1843-1844 Főrendi Napló 5. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 164. ülés
6 CLXIV ülés Fő-RR. naplója Junius 20-án 1844. Vallás tárgya banjelesen: a reversalisok, átmenetei, válóperek és a protestánsok nak Horvátor szagba befő gadása iránt a KK 2-ik izenete.-gyűlésen is már ugyan ezen lárgyban kijelenten, és vele egyértelemben megvallom, leggyötrőbb aggodalmammá vált, hogy mind illyen ünnepelyességeknek , bár magában milly ártatlanoknak vagy csekélyszerüeknek látszassanak is első pillanatra, felállítása örökös harezmezökké vallásos vitatások felett fogja átváltoztatni a’ közgyűléseket; és igy ép azon szándok lesz sikertelen, melly század óla lelkesítő a’ honatyáit minden hozandó törvényben, hogy már valahára ha mi nem, legalább legközelebbi utódaink éldelhessék azon aranykort, hol polgári tanakodásokba keserítő üröm gyanánt beszivárgott vallási viták honunk javára elvégre elkeriillessenek. E’ kor el deleiét ez utón bajos lesz elérhetni, mert mind megannyi aggályok tűnnek elömbe mind azok , mellyek inéit. gr. Forgách Antal ur által igen alaposan felhozatvák, mellyeknek nyomán mintegy előre sejditeni lehet, hogy mind azon panaszok, mellyek jelenleg az egyház beavatkozása ellenére irányozvák, a’ világi hatalom befolyása ellenében majd mi hamar elögördülendenek; ’s kérdem is fenséges Nádor! mélt. Fö-RR! ki ismeri municipalis szerkezetünknek bonyolódott viszonyait, ki ismeri ép azok miatt megyei hivatalnokainknak majd nem korlátlan hatalmát, nem félthető—e, hogy avval a’felügyelési joggal, mellyel őket egyedül a’ bejelentésre szorítva ellátnánk, nem élhetnének vissza az ügy kárára? a’ vagy reményük, hiszik-e a’ mélt.Fö-RR, hogy hiányzandik ürügy e’ hivatalnokoknak, bármílly körülírva a’ törvény által légyen hatás körük, illy eseteket a’ közgyűlésekre átszivárogtatni? avagy vehetik-e rósz néven, hogy midőn annyi időtől fogva ezen kérdést illetőleg evangelicus atyánkfiái kikeltének a’ catholicus hyerarchia befolyása ellen most ennek tökéletes kizárása mellett a’ felállított viszonyosság elvénél fogva is, hogy agodalomba és pedig hasonlóba ejtve ne érezzék magokat a’ catholicusok, hogy a’ midőn azon alispánok, szolgabirák, vagy bár milly néven nevezendő hivatalnokok, kik ha evangelicus hitvallásnak, többnyire egyházi gondnokok, Iractualis ülnökök, avagy kerületi jegyzők ezen ügyben befolyván, ezentúl nem sejdithetö—e, hogy hivataluk kötelessége teljesítése vallásukhoz már állásuknál fogva is természetes buzgó hajlamukkal nem jöhetne érintkezésbe? és igy a’ catholicus hyerarchia kizártával a’ protestáns hyerarchia túlnyomó hatása megállapítva, végre nem támadandanak-e a’ bármilly szabadsággal alkotandó törvényezikkekben foglalt polgári ünnepélvességek felett a’törvény akár általános értelmezése, akár specialis esetekre alkalmazáskor a’ I.özg\üléseken felin— gerlö káros viták, mellyek gyakran kormányi beavatkozást sziikségesithetnek? és| jövendőnek a’ nem óhajtót re interea integre servata királyi rendelmények , és ott leszünk a’ hol most, és megint országos panaszok, vallásos elöleges sérelmek, és vallás feletti viták arról az országgyűlésen, miről senki sem biráskodhatik egyéni vallásos gyözödés felett. — Minekutána tehát e’ jelen izenelükben a’ KK és RR most is állhatatosan a’ szabad átmeneteihez ragaszkodnak, és magok is felállítván ezen ünnepélyességeket, ezt hogy tették közeledés tekintetéből, mint döbbeni, úgy jelen izenetökben vallják, mit méltánylolt elismeréssel fogadok, minekutána más részről mind inkább meggyőződöm, hogy bár milly külső ünnepélyességek felállittassanak, azokkal czél nem érethetik, én az átmeneteit illetőleg a‘ felállított viszonyosság elveit elfogadva, és abból kiindulva, minekutána a’ korlátolt transitus, — mint azt Borsod megye tisztelt helyettese szinte és több nagy tekintetű evangelicus tagjai, gyakorta ízben több hongyüléseken át kijelenték, — hogy meg nem fér a’ protestáns elvekkel, a’ catholicusok elveinek pedig, mióta a’ vallásos oktatás teréről ezen kérdés elvonatott, és az egyház befolyása elzáratott, a’ világi hatalom kizárólagos befolyása szinte meg nem felel, szinte közeledés tekintetéből a’ KK és RR által eredetileg a’ nem korlátolt átmeneteit illető alapelveket részemről pártolva, szavazatommal tisztelt barátom gr. Forgách Antal urnák előterjesztéséhez járulok. B. Vay Miklós: — Mindenek előtt azt kell megjegyeznem, hogy mind a’ mellett is, hogy mélt. gr. Cziráky János gr. Forgách indítványára szavazott, ketlöjök előadása közt nagy a’ különbség; gr. Forgách Antal ugyan is minden formalitásokat el akar törülni, mig gr. Cziráky János azon formaságok megtartására szavaz, miket a’ t. RR valamint 1832-ben, úgy még e’ jelen országgyűlés kezdetén is inditványozának, a’ minthogy mind azokat, melylyeket a’ tisztelt gróf ur, mint általam egykor mondottakat, felhozni szives volt, azon alkalommal nyilvánitám, midőn az érintett formaság felett folytak köztünk a’ tanácskozások. — Igaza van mélt. gr. Forgách Antal urnák is, midőn azt mondja, hogy volt idő, midőn én hasonlót óhajtottam több hitem sorsosi ’s elvbarátimmal együtt, mint ö ma indítványoz; azonban nem felejthetem, bár mennyire óhajtsam is véleményeimnek nyomán mozditni elő hitfeleim javát, törvényhozói állásomat is, ’s mint illyen — az előttünk fekvő tárgyra nézve egy országos conclusum által kötvék kezeink; ’s bár igaz is, mikép visszalépésnek mondám, midőn legelőször szólék fel az átmenet kérdése ügyében, a’ formaságok felállítását; de miután ezeknek szükségét mind két táblánk kimondá, formaságot akarok most már én is, veszedelmesnek tartván épen ma koczkáztatni ogy országos conclusumot, midőn csak hamar a’ most szőnyegen levő tárgy felvétele után egy más ollyas forduland elő, mellynél az országos conclusum fentarlása életkérdés reánk nézve. — Nézzük azonban most már időrendben: hogy áll az átmenet kérdése honunkban?; mellőzve az 1790 évet megelőzött időket, csak a’ mondott évben tartott országgyűlésnek e’ tárgyú törvényeire hivatkozom, melly az átmenet kérdésén is segíteni kívánván, akkint rendelkezett, hogy a’ vakmerő átmenet meggátlása tekintetéből az előforduló esetek ö felségének jelentessenek be. Tudva van a’ föméltóságu RR előtt, mi protestánsok, ’s a’ vélünk egyetértők mikép magyarázták e’ törvényt eleitől fogva; tudva az is, niikint a’ „temerarius“ és „referantur“ szavak ürügye alatt behozatott a’ hatheti oktatás, ’s mint állíttatott, hogy minden egyes átmeneti esetek ö felsége engedelmétöl feltételeztelnek. A’ dolog lürhellenné leginkább a’ hatheti oktatásnál gyakorlott borzasztó viszaélések ’s a’ miatt lön, raikép ezen sanyargatás alá vettettek azon személyek is, kik vallásos kérdés alatt valának úgy annyira, hogy ez vala főleg oka, miért a’ törvényhatóságok a’ hatheti oktatásnak egyhangúlag szorgalmazók ellöriiltetését ’s átaljában uj törvényi sürgettek az átmenetre nézve. — Nézzük most már, mint folytak a’ tractatusok e’tekintetben a’két tábla közt? Az első közelítő lépés a’ fő mélt. RR részérölabban állott, miszerint kinyilatkozlalák, hogy nemellenzik a’ hatheti oktatásnak más formasággali felcserélését; másodszor elállottak
