1843-1844 Főrendi Napló 5. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1844 / 164. ülés

18

CLXIV ülés Fö-RR. naplója Junius 20-án 1844.

Vallás lárjrjá-nelel: nzt mint legliberalisabbal pártolni fogom; de azt gyanítom, hogy az lesz vége indítványának, hogy tartozik br”versaSn"oka az átmenni akaró lelkipásztorának abbeli szándékát bejelenteni, és hogy minden világi ellenörködés nélkül történ“^jék az álmenelel; én Pedi? a’ dolgot az egyházi liataloinra bízni nem akarnám, mert az egyházirend e’ tekintetben protestánsok- bízodalmatlanságot gerjesztett bennünk; és ha egyszer azt fogja mondani a’ törvény, hogy az egyházirend befo"ligba béto-lyásával történjék az átmenetei, azt fogja mondani, hogy a’ vallás rendeletével ellenkezik az, és a’ pápa is rende- RRd2-dik"La-,etet fo® kibocsa,ani> szóval: ennek következtében ismét a’jövő országgyűlések elibe sérelmek fognának terjeszneie. telni. így gr. Széchen Antal ö méltósága indítványát mint legbiztosabbat, és melly a’ t. RR indítványával leginkább megegyez, — pártolom, ’s annyival inkább: mert a’szegényember nem lesz kénytelen az alispánhoz, mint azt a’ t. RR javasolják, folyamodni, hanem bejelentést tesz akármellyik szolgabirónál. Gr. Forgách Antal urat pedig felszólítom, hogy indítványát bővebben felvilágosítva előadni méltóztassék.

Lonocics József, Csanádi püspök: — Méllóságos tengermelléki kormányzó urnák két észrevételére kötelesnek érzem magamat felelni. Az egyik az volt, hogy előadása szerint is ha bár ritkán, de mégis történtek esetek, mellyekben az áttérni akarók a' megyékhez folyamadlak. Nem tagadom hogy történtek, de miért? tán azért, hogy a’ megyék engedelmet adjanak az átmeneteire? Nem, mert ezt nem adhatták hanem csupán posta gyanánt szolgáltak arra. hogy az illy nemű folyamodásokat engedelemnyerés végett ö felsége elibe terjeszszék; sőt positiv kir. rendeletek vannak az iránt, hogy semmiesetre se merészeljenek a’ tekintetes hatóságok valamellv küldöttséget a‘végre kirendelni, hogy kiludhassák azt, mi okból kívánja valaki vallását megváltoztatni. És igy legalább jogszerűig nem is történt azon eset, hogy a' ki átmenni akar, a’ t. hatóságoktól nyert volna erre szabadságot. A’ második kérdés volt: hogy minő biztosítékok lennének nyújthatók a" korlátlan átmenet szabadságára nézve? Én a’ katholikusokra nézve az álmenetelt — légyen az bár korlátlan vagy akár millv formákhoz kötve — elvileg soha nem fogom pártolni; azonban a' protestánsokra nézve az korlátolva vagy valamelly polgári törvényszabta ünnepélyességhez kötve eddig sem volt. Ila ez ügyben csakugyan viszonosságnak kellene létezni, legtermészetesebb volna az oktatás. Jelenleg az olly egyén, ki valamelly más vallásból a’ cath. hitre térni akar, az illető cath. lelkésznél tartozik magát jelenteni és oktatása 6 v. 8 hetekig tart, — mi szükséges arra, hogy megludassék: valljon meggyőződésnek eredmény-e az ö áttérési szándéka vagy csak bizonytalan vágytól szeszélyből vagy mellékes okokból keletkezett. Bár mit határozzanak a' m. Fő-RRek,az egyházat törvény által kényszeríteni nem lehetarra, hogy valakit kebelébe befogadjon kinek vallásbeli meggyőződéséről tudomása nincsen; — az pedig, hogy van-e meggyőződése? csak az oktatásból fog kitetszeni, valamint az is, valljon nem mellékes okok-e azok, mellyek öt arra bírták, hogy elhagyván egyházát a‘ katli. egyház kebelébe kíván áttérni? Ha illy oktatást fognának nyújtani a' más vallásbeli lelkészek is azoknak, kik egyházukba kívánnának lépni, ebben megvolna a' reciprocitás’s ez ellen nem lehetne kifogás; ellenben ha a‘ javaslóit mód szerint a‘ szolgabiró kiadja is az átmenni akarónak a’ bizonyitmányt, ebből még nem fog következni, hogy ö azon egyházba, mellynek tagja kíván lenni, felfogadlassék; ennek elhatározása az illető egyház elöljáróitól függ’s megtörténhetik, hogy az illy egyén a’ lelkész által a’felvételre érdemetlennek találtatván, minden szolgabirói bizonyítvány mellett is vissza fog utasittatni ’s azon különös helyhezetbe jövend, hogy elöbbeni vallásából kilépvén a’ másiknak sem lehet tagja. Attól nem lehet félni, hogy Romából parancsolatok jönének, mellyek az mondják, hogy az átmenetei akadályozva van. Az átmenetei a’cath. elvekkel ellenkezik. Ezt a’ clerus tudja és tanítja, következőleg még máshonnan tanúlnia 's arra figyelmeztetnie nem kell. Vannak elvek, mellyeket semmi polgári törvény sem törülhet el, devagynak ollyanok is, mellyeknek ellenkezőjét akadályozni nem lehet, — illyen az átmenet.

Rajacsics József, karloviczi érsek és metropolita: — Minthogy egyik vallásról a' masikrai átmenetre nézve a’ m. Fö-RR a’ t. KK és RRkel a’ múlt évi martins 25-röl költ kegyelmes királyi leiratokkal összhangzón — elvileg már megegyeztek, és csak az átmenet ünnepélyességeit illetőleg nem volt meg az egyesség; minthogy továbbá e’ czél elérése végett a’ t. KK és RR igen nagy lépést tettek az egyesség kieszközlésére, és m. gr. Széchen Antal javaslata — melly majd nem ugyan az, mellyel én múlt évben tettem — a’ ts. RR javaslatához igen közel áll: ahhoz járulni annál kevésbbé vonakodom, mennyivel inkább alkalmas az — mint már itten felhozattak — a’ vakmerő átmenetek meggátlására.

Gr. Teleky József, zabolcsi főispán: — Három kérdés van előttünk; az első: hogy az átmenetei esetei ö felségének intra vagy extra dominium terjesztessenek fel, a’ többség által el van döntve. A’ második a’ viszonosság elve; ez iránt az eddigi nyilatkozatok közöl egyedül Csanádi püspök ö nagyméltósága méltóztatolt észrevételeket tenni, mellyekre tán később is alkalmam lesz felelni, és most ezen tárgyra nézve bővebben szólani nem fogok. Fenmarad a’ harmadik tárgy, melly a’ formalitásokat illeti, és e’ tekintetben jól jegyzi meg Csanádi megyés püspök ö nagyméílósága: hogy ezen kérdés különböző országgyűléseken különböző phasisokon ment keresztül, és kétségbehozni nem lehel, hogy legkülönösebb phasisai közé tartozik az, hogy épen azok, kik a’ korlátlan átmeneteit annak idejében leghatalmasabban ostromolták, most azt tüzesen ajánlják; más részről megint épen azok, kik az előbbi tárgyalások alkalmával semmi korlátok közé az átmenetei szabadságát szorítani nem akarták, ezen szabadságot most elfogadni nem kívánják. De ha meggondoljuk, hogy milly elveket bocsátottak előre a’ szabad átmenetei mostani hősei, és ezen szabadelmüség minő előzmények eredménye: a’ dologban ellenmondás nincsen; de a mi volna is, megszűnik, ha meggondoljuk — mint már megjegyeztetett, — hogy az egész javaslat olly általánosan adatott elő, hogy az előttünk tisztán nem áll; ha meggondoljuk, hogy azok közöl, kik azon előadást pártolják, sokan csak ugyan kívánnak némelly formalitásokat felállítani, mert mihelyt azt sürgetik, hogy idő szabattassék a lépés megfontolására, lehetetlen azt nem kivánniok, hogy valakinek a’ szándék bejelentessék, — és időt szabván, az idő szabás után újabb jelentés ne történjék, és ennek következtében az eljárásról bizonyság ne adassék, mondom, ha mindezeket meggondoljuk, bizonyosan nem fogunk csodálkozni rajta, hogy az igy ajánlott szabad átmeneteit,