1843-1844 Főrendi Napló 6. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 234. ülés
CCXXXni ülés Fö-RR naplója October 1-én 1844. 307 másikat kilököm. E’ tekintetben tehát a’ liberalismus egyenesen a’nemzetiség rovására történik, és ez nem vélekedés, A’ zsidók iránti mert apodictice számszerint be lehel bizonyítani, hogy minden illyféle kedvezés csorba a’ nemzetiségre nézve. Tehát ,örvé“Mavasannak, ki a’ nemzetiséget őszintén pártolja, lehetetlenség bogy most olly elemnek, mellynek többintelligenliája, több szorgalma van, a’ nemzetiség rovására kedvezéseket nynjtson. Megvallom, hogy csak nehány évvel ezelőtt mindenféle tolerantiának a’ lehető legnagyobb ellensége voltam, mert nem akartam magammal következetlenségbe jöni, átlátván, hogy nemzetiségünk csak egy hajszálon függ, és valamint másra a’ magunk terhét lökni nem akartam, úgy másnak terhét magamra sem kívántam vállalni; de más részről tapasztaljuk, hogy egy idő óla nemzetiségünk szilárdabb alapon áll, és kivált azóta, hogy a’ fejedelmi szó és minden viszony, melly nemzet és fejedelem közöli létez, magyar. iMondhafom, hogy talán egy kissé tágult bárkánk, úgy hogy másokat is lehet abba beléptetni, ámbár ebben is van veszély, mert ebben a’ biztosíték következtében az emberek ezentúl — legalább ha a’ közdolgok magyarul fognak menni — elalusznak, és azt hiszik, hogy meg van mentve a’ dolog, ’s igy házi köreikben nem fognak annyit lenni, mint akkor tettek, mielőtt ezen biztosíték létezett volna. De mind e’ mellett nem vagyok az ellen, úgy mint nemzetiségünk szilárdul, bárkánkat egy kissé tágítsuk és most például némellyekre nincs olly szükségünk, mint azelőtt; teszem az előtt a’ világért a’ sarkantyút le nem vettem volna a’ csizmámról, mert ebben is láttam a’ nemzetiségnek egy kis garantiáját, eddig a’ bajuszomat a’ világért le nem vettem volna, most ha boszontja az orromat, meglehet hogy leveszem; de mondom, ezelőtt le nem vettem volna , mert ebben is volt a’ magyarságnak egy kis symboluma. Mindezeknél fogva vélekedésem az volna, hogy ne legyünk hátra lépést, de nagy előrelépést sem kívánnék tenni, és legjobban szerelném, ha azon nyomot kóvelnök, mellyet a’ múlt országgyűlés alkalmával követtünk, és csak fogadnék el azon törvényjavaslatot, mellyet a' múlt országgyűlés alkalmával ö felsége elibe terjesztettünk: ez által a’ hosszas tanácskozást,melly csak keserűségre vezethet, el fogjuk kerülni, mert még azt hiszik utoljára, hogy itt az ember a’ zsidóság ellen van, és bizonyosan én részemről az istennek minden teremtményét tisztelem, és bizonyosan a’ zsidóságnak sem vagyok ellensége, sőt méltánvlom elömenetelöket, és azt, mit a’ nemzetiség dolgában teltek, — azért ismételve mondom: maradjunk annál, mit a’ nnilt országgjülés alkalmával ö felsége elibe terjesztettünk, és minden hoszas tanácskozással hagyjunk fel. Ez vélekedésem. (Közhelyeslés). Nádor ő cs. kir. fensége: — Miután ezen §. már a’ múlt országgyűlésen ö Felsége elibe terjesztetett, nem látnám czélszerünek, hogy a’ tárgyalás mostani stádiumában visszalépést tegyünk (Helyes). Gr. Zaij Károly: — Bocsánatot kérek, hogy még egyszer felszólalok, de felelettel tartozom méltóságos gróf Széchenyi István urnák. Az általam igen tisztelt gróf engem azzal látszott vádolni, mintha a’ nemzetiséget fel akarnám áldozni. Tudja az ország, tudja az egész tábla, hogy alig van valaki az országban, ki a’ magyar nemzetiség előmozdításáért annyit szenvedett mint én; mi pedig azt illeti, hogy veszélyeztetnék vagy koczkáztatnék a’ magyar nemzetiség nehány szegény nyomorult zsidó polgárosítása által, azt hiszem, hogy ha meg tudtuk ótalmazni a’ németek, csehek, jezsuiták ’s törökök ellen, kik három századok alatt mindig oslromlották a’ magyar nemzetiséget, és nem voltak képesek azt eltörülni, már most nehány szegény nyomorult zsidó tudja azt veszélyeztetni? (Gr. Zichy Ottó: Helyes). Én azt mondom, hogy a’ zsidóknak polgárosodása által, elhalván a’mostani ivadék, sírjaikból emelkedendik uj magyar izraelita honpolgárság, melly hazánk előmenetelének, nemzetiségének ’s dicsőségének előmozdítása mellett buzgón fog törekedni, és e’ részben a’ többi honpolgárokkal vételkedni. — Ez vélekedésem. Gr. Széchenyi István: — Senki nem kételkedik azon, hogy mélt. gróf Zay Károly ur bizonyosan a’ nemzetiség dolgában sokat tett, és e’ részben ö méltóságát legtávolabbról is érdekelni nem akartam; de megvallom, hogy e’ tekintetben azt vélem, mikép a’ méltóságos gróf magával nincs egészen tisztában, t. i. a’ nélkül, hogy gondolná és kívánná, a’ viz mégis be fog folyni a’ bárkába és mig a’ panslavismus ellen bástyákat húz a’ méll. gróf, addig más oldalról a’ magyar bárka egészen más elemekkel fog megtöltelni, és elmerülni. Azt mondá továbbá a’ mélt. gróf, hogy nem tart attól, mikint egy pár nyomoru zsidó tudná a’ magyar nemzetiséget veszélyeztetni. Megvallom, hogy egy egész osztályról, melly annyi birtokkal, tiszteletre méltó férfiakkal dicsekszik, igy szólani nem mernék, és a’ zsidókat általánosan nyomorult embereknek nem merném nevezni; és valóban ez egy különös neme a" protectionak, és nem tudom, valljon ezen protectioért nagy köszönetét fognának-e mondani a’ méltóságos grófnak, és habár a’ mltgos urnák azon mondására, hogy egypár nyomorult zsidó nem fogja megrontani a’ magyar nemzetiséget, helyeslést nyert és gróf Zichy Otto urnák is helyeslését hallotton], mégis bátor vagyok a’ mélt. Fö-RRet figyelmeztetni Berzsenyinek a’„magyarokról“ irt szavaira, mellyben az mondatik: „lásd a’ kevély tölgy, melly századoknak ádáz ostromát kiállotta, most belsökép rágódó kis férgek által enyészik el.“— Legjünk tisztában magunkkal; igen természetes, a’ magyar ez előtt mélyen aludt, és most kapkod, és ez természetesen máskép nem lehet; de ha mi azt mondjuk, hogy a’ nemzetiség egy alap, mellj re mindent akarunk rakni, magunkkal ne jöjünk ellenmondásba, és ne gondoljuk, hogy ezen elem már olly igen erős, hogy halálos ágyából kiemelkedett ’s Magyarország már olly szilárd, hogy minden más elemeket magába felvéve, azokat megemészteni tudná. Méltóztassanak a’ régibb orvosoknak hinni, hogy olly reconvalescens nemzet minden nemzetiséget hátára nem vehet. Kincs arról szó, hogy az istennek akármi teremtését jogokból kirekeszszük, mert felfogásom és vallásos érzelmem szerint azt szeretném, hogy e’ hazában minden ember, ki az isten képére van alkotva, egyenlő jogokkal bírjon és egyenlő terheket viseljen; és bár mondhatná mindenki valláskülönbség nélkül: nekem is van hazám, ez az ultima lendentiám, ez a’ kikötőm, melly felé vitorlázok; de mind hü tagja a’ magyar fajnak, megvallom, hogy lulliberalismus által, egy túlzó indulat által hogy magam gyermekéi dobjam ki a’ bárkából,ezt másokért tenni nem fogom 77 *
