1843-1844 Főrendi Napló 5. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1844 / 164. ülés

10

CLXIV ülés Fő-RR. naplója Junius 20-án 1844.

Vallás tárgya- tartása végett az illető törvényhatóságokhoz siker végett küldettek; az egyházi elöljáróságnak tehát nem vala más ^reversaií"oii* köre, mint az oktató lelkészt kirendelni, ’s a’ hat heti oktatást megtétetni. Miután azonban az oktatásnak szüksége átmenetei, vá-m.',r az elöbbeiii határozata szerint a’ nmeit. FÖ-RRnek megszüntetett: nyilvánvaló, hogy az ebbeli kifogás nem áll— 'protestánsok- hat. Mondatott az is, hogy a’ szolgabirák és alispánok eljárásaikban a’romai catholicus felekezetitek biztossága r*ág'a°r'befo-nem lehet, miután azok közöl többen traclualis curatorok és evangelicusok consistoriumainak ülnökei lennének; gadása iránt a’ezen állítást ugyan könnyű volna visszatorlani, de legyen elég ezen szónokok megnyugtatására azt megjegyeznem, nete. hogy azok, és illyenek nem mint ekklézsiák és consistoriumok elnökei nyerték el közhivatalukat, hanem mint közbizodalommal biró férfiak, kiknek választásában az egész megyebeli közönség, és igy a’ római catholicus urak is részesültek. —

B. Barkóczy László, székésfejérvdri megyés püspök: — A’ tárgyalás alá vett kérdést egyedül catholicus szempontból tekintve, egyedül ez oldalról nyilvánítom a’ feletti meggyőződésemet. — Tisztán állhat mindenki előtt, hogy az, ki catholica hitről más vallásra áttérni szándékozik, nem földi, vagy politikai dologról elmélkedik, hanem mit eszében lelkében önmagával küszködve meg hány és vet, — az egyedül lelki dolog; tisztán áll továbbá az is, hogy senkit az ö illyetén vallás iránti meggyőződése következtében feltartóztatni, akadályoztatni nem szabad. — De van még egy, mit az átmenet eseteiben szinte soha feledni, vagy téveszteni catholica szempontból nem lehet, — mi is abban áll: hogy miután a’ világon a’ polgári társaságon kívül lelki társaságok is léteznek, mellyeknek szinte lelkeket vezető elöljárói, pásztorai vágynak, — ezeknek az átmeneti esetekben megvagynak a’ maguk kötelességeik, mellyektöl a’ polgári hatalom őket mint senki e’ világon fel nem oldozhatja; és ez a’ catli. hitről más vallásra áttérni kívánóknak komoly vallásos figyelmeztetését foglalja magában. Ezek azon lánczszemek, inellyek egymástól elválhatlanok; ’s azért midőn a’ polgári hatalom, vagy törvényhozás az iránt akar szabályt hozni, hogy senki lelkismerete követésében és szabad vallásos érzései gyakorlatában ne gátoltassék, úgy az egyiket t. i. a’ vallását változtatni kívánót, mint annnak eddigaz ideig volt lelkipásztorát szemei elölt hordozni tartozik. Ezen elvekből kiindulva, méltán követelheti a’ catli. egyház a’ hitétől eltérni kívánó egyéntől azt, hogy lépése és ebbeli tette ne vakmerő, vagy könnyelmű legyen, hanem tisztán a’ meggyőződésen alapuljon; és valamint a’ hazai törvények megadják az evangélikusoknak azon szabadságot, hogy ők vallásos ügyeikre nézve egyedül csak saját elöljáróik rendeléseiktől függjenek: úgy a’visszonosság elvénél fogva méltán igényelhetik a’catholicusok is, hogy vallásuk szent körében ne a’ polgári hatóság, hanem egyedül és kizárólag saját elöljáróik intézkedjenek; és ezt alkalmazva a’ transitusra, méltán követelheti a’ catli. egyház, hogy az átmenet kérdése ne rendeltessék a’ polgári hatóságnak alá; hanem az átmenni kívánó saját lelkipásztorához ulasittassék, ki öt lépésének fontosságára komolyan figyelmeztesse; és ha feltett szándékában mind a’ mellett is szilárdul megmaradna, — oktatása által az átmenni kívánó lépésének komolysága biztosíttassák, és ünnepélyesittessék; miután pedig a’ KK és RR izenetében valamint a’ gr. Széchen Antal által az átmenetelek eseteire szabály gyanánt törvényesen felállittalni javaslót polgári formákat czélszeríieknek nem, sőt inkább egyházamnak kárára, vagy legalább rövidségére szolgálandóknak tekinteném, — azoknak pártolásához szavazatommal járulni képes nem vagyok, — hanem egyedül a’ herczeg-primás nyilatkozatához csatlakozom. Tudom én jól, hogy a’ dolog jelen stádiumában, midőn már e’ főtábla az átmeneti kérdésben az oktatástól teljesen elállóit, erre ez alkalommal visszalépése a’ főméit, táblának nincsen; mindazáltal nem lévén semmi más forma, melly ezen tisztán lelki és vallásos tárgyban az egy vallásból a’ más vallásba átmenőket a’ meg nem gondolt és vakmerő lépéstől elvonni alkalmatos lehetne, — valahányszor e’ tárgy felett a’ törvényhozás utján kérdés újabban támasztatnék, mindannyiszor ennél mást és többel említeni, ’s előhozni képes nem vagyok, — teljes bizodalommal azon alkalmas időpontra várakozván, midőn késöbb-utóbb csakugyan kedvező körülmények között mint csak a’ dolog természetéből követelt örök igazság, mégis rendeltetnék.

Kiss Pál, tengermelléki kormányzó: — Én tisztelem mindenkinek meggyőződését; de részemről kijelentem, hogy mélt. gróf Széchen Antal úrral szavazok. Véleményem szerint a’ fökérdés az: ha valljon az átmenet a’ cath. egyháznak ’s az egyházi rendnek kizárólag egyedül sajátja-e, vagy közös a’ polgári hatalommal? Én részemről tisztában vagyok magammal, hogy nem egyedüli és kizáró sajátja az egyháznak az átmenet, hanem közös a’ polgári hatalommal. Ezt állítom, nem csak általános szempontból, de állítom hazánk élő törvényei értelme és az e’ tekintetben divatozott gyakorlatnál fogva is. Méltóztassanak megengedni! de az 1791 : 26 t. czikkben az átmenet nem emliltelett meg, és ezen időtől fogva miilyen volt a’ gyakorlat? az egyházirend maga rendelkezett az átmenetei dolgában? azt hiszem, nem! Az átmenni kívánó jelentette magát a’ megyéknél; ezek vegyes küldöttséget rendeltek ki, a’ dolog a’ dicasteriumok utján felterjesztetett ö felségéhez; és kiadta végre az átmeneteire az engedelmet? az egyházi rend? nem! ö felsége a’ világi uralkodó. Ezek után tehát, úgy vélem, az átmenetei tárgya honunkban nem kizárólag az egyházirendé, de egyszersmind a’ polgári hatalomé is. Második indokom, mélt.Fö-RR! az: hogy az eddigi tractalust most ezúttal és jelesen ezen nagyméltóságu főrendi tábla el nem mellőzheti, mert ezen főrendi tábla eddig mindig azt vitatta, hogy némi formalitások megkívántainak, nehogy valaki vallását, úgy mint ruháját, változtassa. És ime! a’ t. RR utolsó izenetiikben abhoz közelítenek, és ők magok formalitásokat javasolnak, ’s mi most azt mondjuk, hogy nem, már most a* formalitásokat szükségeseknek nem látjuk; hanem legyen szabad az átmenetei, legyen az korlátlan az egyiknek úgy, mint a’ másiknak. Méltóziassanak megengedni: van-e ebben következetesség? és akarhatjuk-e ezen táblát illy helyzetbe hozni? De harmadik okom mélt. Fö-RR! az, mire nézve a’ törvényhozásnak figyelemmel kell lennie, és ez fő feladata is, hogy t. i. a' visszaéléseket lávoztassa el. Méllóztassanak megbocsátani! de itt az mondatik, hogy az átmenet korlátlan és szabad legyen úgy, hogy például én azt feljelenteni lelkészemnek, de másnak se köteleztessem; — Ián azon mélt. urak sem fogják akarni, kik most azt pártolják, ha meggondolják, hogyha az átmenet korlátlan; ’s e’ szabadság meddig terjed? senki sem fogja tudhatni;