1843-1844 Főrendi Napló 5. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 164. ülés
CLXIV ülés Fö-RR. naplója Junius 20-án 1844. 15 vallás de slalus elvből indulva ki; ’s ha solemnitásokat kívánok, kétségenkivül azon selemnilásokat fogadom el, vaiiástárgyámellyeket gr. Széchen Antal ö méltósága előadott, és e’ formaságokat sokkal inkább mint a’ hatheti oktatást vagy^evei-saHsck' bár mellyel, melly mellett a’ clerusnak befolyása lehet. Meg fogom mondani az okát. Az 1791: 26 t. ez. abban á,menetel> vááll, hogy az átmenetei a’ catholica egyháznak elvével ellenkezik; már most ha a’ törvényhozás ezt nem akadályoz- irofes'aJóktathalja: mikép biztosíthatja a’ törvénhozás ugyan azokra nézve az átmenetei kieszközlését, kinek vallás elvével aznak íIorvá,°r' átmenetei ellenkezik?, és nem láthatná-e át a’ törvényhozás, hogy az átmenetei nem fog megtörténhetni?; mert vala-&a,i:isa iríinl *’ mint a’ vegyesházasságoknál az áldás megtagadása végett a'törvényhozás egy része sérelemkép szólalt fel, az egy- né'te. ie" házirend más részről joggal kérdezé: mikép kényszerítheti a’ törvényhozás a’ derust olly valaminek teljesítésére, mi az egyház elveivel ellenkezik ? —úgy most is, midőn az egyházirend nyilvánítja, hogy az átmenetei elveivel ellenkezik, akkor ugyanazon elvnél fogva az! mondhatná, hogy nem kényszeríltethetik olly valaminek teljesítésére mi vallásának elvével egybeütközik. Azért ne hogy tovább untassam a’ mélt. Fö-RRet, gróf Széchen Antal ur ö méltósága indítványát egész kiterjedésben pártolom. B. Majlhényi László: — Méltóságos gr. Széchen Antal indítványát pártolom. A’ felhozott indokokat ismételni nem akarom, mert azok eléggé ki vannak fejtve. Pártolom gr. Széchen Autal ö méltóságának indilvánvát részint meggyőződésemnél fogva, részint azért, mert azt hiszem, hogy a’ mélt Fö-RR, miután a’ t. RRet ezen módnak elfogadására felszólították, önhalározatuktól el nem távozhatnak, és az egyszer megállapított elvtől vissza nem léphetnek. Egyébiránt megvallom, hogy én méltóságos gr. Széchen Antal indítványa állal az egyházi személyeket legszentebb hivatásuktól az oktatástól elzárva lenni nem látom. Ugyanis gr. Széchen Antal indítványában azt motidá: hogy egyszersmind akkor, midőn az illető alispán vagy szolgabirónak meglétetik a’jelentés, az illető lelkész is tudósittassék az átmenni kívánó szándokáról, és a‘ lelkipásztornak szabadságában fog állani, eltiltva híveit, ezen lépésnek fontosságára figyelmeztetni és oktatni, a’ mellett az illy oktatás és a’ közölt, mellytől fellételeztetelt eddig az átmenetei, a’ különbség lényeges. Egyébiránt azt hiszem, hogy ha az oktatás igazi függetlenségét kívánjuk, ennek az átmeneteli szándékot kell megelőznie; mert akkor midőn az átmeneteire a’ szándok kifejlődött, az oktatás már késő. Azt monda csanádi püspök ö nagyméltósága, hogy az átmenetei egyáltalán fogva a’ romai catholica vallás elveivel ellenkezik, 's egyszersmind aztis mondá, hogy azonban erőszakkal a’ romai catholica egyház híveit maga kebelében megtartani nem akarja, úgy azt is mondá, hogy a’ mint szabadságában áll a’ romai catholica egyháznak ollyan hívét, ki vallásos elveivel meg nem elégszik, hívei közöl kirekeszteni, épen úgy erőszakosan hívei körében meg nem tart. En ezen állítását ö nagyméltóságának elfogadom és osztom: mert azt hiszem, hogy ha az egyháznak szabadságában áll hívei közöl valamellyiket az egyházból kirekeszteni: akkor elveivel nem ellenkezhetik, hogy hivei közöl azokat, kik lelki nyugodalmukat a’ catholica vallásban nem találják, önkényt elbocsássa. Ez a’ viszonosság és igazság elvével tökéletesen megegyezik. Igaz, hogy a’ most alkotandó törvény által a’ catholicus részére az átmenet könnvittetik, a’ protestánsokra pedig nehezittetik; de ebben semmi igazságtalanságot nem találok, sőt azt hiszem, hogy ott, hol megszorító a’ törvény, könnyíteni kell, hol pedig az átmenetei könnyű volt, azt megkell szorítani, és igy nem hiszem, hogy mostani törvény által akár a’ catholicus, akár a’ protestáns egyház szenvedne, vagy a’külföld előtt compromittaltafnék. Ena’bécsi és linczi békekötéseket nem látom sértve lenni a’most alkotandó törvény által: mert ha jól fogtam fel gr. Széchen Antal indítványát, ö a’ szabad átmeneteit korlátolni nem akarja, hanem azt csak formálitásokhoz köti; a’bécsi és linczi békekötések megengedik a’szabad átmeneteit, ezt pedig a’méltóságos gróf indítványa sem rekeszti ki, csak pótolja azon hiányt, melly az eddigi törvényben tapasztallatik, midőn az ünnepélyességet köti hozzá, ezeknélfogva kijelentem: hogy méltóságos gr. Széchen Antal indítványát egész kiterjedésében pártolom. B. Rédl hűre: — Súlyos betegségem által visszafartóztatván, nem vala szerencsém e’ teremben jelen lenni, mikor a’ tanácskozások e’ tárgyról legelőször fordultak elő. Ezt annyival is inkább sajnálom, mert bármiilyen fontosakis legyenek az országgyűlési tárgyak, csekély vélekedésem szerint mégis e’lelki szabadságnak szent ügye az elsőbbséget méltán követelheti. Ezen elv minden szabadságnak talpköve; ’s ott, hol nem létezik, az semmiféle polgári jogokkal ki nem pótolható; ezen érzés olly erős és az emberi szívben olly mélyen gyökerezett, hogy magának utoljára mégis minden országban, legyen az alkotmányos, legyen az önuraság , a’ természeti jogát ki fogva vívni. Vallásos tekintetben az átmeneteit meg nem engedhetem, ’s úgy azt tökéletes szabadnak el nem ismerhetem; de senkit akaratja ellen visszatartani nem lehet. Ez az én hitem. Meggyőződésemet más felebarátomra reá nem parancsolhatom; ‘s midőn tulajdon lelkismeretemet teljes erőmmel védelmezni iparkodom, felebarátom meggyőződését megtisztelni, ’s lelki szabadságát szintúgy védelmezni törekszem. Eléhozni hallottam : engedni nem lehet, hogy az átmenést, nehogy megfontolás nélkül vakmerőén történjék, azért azt bizonyos megszorító vagy ünnepélyes formákhoz kötni kell. De kérdeznem kell: vannak-e valóban külső formák, mellyek az igazi vallásosságot bebizonyítják? nem csalhatnak-e a' külső cselekedetek, ’s a’ szembetűnő tettek úgy mint az emberi nyelv? lehet-e más meggyőződés mint az a’ viszonyos beszélgetés, meliy kérdés és oktatásból ered? De tovább erről nem szólok, minthogy ezen mód a’ két tábla által közösakarallal visszavettetelt. A’ törvényhozásnak bizonyos vállozbatatlan határai vannak, mellyen túl nem mehet, a’ belső meggyőződést nem érdekelheti, arra nem hathat — mind ezen tulvágórendeletek, zsarnokos parancsolatok bár egyes ember bár egy gyűlés többségének akaratja legyen. A’t. KKésRR többek közt egy elvet fogadnak el, mellyel a' m. Fö-RR utolsó e’ lárgybani izenelükben már kimondottak, t. i. hogy a’ lelkiszabadság gyakorolhatása csakúgy történhetik, ha a’ vallás választása senkinek engedelmezésétöl felfüggesztve nincs. És mégis felállítanak a t. KK és RR némelly megszorító ünnepélyes formákat, mellyeknek megtartására a’ világi hatalom kizárólag vigyázni fog olly annyira, hogy azok teljesítése nélkül az átmeneteit mégis tagadhatják; ezen rendelet igen súlyos, mert a’ formák beteljesítése nem magától az átmenő egyéntől, hanem másoktól függ, kiknek roszakaraluk ellen biztosítás 4 *
