1843-1844 Főrendi Napló 5. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 164. ülés
2 CLXIV ülés Fö-RR. naplója Junius 20-án 1844. Vallástárgyábanjclesen: a reversalisali, átmenetei, válóperek és a protestánsoknak Horvátországba befogadása iránt a KK 2—ik izenete.- fonlolására idő engedtessék, mint azon kívánatból: hogy a’ lépésnek komolysága az általános vallásosság érdekében külső formák által is érezhetővé tétessék. Minekutána mindazáltal a’t. KK és RR ebben helyezik legfőbb aggodalmukat, nem ■ akarván a’ vitatkozást illy szűk alapon folytatni, részemről kinyilatkoztatom: hogy a’KK és RR kívánságához hozzájárulva, nem ellenzem, hogy az átmeneti esetek nem az átmenet előtt, de az átmenet után, nem inlra, hanem extra dominium jelentessenek fel ö felségének. — A’ második különbség az, hogy a’ t. KK és RR az átmenet formáira most a’ viszonosság elvének alkalmaztatását sürgetik. Utolsó alkalommal, midőn ezen kívánságé’helyen is megpendittetett, a’ mélt. Fö-RR többsége azon nézetből indult ki, hogy minekutána átmenetele által csak az csonkíthatja az általános vallásosság érdekét, csak az sértheti hilsorsosainak gyengédebb vallásos érzelmeit, kinek vallásos elveivel az átmenet ellenkezik, a’ külső formák egyedül a’ r. catholicusokra lennének szorilandők annyival inkább, mivel protestáns atyánkfiainak ebbeli szabadsága eddig korlátlan volt: mindazáltal részemről a’viszonyosság elvének igazságát elismerve, kész vagy> k a’ t. KK és RR kívánságához e’ tekintetben is járulni, hacsak protestáns atyánkfiái részéről az egyenesen nem elleneztetik. Azon formákat illetőleg, mellyek az átmenetre nézve felállitandók, a’t. KK és RR leginkább abban térnek el a’ mélt. Fö-RRlöl, hogy az egyházi személyek jelenlétét egészen kizárják. Ila számba veszszük azon elveket, mellyek a’ formákra nézve vezérfonalul szolgálhatnak: meggyözödendünk, hogy azoknak legfőbb kelléke abban keresendő, hogy a’ külső formák senki állal törvénytelen befolyásra ne használtathassanak; ezen czél pedig legbiztosabban elérhető , ha az egyházi és világi egyéneknek feladása kellőleg arányosittatván, mindegyik hatalom a’ másiknak mintegy ellenörségül szolgál. De van még egy más ok, melly miatt a’ lelkipásztoroknak teljes kizárását nem helyeselhetném. Tagadhatlan , hogy az átmenet a’ vallásos meggyőződéssel áll összekötetésben; nem fogunk például akármelly keresztény felekezetnél olly vallásos lépést találni, mellyben a’ lelkipásztorok jelen nem lennének; gyermekkorától fogva élete utolsó napjáig találkozik az egyén vallása tanítójával, ’s valahányszor vallásos lépésről vagyon szó, ö fogadja be a’ gyermeket az egyház körébe, ö oktatja vallása tanaiban áldása vagy jelenléte által, ö ünnepélyesül és szentesíti azon lépést, mellyen a’ családi élet kezdődik, ö nyújtja élete végóráiban a’ haldoklónak vallása vigasztalásait. Legyen jelen tehát akkor is midőn az egyén az egyik egyház köréből a’ másikéba átlépni szándékozik, — figyelmeztesse jelenléte lépésének komolyságára, és éreztesse vele, hogy itt nem világi dolgokról, de lelki meggyőződésről vagyon szó. Ennél fogva bátor lennék a’ külső formákra nézve a’ m. Főrendeknek, eltéröleg a’ ts RR kívánságától, azt javasolni: hogy az 1. §. rendelele, melly szerint az átmenni kívánó szándékát megyékben az alispánnak, kerületekben a’ kapitánynak, városokban a’ polgármesternek bejelenteni köteles, — ollyképen módosilassék: hogy azt az alispánnak, vagy szolgabirónak, kapitánynak, vagy alkapitánynak, mint a’ RR javasolják két példányban, tulajdon lelkészének pedig egy példányban beadni, avagy átküldeni köteleztessék, a’ szolgabirót, vagy alkapitányt azért kívánván megemlíttetni, hogy nagyobb megyékben az anyagi távolság az átmenet gátolásárane szolgáljon.— A’ RR 3—ik szakaszában megérintett határidő az illető lelkésznek is jó előre tudtára lenne adandó, hogyha szükségesnek vélné, a'kihallgatásnál jelen lehessen, — a’ bizonyság levél pedig mindig a’ jelenlevők által lenne aláírandó, önkint következik, hogy a’ történt átmenetről csak akkor lenne különösen (udósitandó, ha a’ kihallgatásnál jelen nem volt. Ali már a’ tsRR azon rendeletét illeti: hogy azillyetén esetek a’ közgyűlésnek bejelentessenek, minden súrlódásoknak elkerülésére, a’ gyöngédebb érzetüek megkimélésére, azok nyomán indulva, mellyeket ö felsége irányában ajánlani bátorkodtam, az illető eseteket elnöki úton kívánnám a' KK és RR által említett formában felterjesztelni; de hogy a’ törvényhatóságok közigazgatási jogaik és kötelességeik ez által ne veszélyeztessenek, az illető tisztviselők köteleztetnének, hogy a’ történt esetek lajstromát a’ törvényhatóságnak évnegyedenkint benyújtsák. Ezekben központosulván csekély indítványom, bátor vagyok azt a’ nmltga Főrendek pártfogásába ajánlani. Gr. Forgách Antal: — Először szólalok fel a’ vallás tárgyában, és ámbátor figyelemmel kisértem mindenkor törvényhozásunknak a’ jelen kérdés körül forgott működéseit és tudvák elöltem törvényhozásunkban minden eddigi e’ kérdésbeni kétes eredményei, mégis vonakodva szólalok fel, mert hőn óhajtottam vala, hogy bár soha polgári hatalom a’ vallás és lelkiisméret sanctuariumába ne avatta volna magát. Könnyíti felszólalásom egyébiránt az, hogy e’ nméllóságu Fö-RRnek a’ vallás és illetőleg áttérés kérdésében keletkezett eddigi végzéseikbe és válaszaikba be nem folyván, a’ jelen ügy valódi létét és fekvését, minden visszatartóztatástól mentve, szabadabban Ítélhetem meg, — de tovább az is, mivel egyéni nézetem szerint a’ t. RRnek válaszizenete következtében az átmenet kérdése egészen más terrénumon áll, mintsem eddig állott. Minthogy pedig magam is egy uj indítványt kívánok a’ nagyméltóságu Fö-RR pártfogásába ajánlani, és ennek kifejtése ime gróf Széchen előadása után, sokkal nehezebb, eleve engedelmet kérek, ha előadásom kívánságomnál is hosszabbra terjedne. Röviden magáról a’ szőnyegen forgó kérdésről szólva a’ transilust elvben valamint részemről én, úgy alkalmasint a’ nagymélt. RR közöl senki sem pártolhatja; sajnosán hat az mindenkire, ha hitsorsinak bár mellyike többé nem önnön vallása tanjaiban, de más igazságokban más religioban keresi lelki boldogságát találja fel lelke nyugalmát; nem annyira az egyes egyén vesztesége fáj itt, mint inkább az áttérésnek magára a’vallásra és fanjaira visszaható árnyékolhala. Azért, mint mondám, én részemről az áttérést elvben nem csak vallásom rendeletéből, de polgárilag is soha sem helyeselhettem; minthogy egyébiránt a’lelkisméretet kényszeríteni senkinél sem kívánom, senkit meggyőződésének követésében nem hátráltathatok, polgári szempontból az áttérést el kell ismernem, sőt ennek talán nem is mindenkor rósz hatását nem is titkolhatom; az átmenet hiányában valódilag nyomasztó azon viszony, melly az egyház és hívei közt fenáll, és mellyel csak azon viszonyhoz tudnék hasonlitni, ha p. o. a’ szolga urának szolgálatjáról le nem mondhatna, az ur pedig rósz hűtlen szolgáját el nem utasíthatná; elismervén tehát az áttérés lehelségét és mint mondám világilag talán szükségét is, mig az, mint a’ cath. hit elveivel összeütköző, czélszerü oktatás által annyiban ellenezlelelt, hogy vakmerőén a’ többi hívek botrányával ne történjék: én részemről e" kérdést tisztán catholicus
