1843-1844 Főrendi Napló 5. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 164. ülés
CLXIV ülés Fő-RR. naplója Junius 20—án 1844. í) iánsok őzen szabadságért, és küzdeni fogunk ha kell még 300 esztendeig, addig, inig ezt tökéletesen el nem érjük, VnlUsiárgyámost is elfogadván gr. Széclien indítványát; ez által hiszem egy lépést teszünk ezen czél felé, egy lépéssel ehhezbraJ^ee^"0j(^ közelitünk, és hiszem ellenben most a’ gróf Forgáeh indítványa elfogadása által ezen czélhoz közelébb nem jut-átmenetei, Vá, . J lópcrek és a’ Ránk. protestánsokéi-. Zay Károly: — Én inéit, gróf Forgáeh Antal loyalis indítványát könnyen pártoltam volna, hogyha aztszágü^M^ utána gr. Majláth János nem pártolta volna, ki országszerte mint a’ protestantismus Iegmegrögzötlebb ellenese, ésSa<liísa.iriinl»’ a’ cath. hierarchia képviselőjének ismertetik, „timeo Danaos et dona ferentes“, azon viz, melly ezen forrásból nete, ered, első tekintetre bármilly tisztának látszassák is, hátra van a’ fekete leves; ’s igy gr. Széchen Antal indítványát elfogadom. Nádor ő cs. kir. fensége: — Kérem az előttem szóló méllóságos urat, hogy azoktól, mik másokat sérthetnek , óvakodjék; ha uraságod is átlálandja, hogy ha valaki uraságod ellen hasonló modorban szóland fel, az uraságodnak bizonyosan kellemetlen leend. Gr. Zay Károly: — Cs. kir. Fenséged kegyes engedelmével kegyes intésére bátor vagyok felelni, hogyha gr. Majláth Jánosnak szabad volt ismételve e‘ helyen előhozni, hogy én minden szláv és horvát mozgalmaknak oka vagyok, annélkül, hogy azt bebizonyította volna: miért ne volna nekem azt szabad mondani, hogy ö a’ protestanlisnnisnak honunkban Iegmegrögzötlebb ellenese, és a’ cath. hierarchiának repraesentánsa, mit számtalanszor nem csak beszédei hanem írásai áltál is bebizonyított. Nádor ö cs. kir. fensége: — Erre könnyű a' felelet: ,,a’ mi egyiknél nem helyeseltetik, az indokul és követésül nem szolgálhat.“ Gr. Péchy Emánuel: — Kétségen kívül igázságuk van azon uraknak, kik a’ polgári társaságra nézve sokkal üdvösehhnek tartották volna azt, hogy ha a’ polgári hatalom vallásos kérdésekbe nem avatkozik, és a’ vallás belső erejétől várta volna azoknak eldöntését. E’ részben azon urakkal kezet fogok, ’s azt hiszem, ez állal nem csak a’ vallásos eszmék nem koczkáztatlak volna, hanem mind azon viszálkodások is elkerültettek volna, mellyek miatt a’ történet tanúsága szerint hazánkban olly sok vér ontatott. Azonban m. l'ö-RR! a’ vallás a' maga körében soha nem foroghat’snem működhetik akkép, hogy az administratio különböző ágaival összeütközésbe ne jöjön; ’s innen támadt, hogy egész Európában a’ status az egyházzal érintkezésbe jött, és hogy ugyan azon egy orzzágnak különböző vallásbeli fekezeteinek érdekei jöttek ellentétbe, ’s elkerülhetlenek leendettek azon esetek, mellyekben a’ világi hatalom beavatkozása szükségessé lön. Mélt. Fö-RR! igaz az, hogy igen nehéz feladat a’ statusra nézve a’ vallásbeli összeütközések megszüntetésére positiv szabályt hozni, de nem lehetetlen és nem akkor, ha a’ kölcsönösség és viszonosság elvét követi a’ törvényhozás annélkül, hogy egyik vagy másik vallásnak hittanjai sértetnének. Ezen szempontból kiindulva, ha visszavarázsolom eszembe azt, hogy a’ m. Fö-RR kimondották, és országos határozattá vált azon elv, hogy ki éretlkort ért, vallásában ne háborittassék, és a’ m. Fö-RR elfogadták azt is, hogy a’ cath. hitbeni oktatás szüntessék meg, melly oktatás csupán szelíd theoria, és a’ legjobb czélbol volt megalapítva, de a’ gyakorlat mezején sok nehézségekkel találkozván, a’kellemetlen súrlódásokat nem annyira a’végrehajtásnak lehet tulajdonítani, mint inkább azoknak, kikre az alkalmazva volt; mert természetes hogy az, ki valamelly vallástól el akar pártolni, annak fanját nem szívesen szokta hallgatni, —ha visszavarázsolom mondom ezen határozatot, csonttávált bennem azon eszme, hogy az átmenetei kérdésének jövendője van. Ila visszavarázsolom azt, hogy a‘ m. Fö-RR elhatározták, hogy az átmenetei semmiféle hatalomtól fel ne függesztessék: akkor megvallom, már megtették és eltalálták azon valóságos szempontot mellyet középutnak tartok az indilferentismus és a’ vakbuzgóság között, melly az átmenni kívánót erővel vallásában megtartani kívánja, ’s az indiflerentismus között, melly kissebbiti azon tiszteletet, melylyel a’ vállás maga után von. Én tehát sem a’ világi sem egyházi hatalomnak az átmeneti kérdésben eldöntő befolyást tulajdonítani nem akarok: mert a’ reversalisokra nézve is az volt a’ fö baj, hogy nem egyezkedett két fél, hanem mindig egy harmadiknak befolyása kényszeritette és korlátozta a’ lelkiisméret szabadságát; mert meg vagyok győződve, hogyha az átmeneteinél is egy harmadiknak lesz befolyása, az átmenni kívánó annak befolyását fogja követni , és igy csak egy harmadiknak controlleriáját találom szükségesnek, — ezt föllelvén m. gr. Széchen Antal indítványában, azt teljes szivemből ’s lelkemböl pártolom. Gyürky Pál, brassói főispán: — Az átmenetelek kérdését a’ legfontosabb vallásos tárgynak ismerem, s erősen megvagyok győződve, hogy azok iránti czélszerii és kielégítő törvények megfognák szüntetni a’ vallásos súrlódásokat, helyreállítanák honunk békéjét, és polgári egyetértését. Három országgyűlésen sokszor és sokat szólottám e’ tárgyban, mellyekel ismételni nem kívánok, de azokra hivatkozva kijelentem jelenleg: hogy a’ t. KKnak ér RRnek törvényjavaslatát e’ részben tökéletesen méltánylom; azért is miután közelíteni és czéltérni akarok mélf. gróf Széchen Antal ur indítványát, melly attól csekélységben különbőz, pártolom. Gr. Forgáeh Antal ö méltósága is teve egy Indítványt, mellynek elöleges szavait és elveit a’ conclusumával megegyeztetni sehogy sem tudom, és részemről kijelentem: hogy én az olly értelmű átmeneteinek barátja nem lehetek; véleményemet eg\ébiránt borsodi föispányi helyettes ö méltósága már kimondá; azt hiszem én is, hogy azt alkotmányos elvekből kiindulva szintén elfogadni nem lehet. Gr. Széchen Antal ur indítványának megczáfolására az is állíttatott, hogy az abban javaslóit ünnepélyességek állal a’ római catholica egyház az eddig gyakorlott hatóságával korlátoltatnék; én azt állal nem látom: mert épen ebben különbözik az indítványozó gróf szavazata a’ tekintetes KK és RR törvényjavaslatától, miszerint ö kívánja hogy a’ megkeresendő szolgabiró vagy alispán az átmeneteli folyamodásról az illető lelkészt értesítse, és igy a’ papi befolyási ki nem zárta; ennél pedig az eddigi gyakorlatnál fogva többet igényleni nem lehet, mert a’ jelen időkben is, hol a’ halbeli oktatások kir. resoluliók mellett divatoznak, az átmeneteli folyamodások rendszerint a’ felséges kormányhoz tétettek, onnan a" hatheti oktatás meg-Fő-Rendi Napló V. köt. 3
