1843-1844 Főrendi Napló 6. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1844 / 234. ülés

308

CCXXXIII ülés Fö-RR. naplója October 1-én 1844.

A'zsidókirániisoha, és ezen hűséget minden más nemzetben tudom becsülni; de miután magyaroknak teremtett az alkotó, legyünk törvényjavM- jg az0|{ ? ]együnk tisztán magyarok. Ez vélekedésem.

liudics József, bácsi főispán: — Ámbár azt hallom mondatni, hogy valami hátralépés történik, és hogy a’ sympathia a’ zsidók iránt a’ múlt országgyűlés óta növekedett, nálam a’ sympathia ezen népsarjadék iránt épen azon idő óta csökkeni: mert miután a’ múlt országgyűlésen a’ váltótörvény behozatott, annyira itt eldicsért industriájuk uzsoráskodásban áll; óhajtanám a’ zsidóknak nagy részét inkább az ekeszarvánál látni, és az emberi meghivatásnak t. i. a’ földművelésnek első szükségeivel hivebben megismertetni; azonban a’zsidó, mihelyt nehány forintja van, kereskedő vagy ur akar lenni, ’s igy a’ múlt országgyűlés óta tapasztalás által újra meggyőződtem, hogy a’ zsidóságnak több kedvezéseket adni, mint a’ mellyek neki a’ múlt ozszággyülésen adattak, tanácsos nem vohia.

Gr. Andrássy Károly. — Csak méllóságos gróf Zay Károly urnák azt felelem, hogy azon nehány nyomorult szegény zsidó között ollyan is van, ki mindnyájunkat kik itt ülünk, minden nyomorúsága mellett kifizethet, ezt méltóztassék figyelembe venni. Más részről arra mégis vigyázni kell, hogy a’ zsidók legalább az országnak többi lakosaival amalgamizalva legyenek, mert arról szó sincs, hogy az nagy haszon a’ hazára nézve ha annyi polgárokat és vagyont nyer; de addig, mig a’ zsidóknak egészen különvált nemzetiségük van, a’ zsidókat sok kedvezésekkel felruházni veszedelmes volna. Nézzük csak Lengyelországot, és látni fogjuk, hogy legnagyobb baja abban fekszik, hogy a’ zsidókat annyi kedvezésekkel ruházták fel. Én egy zsidót ismerek, kit minden zsidók között, kikel eddig ismertem, legbecsületesbnek tartok, ki a’ mellett meg is gazdagodott; őt a’ minap valaki felszólitá, hogy jöjön ide lakni, vagy akárhol vegyen állandó lakást, mire az volt a’ felelet: az én nemzetiségem európai nemzetség, ezzel kimondó azt, hogy a’ zsidónak sehol nincs nemzetisége, hanem hogy a’ zsidó mindig zsidó marad.

Gr. Zay Károly: — Bocsánatot kérek, de felelettel tartozom gróf Andrássy Károly ö mltgának, ki azt mondd, hogy a’ zsidókat, mig azon állapotban lesznek, mellyben most vannak, felszabadítani nem lehet, ez más szóval annyit tesz, mint őket kitenni az önkénynek, valóban különös állítani, hogy az önkény javára fog szolgálni a’ zsidóságnak vagy azt a’ műveltségre nevelni. Mi a’ zsidót sárba dobjuk, ’s azt mondjuk, hogy mig sáros lesz nem fogadjuk be magunk közé; de hogy magát a’ sártól letisztíthassa, nem adunk neki kezébe kefét. Mind ezen, mind azon okoknál fogva, mellyeket előbb mondók, most is a’ mellett vagyok, hogy a’ zsidók egészen szabadhassanak fel.

Gr. Zichy Ottó: — Azt hallom itt, hogy nemzetiség tekintetéből egy szegény népfajt el kell nyomni, mert a’ nemzetiségnek ártani fog; részemről egészen különbözöképen vélekedem, és azt mondom, hogy attól sem lehet félteni a’ magyar nemzetiséget, hogy ha a’ zsidók polgári jogokat nem fognak gyakorolni, és ha azt állítjuk, hogy ekkor a’zsidóság a’magyar nemzetnek ellensége fog lenni, úgy hiszem, hogy ezen okoskodást sok tekintetben meg lehetne fordítani a’ főrendi tábla ellen.

Gr. Széchen Antal: — A’ tárgy ki lévén merítve, röviden csak azt jegyzem meg, hogy akármiképen gondolkoznánk általában a’ zsidóknak a’ nemzetiségekre való befolyásukról, hazánkban mégis — tekintvén azoknak nagyobb mozgékonyságát, iparát, — kétségen kívüli az, miszerint ha a’ zsidók egyéb jogokkal ruháztalnának fel, mint mellyeket a’ törvényhozás nekik utolsó alkalommal nyújtani akart, könnyen az ország többi lakosainak kárára lehelne; járulok tehát egész kiterjedésében gróf Széchenyi István ö mltságának előadásához, és kívánom a’ tek. RRnek megizenlelni, hogy a’ Fö-RR azon §§-hoz, mellyek a’ múlt országgyűlésen ö felségének felterjesztettek, egész kiterjedésben járulnak, a’ többi §§. elfogadását pedig az országgyűlés jelen stádiumában helyén nem látják.

B. Wenkheim Béla: — Combinólni kellene ezen §-t a’ múlt országgyűlésből felküldött felírással (Közfelkiáltás: „Szórul szóra ugyanaz“).

A’ 3-ik §. közfelkiáltással elfogadtatott.

A’ 4-ik §-ra nézve.

Gr. Almássy Móricz: — Azon észrevételt, mellyet tenni kívánok, nem akarom ezen §-nak értelmére alkalmazni; de miután úgy látom, hogy az egész főrendi tábla megegyezik abban, hogy egy lépéssel se menjünk tovább, hanem maradjunk a’ mellett, miben múlt országgyűlésen közmegegyezés történt, és mi ő Felsége elibe terjesztetett, indítványom az: hogy combinálni kellene azt, mi a’ múlt országgyűlésen felterjesztetett a’ tek. RRnek most hozzánk küldött törvényjavaslatával, és nem mást kellene tenni, mint azt, mi a’ múlt országgyűlésből felterjesztetett, azon alakban, mint akkor felment, rövid felírás mellett újra felterjeszteni.

B. Wenkheim Béla: — Azt nem haliám a’ többség által kimondatni, hogy egy lépéssel se menjünk tovább annál, mi a’ múlt országgyűlésen tétetett, hanem csak azt hallom, hogy visszalépést tenni nem akarunk, ’s igy azt tartom : a’ combinaliot igen is megtehetjük; de más részről a’tek. RRnek mostani javaslatában ollyanok is foglaltatnak, mellyek a’ múlt országgyűlés alkalmával felterjesztett törvényjavaslatban nem foglaltatnak, ha némellyek azok közöl czélszerüknek találtatnak, azoknak elfogadásától elzárva ne legyünk, és e’ tekintetből fentartom észrevételeimet.

Gr. Almássy Móricz: — Én csak azt jegyzem meg, hogy gróf Széchenyi István ő mltsága azon kifejezéssel élt: hogy helyén lesz mostanság azokat ö Felsége elibe terjeszteni, mellyek a’ múlt országgyűlésen felterjesztettek; gróf Széchen Antal ö mltsága pedig ugyanazt mondó, erre közhelyeslés következett, és több megjegyzés nem tétetett; ebből tehát nem következik egyéb, mint az, hogy a’ mélt. Fö-RR nem kívánnak tovább menni, és a mellett maradni akarnak, mit a’ múlt országgyűlésen felterjesztettek. A’ dolog illy állásában nem lehet mást tenni, mint azon törvényjavaslatot, melly a’múlt országgyűlésből feltorjesztetett, alkalmazva azokhoz, mellyekből az 1840: 29 t. ez. alakult, újra felterjeszteni.