1843-1844 Főrendi Napló 5. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 164. ülés
17 CLXIV ülés Fö-RR. naplója Junius 20-án 1844. nem vehettem; azonban méltóztassanak a’ mélt. F-RR megengedni, bár hallottam, hogy Angliában egyik meg-Vallás tárgyágyözödése ellen szavazott, a1 másik azon meggyőződését soha sem változtatta meg, mellyel a’ terembejött: én vi-bra"v^scaS|“D0:ka lágosan és ünnepélyesen kijelentem, hogy bármiilyen legyen az egyik vagy másik félnek voksa, én azért, hogyátmene,ebváaz egyikkel vagy másikkal voksoljak, meggyőződésemet soha megváltoztatni nem fogom, ’s ugy vélem, hogy ne-'pfuu*tansokkem, mint e’nagyméltóságu főtábla legérdemetlenebb tagjának, azon kötelességem van, hogy belmeggyözödése-"“akgk“rT^' ínét mindig kövessem, és ha ezt teszem, kötelességemnek is, mint catholicus, megfeleltem (Tetszés). gadása iránt a’ Gr. Ziehy Pál: — Az átmeneteire nézve kettőt kívánok; az első: hogy szabad legyen, és senki által ne aka-RR neie."*' dályoztassék; a’ második az: hogy minden keresztény vallásra nézve a’ formák egyenlöek legyenek, azért gróf Széchen Antal indítványát szívesen pártolom. Mi méltóságos gr. Forgách Antal ur indítványát illeti, sokat hallottam az ellen felhozatni; de én a' méltóságos grófhoz csak egy kérdést intézek, t. i. van-e indítványában intézkedés az iránt, ha ismét Romából egy pápai breve jöne, és azt parancsolná, hogy a’ catholicus clerus semmi módon ne engedje meg az átmeneteit ? Erre nézve feleletét várom és reményiem, hogy a’ méltóságos gr. a" lelkismeret szabadságából kiindulva, az átmeneteit akadályoztatni bizonyosan nem akarja, ’s igy ismételve mondom, hogy méltóságos gr. Széchen Antal úrral szavazok. B. Percnyi László: — A’ vallás dolgában elveim olly elhatározónak, hogy azokban nem szoktam tántorogni; ezt nem annyira Isten kegyelmének, mert erre érdemeden vagyok, hanem Isten véghetetlen irgalmának köszönöm; és miután a' vallás dolgábani elvekben tántorogni nem szoktam, ugy hiszem, az ez iránti előadásaimban következetességben meg is kívánok maradni. Ennél fogva bátor vagyok azon kevés fő elveket, mellyek a’jelen úgymint átmeneti tárgyához tartoznak, és miket részletesen több alkalommal előadni már szerencsém is volt, igen rövid summás foglalatban kevés szavakkal a’ nagyméltóságu Fö-RR elibe terjeszteni. A’ lélekismereti szabadságról már több Ízben ismételtem azon mondásomat, hogy a’ világ egy hatalmának sincsen joga ezen lelki szabadságon erőszakot lenni. De egyszersmind azt is, hogy a’ lelkismereti szabadságra való szelíd befolyást, avagy persvasiv hatást, a’ lelkiszabadság joga sértésének épen nem tartom, sőt az illy szelíd hatás csak arra czélozhat, csak arra szolgálhat, hogy a‘ lelki szabadságot magasabb polezra emelje. A’ midőn a’ hatheti oktatásról folyt a’ tanácskozás, sajnálom, hogy még akkor nem volt naplónk; nem ragaszkodtam ugyan épen azon hatheti oktatás’ oz, de nyilván kijelentettem, hogy általánosan az oktatás oz egyetlen egy czélszerii szelíd mód, melly állal a’ lélekismereti szabadságra hatni lehet. A’ polgári törvényre nézve azt volt már szerencsém más alkalommal kijelenteni, miszerint a’ polgári törvény a’ vallási elvek követése iránt egyedül csak szenvedöleg viseltessék, és igy a’ vallási áthágásokat azért kénytelen tűrnie, mert azokat a‘ lelkiszabadság eröszakoltalása nélkül nem gátolhatja; ellenben azt is vitattam, hogy a’polgári törvény a’ vallástalanságot nem pártolhatja, és a’vallásosságnak fentartására köteleztetheti minden közállományilag elfogadott hitfelekezetnek híveit a’ maguk vallási elveik követésében és gyakorlatában, ugy szinte minden olly hilfelckezetű lelkipásztorokat a’ maguk körükbeni eljártában maga ótalma alá venni: és csak ennjit kívánok a’ polgári törvénytől a’ vallási elvek követése dolgában, többet nem. A’ mikor a’jelen átmeneti kérdésnek utolsó tárgyaltatása alkalmával méltóságos gr. Apponyi György ur indítványához állottam, világosan kijelentettem inditóokaimat, és járultam ahhoz egy részről azért, mivel azon indítvány szerint a’ polgári hatalom annyira ki volna zárva, hogy az a’ lelkismereti egyéni meggyőződés felett nem bírálhatna; járultam ahhoz más részről azért is, mivel ugyanazon gr. Apponyi indítványa szerint az egyházirendnek e’ tisztán vallási kérdésben illő befolyása ki nem lenne rekeszlve. Mindezeknek következtében kötelesnek érzem magamat kijelenteni, hogy valamint egy részről a't.RRnek jelen javaslatukat és méltóságos gr. Széchen Antal urnák indítványát — melly ahhoz igen közel áll — nem pártolhatom: ugy más részről méltóságos gr. Forgách Antal ur indítványát, melly általában a’ korlátlan átmenetet ajánlja, sem pártolhatom, minél fogva szavazatommal ö herczegségének országunk föméltóságu prímásának szavazatához állok. Bátor vagyok még is azt is megjegyezni, hogy noha sem gr. Széchen, sem gr. Forgách indítványa meg nem nyugtat, és azért sem az egyre, sem a’ másikra nem voksolhatok, mindazáltal a’keltő közölt gr. Forgách indítványa még közelebb áll hozzám gr. Széchen indítványánál, melly még távolabb esik tőlem: mert a’ méltóságos gr. Forgách Antal ur az átmeneti ugy mint tisztán vallási kérdésben a’ világi eljárást ki akarja rekeszleni; méltóságos gr.Széchen Antal ur pedig ugyanazon tisztán vallási kérdésben a’ világi eljárásnak elsőbbséget, még pedig igen nagy elsőbbséget, tulajdonít; ez alázatos véleményem. Gr. Zichy Miklós: — Gr. Forgách Antal ur indítványát pártolom. B. Wenkheim Béla: — Az átmenetei, miután a’ hatheti oktatás már eltöröltetett, rövid idő alatt történhetik: ’s igy a" formalitásokban olly nagy praesidiumot nem keresek. Két rendbeli indítvány tétetett. Mi gr. Forgách Antal ur indítványát illeti: ha azt ugy, mint elvet veszem, legliberalisabbnak tartom, mellyel e’ tekintetben hallottam; de azt sajnálom, hogy indítványát végkép ki nem fejtette. A’ mélt. ur csak azt mondá: hogy az átmenetei szabad legyen; de nem tudom hogy érti azt: ugy-e, hogy mihelyt az átmenni aharó szándékát kijelenti saját lelkipásztorának, ez „áldja istent“ mond, — a’ másik vallás papja pedig „fogadj istent“ mondva azonnal a’ templomba mehet? Csudálom, hogy illy széles basis! állítottak fel azok, kik olly rettentő ovatottsággal procedáltak különben ezen tárgyban. így látszik tehát, hogy miután a’ kérdési elveszettnek látják, olly széles alapra kívánják az átmenetet alapítani, hogy az éleibe ne léphessen és legfelsőbb sanctiót ne nyerjen. — Gr. Andrássy György Sárosmegye tisztelt főispánja pártolta ezen indítványt, de hozzátétetni kívánta a’ 2, 4, 6 vagy 8 heti időhatárt: igy tehát véleménye lényegesen különbözik az indítványtól. Ila az indítványhoz akarnék szólani, akarnám tudni, hogy miből áll az, és milly garanliát nyújt az átmeneteire nézve? Annálfogva miután ezen indit vány igen vagus, azt nem pártolhatom, és több garanliát látok jövőre nézve azon indítványban, mellyel gr. Széchen Antal ur előadott. De ha gr. Forgách Antal ur indítványa bővebben kifejlődik, és megtudom mennyi idő alatt történhetik ahhozképest az álme- Fő-Rendi Napló IV. köt. 5
