1843-1844 Főrendi Napló 5. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 164. ülés
CLXIV ülés Fö-RR. naplója Junius 20-án 1844. 7 Anlal urat, ’s előre úgy nézem a’ dolgot, hogy e’ tekintetben szintúgy meg van a’ conclusum comitiale ’s így6adasa,irá lesz egyéb hátra, mint a’ formákra nézve is megegyezni a' t. RRkel; ’s azt hiszem, ez nem lesz nehéz. Jte. iránt a’ izeattól, hogy ö felségének engedélye kivántassék meg az átmehetésre — a’ felterjesztésnek szüksége csak annyiban Vallás tárgyáhatároztatván meg, hogy a’ formaságokra gyakorolhassa legfelsőbb felügyeleti jogát; állhatatosan állíttatott azonban]'n\*n\hok' a’ mélt. Fö-RR. részéről, hogy még e’ tekintetből is intra dominium kell az eseteknek felterjesztetni; — maina-álmene,el>vápon tehát a’ kérdés stádiuma az: mik legyenek a’ formaságok? ’s az egyes esetek az átmenet elött-e, vagy annak protestansokmegtörténte után jelentessenek be ö felségének? ’S ime ez utolsóra nézve a’közelítés térén üdvözlöm mélt. gr. Szé- «Li^'berochen nem lesz mert itt csak kél dologra kell ügyelni; arra t. i., hogy minél egyszerűbb legyen a’ formaság; 2-or: hogy az egyházirendnek befolyása távoztassék el. — Az elsőt tekintve, alig lehetne kifogásom a’ mélt. gr. Széchen Antal által javaslód indítványra; a’ 2-ikra nézve azonban a’ Rendekét hiszem czélravezetöhbnek; ne hogy azonban a’szavazatok többféle ágazzanak, annyival is inkább tisztán gr. Széchen indítványa pártolói sorába kívánok állani, mivel nem kétlem, mikép a’ t. RR. az általam most mellőzni tanácsosabbnak vélt észrevételeket önmaguklól meglesznek teendők. Gr. Majláth János: — Azon időközben, nielly alatt a’ m. Fö-RRnekaz átmenetei kérdésében a’t. RRhezállalküldöd izenete, és a’ t. RRnek most előttünk fekvő feleletük keletkezed, érkezettmeg a’ k. kir. válasz, melly állal az egész kérdés tökéletesen más térre tétetett át, és bár az országgyűlési határozat ezen kél táblára nézve álljon is fen, mit el nem ismerek, — tökéletes szabadságában lenne a’ Fö-RRnek még is attól visszalépni, ha az elöltünk lévő javaslatot jobbnak találjuk, mint azt, mi eddig előadalolt, — és azért is, mert a’ k.kir. válasz által más térre vitetett át e’ kérdés. Én a’ k. kir. választ egész kiterjedésében pártolván, az abban kimondott elvet minden vallásos kérdésekben alkalmaztatni akarom: kövelkezéskép az átmenet kérdésére is szükséges a’ k. k. válasz elvét összehasonlítani azon elvekkel, mellyek a’ t. RR javaslatában az átmenetre nézve fenállanak; de elébb, mint sem ezen kérdésre álmennék, engedjék meg a’mélt. Fö-RR, hogy némelly rövid átalános észrevételt tegyek. Az átmenetei tisztán a lélekisméret sugallatának következése, és igy tökéletesen vallásbeli dolog, és mint ollyan, a’ törvényhozó test nem jól jár el kötelességében, ha e’ részben korlátokat szab. Azon nemzeteknél, mellyek a’ világon a’ legfelvilágosodotlabba! nak tartatnak, t. i. Anglia, Francziaország, Némelhon és Eszak-Amerikában az átmenetei tökéletesen szabad; de a’ polgári hatalom nem szab semmiféle korlátokat az átmenni kívánókra nézve akár mi vallása legyen az átmenni kívánó: 's igy csudálatos, hogy azok is, kik mindig a’ felvilágosodást pártolják, ezen példákat követni még sem akarják , hanem exceptionalis állást akarnak szülni Magyarországra nézve az által, hogy különös formákat akarnak megállapítani. Midőn vallásbeli kérdésekről van szó, hivatkozás történt az 1604: 169. t. czikkre, a’bécsi és linczi békekötésekre, ’s többször hallám azt mondani, hogy az átmeneteit ezen békekötések szabadon megengedik: tehát kérdem a’ protestáns urakat, és a’ n. m. főrendi táblának némelly tagjait: miért akarnak most visszalépést tenni? Nagy figyelemmel olvastam ezen békekötéseket, de nem találtam bennük azt, hogy az átmenni akaró köteles legyen a’ szolgabiró — mint m. gr. Széchen Antal, — vagy az alispán előtt, — mint a’ t. RR javasolják,— magát bejelenteni; ezen békekötésekben, ha úgy érijük mint sokak által magyaráztalak, az állalmenetel tökéletesen szabad: miért akarunk tehát— mint mondám — visszalépni? A’ protestáns felekezetüek ezen két békekötésre hivatkoznak, mint a’ szabadság lalpkövére; tegyék tehát a’ vallásbeli szabadságot arra vissza, és engedjük meg szabadon minden korlát nélkül az átmeneteit. Ezen nézeteket előrebocsátván, összeakarom hasonlítani a’ k. k. válasz elveit a’ t. RR javaslatában foglalt elvekkel. A’ k. k. válaszban foglalt elveket — mint mondám — pártolom egész kiterjedésökben. Különösen három elvet állít fel ezen k. k. válasz; az 1 —sö: a’ lelkismeret szabadsága; a’ 2-ik : a’viszonosság; a' 3-ik: a’ polgári hatalom befolyásának az egyházi dolgokban tök é— 1 etes kizárása. Ezen három elvet kívánom minden vallásbeli kérdésben alkalmaztatni. De kérdem: alkalmaztatlák-e ezt a’ t. RR? felelet: nem; a’ t. RR javaslatában csak egy elv, t. i. a’ viszonosság van; de hol van a’ szabadság? meri hol van nagyobb szabadság: otl-e, hol az, ki átmenni akar, kénytelen magát az alispánnál jelenteni, vagy ott, hol szabad akárkinek a’ nélkül, hogy jelentse magát, egyik vallásból a’ másikra átmenni? ez világos, ez bővebb magyarázatot szükségtelenít. A’ 2-ík elve a’ k. k. leiratnak az, hogy minden vallásos dolgokban a’ polgári hatalomnak befolyását ki kell zárni; a’ t. RR nemcsak hogy ki nem zárják a’ polgári hatalmat, de annak befolyását nagyobbitják, s inkább kiterjesztik,— de nem érik el azon czélt, mell}et kitűztek. Azért szabja meg a’ formákat, hogy nagyobb ünnepélyesség legyen az átmenet tárgyában. Kérdem az egész világot: valljon mi ünnepélyesség van abban, hogy az, ki át akar térni, az alispánnál jelenti be magát?; én úgy hiszem, sokkal ünnepélyesebb az, ha az áttérőnek az mondatik: „te senkinek sem adsz számot arról a’ mit teszes az Istenen kívül, és szolgabiróra szükséged nincsen.“ Mit akarnak kieszközleni a’ t. RR ezen általuk javaslóit eljárással ?; ők az egyházi személyek kizárásán törekedtek, és megvallom, tervükben a’ cath. papság kizárása tökéletesen benfoglallatik; de ellensúlyul a’ protestáns egyháznak lulnyomóság lulajdoníttatik: mert mint gr. Forgách Antal és gr. Cziráky János urak kifejtették, kérdem: van-e Mag}arországban protestáns alispán, vagy szolgabiró, ki nem visel egyszersmind egyházi hivatalt? ’s igy kétségen kívül azon fog lenni, hogy azon protestánst, ki hozzá jő, és átmenni akar a’protestans vallásból a’catholicus vagy orientalis hitre, arról lebeszélje. Én magamról ítélek másokra; én ha szolgabiró volnék, és catholicus jöne hozzám, ’s protestáns vallásra kívánna átmenni, azon lennék, hogy ezen szándokától álljon el: s* meg vagyok győződve, hogy a’protestáns szolgabiró épen úgy fog szólani, midőn a’protestáns más hitre akar térni. Továbbá a’ t. RR ezen eljárás által megkívánják szüntetni a’ súrlódásokat a’ két hatalom között; ezt a’ l. RR tervezett eljárásuk állal elérni nem fogják: mert a’ t. RR eljárása által a' két hatalom, t. i. az egyházi és világi, confli— clusba fog jöni. Nem akarok casualisticába bocsátkozni, hanem csak egy esetet fogok előhozni. Egy világi, legyen az catholicus vagy protestáns, más hitre akar átmenni; a’ protestáns, ki catholicus vallásra kíván térni, jelenti magát 2 *
