1843-1844 Főrendi Napló 6. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 201. ülés
29 véleményének igazolására törvényeket, diplomákat, adományleveleket, szerződéseket és egyéb jogbiztositó okle- sérelmek v veleket felhozni; de ez még most mind felesleges, — elég legyen itt, - annak bebizonyítására, hogy törvényeink «“«Er*az egyházi ’s világi javak birtoka 's jövedelmei közt különbséget nem ismernek, — idéznem a’ II. rész 2. czimét, mellyben világosan mondatik: „Quod omnes Domini praelati et ecclesiarum rectores, item Barones et caeteri magnates, nobiles ac proceres Regni huius Hungáriáé et ratione nobilitatis, et ratione bonorum temporalium una eademque libertatis, immunitatis et exemtionis praerogativa gaudeant“. Egyébiránt mivel a’ t. RR magának az indítványnak tárgyalását mellőzik, az nálunk sem lehet tanácskozásnak tárgya, ’s azért annak vitatásába magam sem fogok bocsátkozni. Másodszor azt mondják a’ t. RR, hogy a’ dolog érdemére nézve, részint az elöleges sérelmekben, részint az 1835—diki 30-ik decemberben költ feliratban kifejtett elvekhez ragaszkodnak: minthogy ezek felterjesztéséhez a' inéit. Eö-RR is járultak: lássuk mindenekelőtt, mit foglalnak magokban azon elöleges sérelmek. Az 1825-i országgyűlésen az egyházirend a’ másik táblánál előterjesztvén azt, hogy felsőbb parancsolatok által, jövedelmeitől bizonyos procenlualio sürgettetik, ’s ez már mint kötelesség a’kir. collationalisokba is igtattatik; — ezen követelési az országos RR törvénytelennek nyilvániták, ’s a’ panaszt az elöleges sérelmek közé sorolák, mellyeknek idetartozó 9 pontja ekkép szól: „Cum taxatio cleri tam seciilaris, quam regularis contra cardinales statuum praerogativas continuata ------ iara in permanentem contributionem vergere videatur, tam iusta est hac in parte Statuum et Ordinum sollicitudo, ut ejusdem hoc loco manifestationem, medelaeque quo ocyus adferendae petitionem inter praeferentes suas obligationes reputent. Clerus enim Hungáriáé, praeterquam quod bona sua nobilitario iure nullis datiis ac praestationibus obnoxio teneat, iam antecaedaneis etiam temporibus, signanter Alberti Regis Deer. Art. 19-0 et Mathiae Deer. III. artic. 24-o ab omnibus taxis abusive inductis liber ac immunis declaratur — — — — — — — — numerosae praeterea leges patriae ocasione insurrection um et subsidiorum latae irrefutabili serviunt argumento: de bonis et proventibus ecclesiasticorum, semper cum influxu regni fuisse determinatum, ut adeo Status et Ordines ratione illorum, nec ius quodpiam exclusivum recognoscant, neque taxationem hanc supremo iuri patronatus, quod art. 23: 179% diserte circumscribitur, attribuere possint. Accedit ad praemissa: quod si Episcopatus et capitula citra consensum regni proventibus suis frustrata fuerint, illa scopo fundationum per divos suae Maiestalis antecessores conditarum satisfacere nequeant; quod porro cum non attentis cleri remonstationibus taxarum harum implementum indiscriminatim, ac severioribus etiam mediis procurandum intimetur, per id personae ecclesiasticae ad obligationem talem ineundam sint adactae, quae tamquam fundamentali art. 8: 1741 e diametro contraveniens ex indole constitutionis regni pro nulla haberi debet, quod denique Status et Ordines comitialiter congregati intellecto cumprimis recentissimorum, stantibus regni comitiis ad v.capitulum Quinqueecclesiense Intimatorum tenore, positive debeant manifestare: se ad onus quodpiam certum et continuum statui privilegiato, etiamsi nefors cum assensu ejusdem injectum, salva legali sua immunitate et constitutionalium jurium suorum securitate accedere nullatenus posse. Suam proinde Majestatem humillime orandam esse arbriiranlur, ut-------— — — ab ulteriore Episcopatuum, Capitulorum et ordinum beneficalorum quocumque sub titulo continuanda taxatione, quae nec in jure, nec in usu fundari potest, praescindere, cunctas item insolitas et articulo 122: 1647. adversas clausulas, conditiones, ac reservatas collationalibus litteris insertas, pro nullis et non adjectis fbenigne declarare dignetur.“ — Megjegyzésre méltók ezekben e’ következők: 1-ször azt jelentik az országos RR: „quod clerus bona sua nobilitari jure nullis datiis et praestationibus obnoxio teneat“, azaz: hogy az egyházi rend a’ maga javait nemesi joggal, és igy olly czimmel birja, mint minden más nemes birtokos. 2- or azt mondják, hogy, mint azt az insurrecliók és subsidiumok alkalmával hozott törvények bizonyítják, az egyházirend jövedelmeiről egyoldalulag intézkedni nem lehet, a’ mi is tagadhatlanul igaz; de e' tekintetben az egyházi és világi birtokosok közt alkotmányunk szerint nincs semmi különbség, ’s az érdeklett alkalomkor a’ törvény mind a’ papi mind a’ világi javak ’s jövedelmek iránt ugyanazon módon rendelkezett. Mutatja ezt maga az urbér is, melly iránt mást rendelt az Ulászló törvénye, mást a’ Mária Terézia határozata, ’s mást az 1832 törvény szabályai; 3- or az egyházirend irányában ’s védelmére hivatkoznak az 1741: 8. alaptörvényre, hivatkoznak az országos RR sarkalatos jogaira ’s kiváltságaira, annak megmutatására , hogy a’ fenforgott tekintetben egyik ’s másik status közt különbséget tenni nem lehet. Minthogy erre k. válasz nem érkezett, a’ sérelem a’ következett 1830-iki országgyűlésen az elöleges sérelmek közt ismételtetett illy módon: „9-o Eorum intuitu quae in praeferentialibus gravaminibus adsislendam Episcopatuum Capitulorum et Ordinum beneficatorum quocunque sub titulo taxationem, cunctas item insolitas et art. 122: 1617 adversas clausulas, conditiones et reservatas collationalibus litteris insertas pro nullis et non adjectis benigne declarandas proposita sunt, benignam resolutionem regiam ullroquoque demisse exorant Status et Ordines.“ Ugyanez történt az 1832-iki országgyűlésen is illy formán: „9-0 Circa inlegalem beneficiatorum ecclesiasticorum taxationem SS. et ÜO. ab edenda sub his adhuc comitiis allissiiiia resolutione praestolantur.“ Itt is törvénytelennek jelentetvén a clerus lak— sáltatása. Megérkezett végre az elöleges sérelmek iránt ugyanazon országgyűlésre a’kir. válasz, mellyben e pontra nézve ö felsége a’ bandérium iránti törvényekre, ’s legfelsőbb palronatusi jogaira hivatkozik, s erre keletkezett 1835-ben december 30-án azon felirat, mellyre a’ t. RR ezúttal hivatkoznak, ’s melly e’ pontot iltetöleg ekképen szól: „6. §. Mi sem veszszük ugyan legkisebbé is kérdésbe azt, hogy az egyházi javaknak jövedelmeit az ország védelmére, vagy más közhasznú egyházi és nemzeti intézkedésekre forditani lehessen; minthogy azonban az ország bármelly Rendének országgyűlési végzeten kívül egyoldalulag tettleg behozott ’s tetlleg folytatott megrovatása az alkotmány’s törvények szabályai szerint sérelem, ’s a’ törvényhozásnak azon ezultali elmellözése is, mellyen a k. k. válasz alapul, meg nem nyugtató, liánéin újabb sérelmet okozó rendelkezés; illy törvényes szemponti nézetből a’ jelen szakaszi sérelemnek úgy, a’ mint az 182% és 1830-iki feliratainkban felterjesztve volt, orvoslása szór Fő-Rendi Napló VI. köt. CCI ülés Fö-RR. naplója Augustus 21-én 1844.
