1843-1844 Főrendi Napló 6. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 236. ülés
314 CCXXX\I ülés Fő-RR naplója October 3-án 1844. 7-ik rendi ize-többség felállított, én röviden kijelentem, hogy a’ tettes KK és RR javaslatát elfogadhatónak vélem, és felszólítom "roso/irant!"a’ mé,t' Fö-RRet: hogy ezen okok miatt a’ felterjesztést ne hátráltassák (a’jobboldalról: „Helyes“). A’ 112 §-ra nézve: Gr. Apponyi György: — Megvallom, addig, inig a’ tettes KK és RR legkisebb okot nem hoznak fel arra nézve, hogy miért ragaszkodnak ezen kifejezéshez, én arra nézve, hogy a’ lettes KK és RR e’ részbeni puszta kivánatuknak engedjek, felhiva magamat nem érzem. A’ 153 §-ra nézve: B. Majthényi Antal, liptói főispán: — Azt tartom, a’ tanácskozás és szólásszabadságnak garantiája nem abban fekszik, hogy sok tanácskozó legyen, hanem hogy a’ tanácskozás égész nyilvánossággal történjék, és azt hiszem, hogy valamint ott, hola’ tanácskozásoknak nyilvánosság nem adatik, a’ tanácskozás szabadsága magában hordja enyésztének magvát, ugy a’ nyilvánosság maga magából fejlendi ki azon garantiát, mellyre a’ szabad tanácskozásnak szüksége van, és a’ mellyel hiába várnának a’ tanácskozók’ nagy számától. — Ha a’ választók’ száma kelletén túl nagyobb, legfeljebb egy policziális rendetlenség keletkezik, mellynek helyrehozása könnyebb mint azon kiszáiuithatlan káros következések, mellyek a’ tanácskozók szerfeletti számából szoktak eredni. — Azt mondják a’ tettes KK és RR, hogy az általuk javaslott tanácskozók száma nem felesleges; a’ mélt. Fö-RRek megtették e’ részben a’ calculust, és a’ tettes KK és RR által felállított tanácskozók számát szerfelett nagynak látták, ’s ugy hiszem, hogy midőn minden tisztviselő után 3 képviselő fog a’ tanácskozásban résztvenni, azon arány állíttatott fel, melly a' tettes KK és RRet megnyugtathatja, és e’ szerint a’ tanácskozó testület szaporítására nézve újabb indokokat a’ tettes KK és RR ugy is elő nein hozván, a’ mélt. Fő-RR előbbeni javaslatuk mellett maradhatnak — ’s igy teljes bizodalommal felszólitandók volnának a’ lettes KK és RR.hogy e’ részben a’ m. Főrendek előadásához járulni szíveskedjenek (Közhelyeslés). Gr. Széchen Antal: — Őszinte örömmel üdvözöltem a’ t. KK és RR közeledését, mellynél fogva maguk részéről a’ főfelügyelő elvét elfogadták; de ha álpillantom azon §-okat, mellyekbe a’ főfelügyelő teendőit ’s hatáskörét foglalják, nem titkolhatom el a’ feletti sajnos érzetemet, hogy a’ t. KK és RR közeledése az én meggyőződésemnek meg nem felel. Ok egy részről a’ főfelügyelő hivatalának felállításához hozzájárulnak; más részről pedig azt teljesen megsemmisítik. Ha a’ mélt. Fő-RR a' főfelügyelőket ugy fogadnák el, mint azok e’ helyen felállittatnak : tartok tőle, méltán érhetné őket azon vád, melly a’ jelen kérdésnek utolsó vitatása alkalmával felhozatolt, hogy t. i. nem a’ sikeresen gyakorlandóföfeliigyelés eszméjéhez, de egyedül a’főfelügyelő személyéhez ragaszkodnak, — hogy hivatalt kívánnak feálllitani, nem pedig azon közelitő elemről gondoskodni, mellynek szüksége általánosan megismertetett. Valahányszor a’ tanácskozás akórmelly kérdés körül olly hoszu ideig forog, szükséges visszatérni azon elvekre, ’s azon első kiindulási pontra, melly a’ határozat alapját képezte. Midőn a’ városi kérdésnek első tárgyaltatása alkalmával a’ főfelügyelők indítványba hozattak, közös volt azoknak szükséges volta iránti egyetértés, és csak később, midőn hatáskörük egyes részleteinek meghatározása körül forgott a’ kérdés, ágaztak el némileg a’ vélemények. — Nincs alkotmányos ország Európában, hol a’ törvényhatóságok olly tág hatáskörrel bírnának, mint honunkban, hol egy részt politicus testületekkint a’ politicus élet gyülpontjait képezik, más részt a’ közigazgatásnak orgánumai és támaszai. Midőn tehát a’ kir városokat mostani állasukból kiemelve a’ többi törvényhatóságokkal egy vonalba kívánjuk helyezni, szükséges, hogy egy olly elemről gondoskodjunk, melly kapocs gyanánt szolgáljon az egyes törvényhatóságok és a’ középponti kormány közt, melly képviselje e’ tekintetben a’ nemzeti egységet, és éreztesse a’ törvényhatóságokkal, hogy ők nem önálló független, történetileg, vagy szövetkezés által összekötött statusok: de egy egyes monarchicus országnak a’ maguk körében szabadon működő részei. Nem kormány kérdése tehát az, mellyröl tanácskozunk;— monarchicus kérdés az, ’s nem monarchicus kérdés egyedül, hanem a’ rendnek a’ haza egységének kérdése, és e’ szempontból aristocraticus kérdés, alkotmányos kérdés, őlinden törvényhatóságoknál, tekintsük azokat akár választási, akár igazgatási szempontból, mutatkozik azon irányzat :fentartani magának a’ törvényhatóságoknak, és a’status középponti hatalmának kellő befolyását, összeegyeztetni ezen elemeket, és nem elkülönözni; elkerülni azt, hogy közös működésüknek tér soha nem nyittatván, ellenkezésbe kell jönniök találkozásukkor. De feltalálható—e ezen irányzat a’ t. KK és RR javaslatában? biztosítva van-e egy olly felügyelő felállítása által, kinek nevezésében a’ fejedelem a’ kijelöléshez kötve vagyon, ki maga, a’ helyett, hogy a’ pártok felett állana, sok esetekben nem lenne más, mint a’ pártok kifolyása, — kinek ellenőrködni szabad, de kitől megtagadtatik minden, mi az éllenörködést sikeressé tehetné, — kinek a’ választásokban jelen lenni hatalmában áll, de a’ kijelölési jogtól teljesen megfosztatik? atkotmányos elemkint kell-e tekinteni egy illy felügyelőt, vagy nem inkább egy olly kormánybeli hivatalnoknak, kinek alkotmányos nyomatéka nincsen? 11a a’ kijelölés joga ugy gyakoroltalik, mint azt a’ t. KK és RR indítványozzák, nem lehet-e arról is mondani, mi a’ közvetett választást illetőleg egyszer felhozatotl: hogy ez értelemben policziális intézkedés volna, és nem politicus institutio? Jól ismerem azoknak okoskodását, kik kívánják, hogy a’ tárgy ö felsége elibe terjesztetvén, a’ kormány az iránt nyilatkozhassék; de mellőzve mind azokat, mellyek e’ tekintetben ismételve felhozattak, — kérdem: ha ön magunk átlátjuk, hogy a kormány javaslatunkat nem helyeselheti, sőt kívánnunk kell, hogy azt ne szentesítse, — nem érkeztünk-e már alkotmányos kifejlődésünk azon pontjára, hol nem tarthatjuk kívánatosnak, hogy a’ kormány kénytelen legyen megtagadni tőlünk azt, mit önmagunktól megtagadni elég férfias szilárdsággal és törvényhozói belátással nem bírtunk.' mindig a’ kormánybeli megtagadás színében kell-e megjelentetnünk, és igy előre népszeritlenitnünk azon eszméket is, mellyeknek szükségéről meg vagyunk győződve? Mindezeknél fogva a' KKnak és RRnek kijelentetni kívánom, hogy a’ mélt. Fő-RR, ámbár méltányolják közeledési szándékukul: mindazonáltal sajnálkozva kénytelenek megvallani, hogy olly intézkedésekhez, mellyek a’ felállított elvet mintegy megsemmisítik, részükről nem járulhatnak,
