1843-1844 Főrendi Napló 6. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1844 / 236. ülés

316

CCXXXVI ülés Fő-RR naplója October 3-án 1844.

7-ik rcndiize-mellynek bevégzése az országnak olly annyira érdekében fekszik. Mi az oka annak, hogy ez egyszerre meg nem "rwo^írám.8" történhetik ? — minap nézeteimet már kimondotlam; — nem akarok többet e’ felelt vitatkozni. Hanem nem tartóztathatom meg magamat kimondani, hogy sajnálom hazámat, mellynek azon balsors jutott, hogy olly fiai olly törvényhozói születtek, kik a’ leggyengédebb kötelékeket széttépni készek egy aranyborjúnak elnyerése végett, melly körül méltóságtok — mikint a’ zsidók régi időkben — tánczolnak; most midőn a’ t. RR ezen aranyborjút méltóságtoknak átadák, méltóságtok nem fogadják el, és ezen tárgyat ö felsége színe ebbe nem juttatják. Mit gondoljon illy tábláról az ember, mit az ország? őszintén megvallom, ennek kimondására szót a’ szótárban nem találok. — Nem akarok hoszasabban szólani, mert kár szól is vesztegetni, miután olly urakat látok itt, kik vetélkednek az iránt, hogy az idegen érdekeket mozdítsák elő, kik a’ haza érdekeit semmibe veszik, minek következtében más nem maradhat hátra, mint az, mit a’ múlt ülésben is kimondottam: a’csecsem ős gyermekbe oltani ezen táblairánti idegenséget, és ezen táblának eltörlésére minden módon agitálni. Reményiem, hogy elvbarálim is hazamenvén, e’ részben agitálni fognak, és reményiem, hogy a’ t. RR is azt lenni fogják: mert olly arislocratiát, olly táblát, melly állását felfogni nem tudja, eltörülni okvetlen szükséges (zajos tetszés a’ hallgatóság részéről).

Elnök: — Mindenekelőtt csendesség legyen mind a’ hallgatóság, mind a’ karzat részéről. Nincs itt senki, kinek szüksége volna illy hiában való kurjongatásokra (közhelyeslés). Mindenki közölünk elpirulna, ha azok legkisebb hatással lennének reá nézve.

Gr. Eszterhüzy József: — Nem vagyok képes kimondani a' fájdalmat, mellyel éreztem, midőn a’ t. RR izenetéböl ezen nevezetes pontot, melly a’ főfelügyelőkről szól, felolvasni hallottam: mert megvagyok győződve, hogy a’főfelügyelők hazánkra nézve veszedelmesek és ez hazaszerte elfogadott eszme volt, és mivel a’ mint látjuk a’ t. RR a’ főfelügyelőt pártolják, e’ részben tehát nem akarok kezetfogni sem a’ t. RRkel sem a’ mélt. Fö-RRkel, ’s azért a’ t. RR ellen szavazok és sem méltóságos gróf Széchen Antal indítványához, sem a’ t. RR nézetéhez nem járulhatok. Én azon indítványt, raellyet méltóságos gróf Széchen Antal tett, úgy tekintem, mellyel a’ t. RR el nem fogadhatnak. Vélekedésem szerint a’ t. RR mindjárt eleintén hibáztak, midőn a’ királyi városoknak 16 voksol adtak a’ nélkül, hogy ahoz feltételeket kötöttek volna; mert ha a’ t. RR úgy szavazlak volna mint én és elvbarálim szavaztak, máskint állana a’ dolog; — akkor a’ városoknak 16 szavazatuk megvolna, de nem volna főfelügyelő. Sajnálom — ismételve mondom, — hogy a’ t. RR a’ főfelügyelőt elfogadták; de más részről azon nem csudálkozom, mert ha tekintem az országgyűlésnek lefolyását és a' naplót, azt látom, hogy sokan az országgyűlés elején erősen a’ kormány ellen szólották, ’s az országgyűlés vége felé mégis a’ kormánynak kívánságára hajolnak, — ennek következése, mint eddig is tapasztaltuk, ismét promotiok, donatiok ’s több effélék lesznek, — ’s ezek rendszerint azok, mik országgyűlésünknek eredményei. És igy a’ hazának boldogságát e’ hon csak akkor fogja látni, hogyha országgyűlésünk minden évben Pesten fog tartatni, és a’követek meggyőződésük szerint fognak szavazni, — mert ha utasítás nem lévén, véleményét fogja változtatni, nem lesz többé a’ követnek azon mentsége, hogy pótlóutasitása következtében — mellyet azonban maga magának készített — meggyőződését változtatni kénytelen volt.

Gr. Széchenyi István: — A’ politicának pályája hasonlít nagyon az életpályájához, mellyen, midőn kedvezők az idők, akkor mindenki jó széllel könnyen halad; de valamint az egyes ember családi körben úgy politicának mezején akkor mutatja ki szilárdságát, midőn az elemekkel küzdeni kell; mikor atyai jó kormányok igazgatnak, akkor a’ házasfiságnak azon tiszte, melly a’ nemzet jogát őrzi, könnyű; de viszont, ha olly kormány ül a’ teendők felelt, melly a’nemzet jogait sérti, akkor mutatkozik a’ hazafi, ki vihar és szélvész ellen küzdeni mert: és épen úgy, midőn a’ nemzet olly irányokat vesz, midőn a’ nemzet némi kedvencz eszméktől felhevülve tévirányokat vesz, akkor van ideje a’ hazafinak kimutatni szilárdságát, ’s részemről azon hires franczia minister szavaival mondom: „megtörtétek ugyan erőmet, de lelkületemet nein“; — használván még egy mondását egy hires és csak most nem sokára még ismeretesebb amerikai embernek, kiről a’ napokban méltóztattak bizonyosan olvasni, miszerint azt mondá: „hogy vannak pillanatok,m ellyekben barátság, párt’s legrégibb viszonyok megsemmisülnek, midőn t. i. a’ haza veszélyben forog“: részemről megvallom, hogy szívesebben veszem a’dolgoknak mulatságos és nevetséges részét; de vannak pillanatok, hol a’ legjobb akarattal sem bírom magamat annyira és olly abnegatiora, hogy ne szóljak, kivált midőn gondolom, hogy felszólalni kötelességem. — Midőn beléptem — és bánom, hogy méltóságos gróf Zay Károly ur egész beszédét nem hallottam — mert épen a' kutyabőrre jöttem ide; a’ méltóságos gróf ezen kulyabört favorit themájának látszik tartani, mert sokszor variált körülte, szükséges tehát, hogy ezen tárgyban tisztában legyünk. Nehány nappal ez előtt, midőn a’ zsidók emancipatiojáról volt szó, akkor is — megvallom — azon logicát meg nem tudtam fogni, hogy az, ki a’ nemzetiséget pártolja, olly könnyen ejthet azon csorbákat és megengedheti, hogy azon csorbák ejtethessenek; — ezt mély felfogásnak — engedelemmel legyen mondva — nem látom, ’s vélekedésem szerint a’kutyabör accurate ezen forrásból ered. Magyarországban a’ teendők között a’ nemzetiség a’ legelső. Most napi renden van egy idő óta a’ főrendi táblát, az arislocratiát sárba levonni, ’s megvallom, ha mi egy compact nemzet volnánk, mellytöl — számát és geographiai helyzetéi tekintve — bizonyos kifejlődést nemzetiség tekintetében az ember várhatna, nem átallom kinyitatkoztalni, — mint azt már többször tevém, hogy én Magyarországnak status quo-ját igen émelgősnek találom: mert itt az egyoldalú privilégiumokat, elszigeteléséket, lenézését egyik rendnek a’ másiktól szivemből gyűlölöm, és igen fel tudom fogni, hogy az, mit méltóságos gróf Pálffy József előadott — hinni akarom, hogy legtisztább szándékból és hazafi indulat nyomán ezen egész táblát eltörülni kívánja -— becsületes szándékból ered, és ezzel ő méltósága magasabb czélt akár elérni; de ekkor engedelmet kérek, de kénytelen vagyok nyilván kijelenteni — a’ méltóságos gróf a’ nemzetiségre nem tárt semmit. Mi olly körülmények között vagyunk, miszerint most a’ magyarság egyenesen a nemességgel és a’ főnemes-