy talán ez aberratio; de nyerhessem bár a’világnak minden élvezeteit, minden kincseit, én minden kifejlődést melly nem magyar, lelkemböl gyűlölök; elöltem a’ nemzeliséghezi hűség, magyarországhozi tántoríthatatlan hűség, alapja mindennek! És így csndálom, hogy egy idő óta — és ez kimondatott már rég, ’s akkor úgy szólván scandalumot gerjesztett — nem a’ nemzetiség szempontjából indulunk ki, mert ugyanis főszempont nem az alkotmány, hanem a’ nemzetiség, mert alkotmányt oktroirozni lehet 24 óra alatta’ legszabadabb alapon,nemzetiséget azonban kifejteni, — kivált olly nemzetiséget. melly már olly közel volt a’ halálhoz, minta’ magyar, bocsánatot kérek, de higyje el méltóságos gróf Pál— ffy: bárdolatlan fogásokkal nemzetiségünket hamvaiból felemelni nem lehet. Mélység kell, kevesebb indulat, és szükség e’ dolognak nemcsak egy oldalát felhevült kedéllyel tekinteni, hanem megvallani: hogy bajaink sokkal coinplicáltabbak, mint azt fiatal emberek felfogni képesek, vagy azt felfogni akarják. Belsőm búba merül, és napról napra mélyebben merül! Minap valaki azt mondá: „hisz Magyarország feltámadt“. Ez igaz! de még nincsen annyi erőnk, hogy uj elemeket vehessünk fel magunkba, hogy terjeszkedjünk. A’ fiatal viszketegség és elszántsága’ hadnál szép és dicséretes, mert én csak az olly hadat szeretem, hol minden ember azt mondja : „most rohanjuk meg az ellenséget!“ — de más részről kívánom, hogy az eszes visszalartóztassa a’ hadat, és azt mondja: „gyengék vagyunk, most ne rohanjuk meg az ellenséget“. Mind azt, mit gróf Zay Károly és mélt. gróf PálíFy József uraktól hallottam méltányolni tudom, és ha visszatekintek azon napokra, hol Magyarországugy szólván el volt temetve, hol gyenge mellekből csak egypár deák szó hallatott, és Magyarországugy szólván ki volt küszöbölve; megvallom, hogy ez mind kel— lemeles jelenet, ez nem botránykozlat, de más részről aggódom mindig azon, hogy ezen nemzet sírjából emelkedni nem fog, és attól még inkább rettegek, midőn látom, hogy kapkodások között ollyanokat teszünk, miilyen az, hogy ezen tábla simplicissime eltöröltessék. Nagy szó az, és már a’minap hozatott fel, hogy uj elemeket kell teremteni, mert ezen elemekkel Magyarország kifejtését alkotmányos szellemben kivívni nem fogjuk. És hogy ha látjuk, mikint bonyolódásaink, kaján elleneink és a’ kül intelligentia között, melly zsibbasztólag nyomja vérünket, hogy milly aggasztó állapot ez: hihetetlen, hogy hazaíi legyen, kinek szive és melle a’legnagyobb búsongásba ne merüljön, midőn látja, hogy annyi honosunk pártja érdekét és a’haza ügyét nem tudja jól felfogni Az mondatott elemeket kell teremteni. Igen, de csak az a’baj, hogy az egyszerrei teremtés a’nagy isten dolga és nem az embereké; az emberek csak úgy mint a’ hangyák, fáradhallan hazafi munkásság, nem pedig felhevülés és szenvedelmek által emelhetik a’ hont magasabb fokra: mert különben lehetetlen, hogy reactio ne szülessék. Méltóságos gr. PálITy József azt mondá, hogy itt vannak illyen amollyan egyének, és nem a’ legkíméletesebb kifejezésekkel élt; de már most kérdem a’ méltóságos grófot: eddigi tettei, eddigi élete, egyáltalában tulajdonai ollyanok-e, hogy illy gyűlöletes censori szerepet vehessen fel; kérdezhetni, hol azon nagy tudomány, azon nagy erény, hogy ezen táblát igy legyalázni lehessen? Tudom becsülni mindenkinek mondását; de hogy ha itt ezen táblán némellyekben hibák vannak, és ha vannak itt olly személyek, mellyeknek itt nem kellene ülniök,— megengedem, talán lehetnek; — de ha magasabb szempontból veszszük a’ dolgot, ha felveszszük, kik azok, kik a’ hon javát jobban ismerhetik, mint mi, azt tartom, velem együtt a’ méltóságos gróf nem lesz azok közöl, kiket azon magasztasabb hatalom, melly Magyarország javát ismeri, kijelölne, sőt azt hiszem, hogy a’ méltóságos grófot legelsöbben fogná kitörülni (gr. Páliry József: „törüljön ki“). Én illy kitörüllést nem kívánok, és ha a’ mélt. gróf hazáját igázán szolgálni akarja, és nem akarja csupán szenvedelemből a’ világ előtt impune — mit könnyű tenni — az embereket lerakni, és sárba lerántani, ha a’ mélt. gróf — és talán megjö az idő — ki fog ábrándulni, ha honunk előmenetelét a’ nemzetiség alapjára fogja rakni, remélem, hogy illy könnyelmüleg azért, mivel egyszerre és szorul szóra nézeteire át nem megy ezen tábla, anathemát reá sütni nem fog. De már kérdem: mi körül forog a’ kérdés? Az ember azt vélné, hogy itt házról házra, faluról falura, már az egész ország közvéleménye compacte áll, miszerint az mondathatnék: hogy ha a’ városok dolgában ezen egypár kérdési keresztül nem viszszíik, és azt egypár four ellenzi, a’ hazára nézve veszély következik. A’ méltóságos gróf, azt hiszem, őszintén kívánja hazánk kifejlődését, és ha a’ méltóságos gróf olly apodictice hiszi, hogy a’ RR által javaslót! szerkezet a’ hazára nézve üdvös, és a’ méltóságos grófnak e’ részben serupulusa nincs, én ö méltóságának gratulálok; de én illy szerencsés nem vagyok, és ha a’ méltóságos gróf, mint Numa Pompilius az oraculumban, úgy bízik meggyőződése helyességében, és ezen kérdésnek keresztül vitelétől a’ haza üdvösségét várja: átlátom, hogy illy praevenlioban heves indulattal meggyőződése fentartására dögönyözéshez, korbácsoláshoz nyúlni kész, •— ezt — mondom — átlátom: de kérdem: tudja-e mind azt a’ méltóságos gróf igy apodictice előre ? Én — mint többször mondám — a’ status quot gyűlölöm , és megváltoztatni akarom minden áron, nincs is veszély, mellynek némi percentumát viselni nem akarnám, és e’ részben némi koczkajátékra is kész vagyok; de hogy előre, kivált midőn a’ t. RR táblája egy kis többséggel kívánja csak a’ dolgot — és menjünk faluról falura, házrul házra; azt hiszi-e a’gróf, hogy a’nemzet, mellyel itt paradirozni szeretünk, mondom, a’ nemzet többsége ezen táblának eltörlését kívánja? Méltóztassanak elhinni, én is tudom mi történik az országban; sok ember van az országban, ki a’nemzetiséget és alkotmányt kifejteni akarja, de mindent koczkára hányni nem kíván, és aggodalommal nézi, valljon ezen tábla fogja-e magát sepertetni engedni? (Tetszés). Ha az egész tábla — min kételkedem — magát sepertetni fogja, méltóztassék elhinni méltóságos gr. Zay ur, — kit szi- Fő-Hendi Napló VI. köt. 80 t lí
