1843-1844 Főrendi Napló 5. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1844 / 164. ülés

14

CLXIV ülés Fö-RR. naplója Junius 20-án 1844.

Vallás tárgyában jelesen : a reversalisok, átmenetei, válóperek és a protestánsoknak Horvátországba befogadása iránt a HU 2-ik izenete.-cusnak a’ gálot megujitná, a’ protestánsoknak pedig az eddigi szabad utat megnehezítené, egyik részre nézve sem volna méltányos ’s inkább a’ protestáns mint a’ catholica egyház érdekében feküdne. A’ formákra nézve nem fogok ;a’ t. RR bővebb tárgyalásába bocsátkozni, csupán mélt. gr. Széchen Antal ur indítványára szorítkozom, ’s miután -ez azt némileg enyhíteni látszik, természetesen következik, hogyha ezt nem pártolom, amahoz még kevésbbé járulhatok. A’ mi ebben különösen feltűnik, az: hogy az átmenni kívánó köteles lenne szándokát a’szolgábiró ’s illetőleg a’ kerületi vagy városi bíróság előtt jelenteni. Miután az áttérési eseteknél törvényhatóságoknak e ddig semmi befolyások nem volt, át nem láthatom, miért kelljen ezen tisztán vallásbeli ’s egyházi ügyet az egyházi férfiak mellőzésével a' szolgabirónál kezdeni. Igen tisztelt tengermelléki kormányzó ö méltósága azt állitá, hogy az átmenetei eddig sem történt az egyházirend közbejövetelével, hanem a’ jelentés a’ megyéknél történt, ’s erre következett aztán ö felségének határozata; az átmeneteire nézve azt hiszem, hogy 10 áttérni vágyó egyén közöl alig jelenté magát egy szándéka iránt az illető megyénél, ’s ez is csak a’ végből történt, hogy az illyenek folyamodásai a’ megye által legfelsőbb helyre felterjesztessenek és igy itt a’ törvényhatóság a’ folyamodást legfeljebb csak ajánlhatta, de közvetlenül a' sikerbe semmi befolyással sem volt, minek következtében az átmenési indokok kihallgatására egy megyebeli vegyes választmány mindenkor úgy rendeltetett ki, hogy annál egyszersmind az illető catholicus lelkész kellő tudósitásadás végett mindenkor jelen lehessen. Ebben áll a‘ megyéknek e’ részben minden működésük; az átmenni akarók a' helyett, hogy ö felségéhez engedelemért folyamodtak volna, ebbeli szándékukat már végrehajtották ’s a' felsőbb rendelkezés nem az ö folyamadásuk, hanem az illető egyházi hivatalok felterjesztése következtében történtek. Azt mondá ö méltósága, hogyha az áttérésnél minden más formalitásokat mellőzve csupán az egyház müködendik, ez ekkint a’ status fölébe emeltetnék, — azonban erre könnyű a’ válasz. Az áttérési kérdés csupán vallásbeli, melly csak az egyházat illeti. A’ status közvetlen feladata lévén a’ polgárok anyagi jólétét, az egyházé pedig azokhiveinek lelki javát ’s örök üdvösségét munkálni ’s eszközölni, az áttérési szándék végrehajtása, az áttérni akaróknak oktatása, félfogadása, úgy elutasítása a’ dolog természeténél fogva csak az egyház köréhez tartozhalik. — Néha pedig némelly kérdéseknél nehéz bizonyos vonalt huzni, — melly szerint meghatározni lehetne, hol szűnik meg azokra nézve az egyház joga, ’s hol kezdődik a’ statusé? — de az átmenetei olly tisztán vallásbeli ügy, hogy az iránt a' külföldön még senki sem kételkedett, — miszerint az határozottan csak az egyház nem pedig a’ polgári hatalom köréhez tartozik; ’s ha az egyházirend keresztelhet, gyóntathat, ’s szentségeket szolgáltathat ki a’ status minden ellenörködése ’s jogainak minden sérelme nélkül: nem láthatom át, mikép emelkedhetnék az által a’ status fölébe, ha, mire az a’ más vallásbeli felekezetekböl átjöni akarókkal eddig is történt, az áttérési ügyeknél a’ közállomány minden közbejövetele nélkül ön maga fogna működni. Mi egy részről ö felségétől elkarnánk venni azon jogot, hogy az áttérési esetekben intra dominium befolyjon, más részről pedig a‘jogot a’ szolgabirákra akarnánk ruházni ’s mintha nem volna a’ megyék mostani hatásköre félelmesen nagy — azt még a’vallásbeli ügyekkel is kívánnánk szaporítani. Nem egyéb volna ez, mint egyházamat ama legszentebb érdekeire nézve a’ világi hatalomnak alárendelni. Mert ne felejtsük mélt. Fö-RR!, hogy az egyház a’ maga áttértjeit a’ polgári hatalom kezeiből nem szokta — nem tudja elfogadni. A’ catholica egyház nem igy kezdődött ’s nem is igy fog fenállani: ’s miután mind a’ catholica mind a’ protestáns egy ház kebelében számos olly egyének találkoznak, kik a’ mostani hitsorsosiknak nem nagy örömére szolgálnak, azon egyház diszét is nem igen fognák nevelni, mellybe átmenni vágynak; az, hogy ők catholicusok vagy protestánsok legyenek, nem csupán azöakaratoktól, sem nem a’szolgábiró előtti jelentésből, hanem örökké és kizárólag csak az illető egyházi elöljáróságtól fog függni. Mélt. gr. Zay Károly ur mélt. gr. Majláth János urat a’ magyar hyerarchia representansának nevezé. A’ magyar főpásztoroknak nincs képviselőkre szükségük azon kötelességök teljesítésében, hogy a’religio’s egyházuk javát’s jogait védjék, őrizzék; önmaguk személyesen tudnak eljárni; köszönettel tartoznak azonban, ’s én is hála érzelmemet nyilvánítom e’ helyen mind mélf. gr. Jlajláth Janos urnák, mind pedig ama nagy érdemű főrendi férfiaknak, kik egyházuk elveinek, jogainak ’s érdekeinek védelmében minden alkalommal felszólalnak; ’s ha becsületére szolgál mélt. borsodi helyettes urnák ama érzékeny tett nyilatkozata, hogy egyháza érdekét kész minden áron védeni: mélt. gr. Majláth urnák is becsületére válik, hogy miután ez jelen körülményeinkben némi elszántságot kíván, önegyháza jogainak 's elveinek védelmére tud is, mer is mindenkor férfiasán fellépni; egyébiránt egyházam isteni Ígéreteken épülvén, én valamint ennek jövendőjét egyes ostromló nyilatkozatoktól nem féltem, úgy reményeit is bár kinek támogató szavazatától sem függeszthetem fel. —

B. Eötvös József: — Valamint minden vallásbeli kérdésnél, ugv általában itt az átmenetnél is minden nehézség abból támad, hogy a’ kérdés vallási és nem tisztán status szempontból tekintetik. így kérdésen kívül az átmenetei kérdése csak akkor és úgy czélszerüen fog elrendeztetni, ha először abslrahalva a’ vallást, tisztán status szempontot tartva szemünk elölt, az átmeneti kérdésben azt fogjuk határozni, mit a’ közállomány jelen helyzete tőlünk megkíván. Ezen tekintetből kell venni az átmeneti kérdést is; és e’ tekintetből indulva pártolom gróf Széchen Antal ur indítványát egész kiterjedésben. Nem vagyok egy véleményben azokkal, kik midőn azt mondják, hogy az átmenetei a catholica vallással ellenkezik, egyszersmind azt hiszik, hogy az csak a’catholica vallás elveivel ellenkezik: mert nincs olly vallás, mellynek elveivel ellentétben az áttérés ne állana, mert azon egyén, ki áttér, ugyanazon pillanatban. mellyben áttért, vallásának elvét is elhagyta. Status és nem vallási szempontból tekintvén az átmeneti kérdést, kérdem: a’ statusnak nem áll—e érdekében az, hogy olly fontos tárgy, miilyen az áttérés, bizonyos ünnepélyességgel legyen összekötve? ügy vélem, hogy a’status, melly vallásosságon alapul, nem tűrheti, hogy ezen fontos kérdés a’ lehető legnagyobb könnyelműséggel történjék; és ezen tekintetnél fogva tették be apáink az 1791: 26 t. czikkbeezen szavakat: „ne transitus temere liant“ mert azt hitték, hogy a’ status czéljával ellentétben áll, hogy illy fontos kérdés minden nehézség nélkül történjék. Én tehát a’ viszonos ünnepélyességet szükségesnek találom nem