1843-1844 Főrendi Napló 5. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 164. ülés
CLXI\ ülés Fö-RR. naplója Junius 20-án 1844. 3 kérdésnek a’ fenforgó panaszokat pedig tisztán catholicus panaszoknak néztem, és részemről minden illy oktatás-Vallás tárgyában álló reciprocitást, ha ezt a’ más vallástkövetök igényelnék, czélszerünek és szükségesnek láttam vala; deVJVeru",u* most, hol a’ nagyméltóságu Fö-RR az oktatástól már elállván, az ügy pedig a’ fenállitott formák mellett a’ protes-llln,encte1' tans atyafiak által eddig vitatott lélekismeret szabadság ellenére állítólagos reciprocitás elvei szerint clintéztetni'prot^ansokczéloztatik: én részemről egészen más terrénumon látom az átmenet kérdését, és azért ezen körülmények között,“^gba^blroha az áttérésnek a’viszonyosság elve szerint kell elintézlelni, ezt egészen más eddig talán roszalt és ellenzett mód-|adasa iránt *' dal gondolom elérhetőnek. Áttérvén a’ t. RR és előttem szólott mélt. gr. Széchen javaslatára, az, ha jól fogtam fel, nete. három fő pontokban központosul. 1-ör: az ö felségének történendő bejelentésben; 2-or: a’megállapítandó viszonyoság elvében; 3-or: az egyházi hatolom kizárásában, és a’ világi hatalom és vallásos kérdésben leendő befolyásának törvény általi megállapításában. Mi az elsőt az ö felségének történendő bejelentést és azon kérdést illeti, hogy ez birtokon belől vagy birtokon kívül történjék-e?: részemről erre igen könnyű a’ válasz; én az átmenetet mindenkor tisztán vallásos ügynek néztem és minden az átmenetet korlátozó formalitásokat csak annyiban tudtam volna valódilag elvből pártolni, mennyiben ezek az átmenetnek a’ tettnek magának vallásos részét illetik; igy ha kérdésben lenne, pártoltam volna az oktatást, mellyet bizonyosan az egyháznak sok hive szent hajlammal fogadott, mert majd szelíd vallása latijait csepegtetvén feldúlt elégtelen keble és szivének redöibe, eltérési szándékában megerősítvén az átmenőt, azon vallásnak, mellyre áttérni szándékozott, egy buzgó egyénnel többet szerzett; de midőn a’ nméltóságu Rendek az oktatástól elállván, a’ formákat is, igy az ö felségének történendő bejelentést szintén csupa ünnepélyesség végett állították fel; én pedig ha ezen formákban az áttérés vakmerősége ellen semmi valódi, de csak szinlett sőt káros biztosítékot látnék, részemről legkevessebbet sem ellenzeném a’ birtokon kívül történendő feljelentést. A’ mi a’másodikat a'viszonyosságot illeti, nyíltan megvallom: hogy én a'formákbani viszonyosságot ott — hol a’ vallásos elvek egészen különbözők, az ügyre nézve fictius viszonyosságnak tartom — jelen esetben csak úgy képzelhetném valódinak és egy czélravezetönek, ha mind két részről az átmenetet vagy czélszerii oktatás előzné meg, vagy pedig az áttérés minden formalitásoktól felmentetnék; — minthogy pedig, mint tudom és hallottam, az erőszakolt oktatás a’ protestáns vallás fanjaival meg nem fér, minthogy a’ protestáns atyafiak a’ docens ecclesiát el nem ismervén, mindenki önönmagának papja és bibliáját olvashatván, önmeggyözödése is legjobb hite szerint magyarázhatja vallásának fanjait; de más részről azon tiszteletnél fogva, mellyel minden vallás fanjai iránt viseltetem, legkevesbbé sem látom a’jogot, hogy a’ protestáns vallás tanjai a’ lelkismeret szabadság ellenére törvény által sértessenek, — a’ valódi viszonosságot az átmenetben, ha már ennek történni kell, csak a’ formáklóli tökéletes fölmenfésben találhatom. A’ mi a’ 3-kat az egyházi hatalom teljes kizárását, és a’ világi hatalom befolyásának illy tisztán vallásos ügy törvény utján leendő szentesítését illeti: itt nmlt. Rendek! az én nézetem a’nm. Fö-RR előbbi válaszizenetükben kifejlett modortól eltér, — eltér tovább gr. Széchen Antal indítványától, és igy természetesen és leginkábba' t. RR jelen javaslatuktól. Eltér pedig nézetem már azon tekintetből, mellyet im előbb védettem t. i. a’ viszonosság elvéből megállapillatván ezen a’ catholicusokra nézve vallásos ügyben az egyházirend kizárása, a’ catholica vallás és többi vllások között a1 viszonosság többé lehetlen; —minthogy az illy alispánnál, szolgabiró vagy polgármesternél történendő bejelentés minden vallás felekezet híveire egyenlően kötelező, első nézetre valaki azt gondolhatná, hogy ez igazságos és hasznos következményeket szülő rendelet; — de nézzük közelebbről a’ dolgot, tájékozzuk röviden e’ kérdést — megengedvén a’ világi hatalom befolyását, és kizárván az egyházi hatalmat, tagadhatlan: a’ catholicusokra nézve minden egyházi befolyás ezen tisztán vallásos ügyben ki leszen rekesztve; a’ protestáns atyafiakat illetőleg pedig e’ kérdés nem így állana: mert alig létezik olly megyékben, hol sok protestáns vagyon, és ennél fogva hol több áttérések szoktak történni, olly protestáns megyei alispán vagy szolgabiró, ki nem egyszersmind valamelly protestáns egyházi hivatalt ne viselne, ki nem lenne vagy tractualis gondnok vagy tractualis hivatalnok. — Méllóztassanak állításom bebizonyításául a’ dunántúli megyéket rendre vizsgálat alá venni, és mondhatom, valódiságát szemlélni fogják: — igy tehát ezen vallásos ügyben, melly a’ catholica hit elveivel ellenkezik, a’ caíholicusokat illetőleg kizáratik az egyházi hierarchia befolyása; a’ protestáns atyafiakat illetőleg pedig, kiknek hitelveikkel az átmenet megfér, szenlesiltelik a’ világi egyházi tisztviselők beavatkozása; de mellőzve ezen okoskodást, mellyben én nagy súlyt nem helyheztetek, gondolhatják-e a’ nagymélt. Rendek, hagy egy gyengéd nöszemély vallását változtatni kívánván, ezen kényes vallásos ügyben lelki boldogsága és nyugalma kérdéseiben az alispánhoz vagy szolgabiróhoz fog menni tanácsot kérendő? és hogy az illy szolgabiró, főkép ha más vallásfelekezethez tartozik, jellemének minden szilárdsága mellett ezen ügyben az egyedüli feljegyzésnél nem fogna-e tovább terjedni — fökép midőn nincsen könnyebb dolog, mint a’ catholica hit elvei igazsága ellen fogékony szívben kétkedést gerjeszteni? A’ nagymélt. Fö-RR minden igazságos igényieteket pártolni szoktak — ajánlom pártolásukba a1 calholicismusnak azon legszentebb kívánságát is, hogy azon esetben, ha reciprocitásnak létezni kell az átmenetben, ez hittanjai rovására ne történjék. Nem nevezetes-e tovább nagymélt. Fö-RR! hogy a’ t. RR és gr. Széchen is azon jogot, mellyel eddig ö felsége gyakorolt, most egyszerre az egyházi és minden más felső hatalom kizárásával az alispánokra, szolgabirákra kívánják átruháztatni? — dea’ t. RR javaslatai végre indiflérenlismusra és vallástalanságra vezető ’s könnyen megtörténhetik, hogy valamelly lelkész egy — illyen nekie a’ szolgabiró által assignalt — hívet, melly csak egyházának botrányára szolgálna, el nem fog fogadni, mert hiszen erre semmi lelkészt sem lehet kényszeríteni, hogy egy rósz catholicust vagy egy rósz protestánst felvállaljon; — akkor mi fog történni? — lesznek olly egyének, kik sem catholicus sem protestáns egyház hívei nem fognak lenni, de egy bizonyos oscillatioban, vallási indilferentismusban fogják napjaikat élni; — nem pártolhatom tovább a’ világi hatalom befolyásának illy módoni megállapítását: mert hőn óhajtóm, hogy a’ fenforgó súrlódások megszűnjenek, hogy valahára a vallásos kérdések egészen bevégeztelvén, minden agitatio végét érje, mi nézetem szerint illy módon nem 1 *
