1843-1844 Főrendi Napló 5. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1844 / 164. ülés

8

CLXIV ülés Fo-UR. naplója Junius 20-án 1844.

vallásurgyá-az alispánnál, és keresztülmegy minden formalitásokon, ’s a’catholicus vagy protestáns eljö azon paphoz, kinek ^"ve*«fit:i(*'vá 11 ására átmenni kíván, ’s például a’ catholicus lelkész azt találja, hogy azon ember nem tudja azon hitnek tanátmenetei, vá- jail, mellyhez átmenni kíván, s’azt fogja mondani: „nem fogadlak el, mert olly ember, ki a’ nélkül, hogy hitem Sltk. fanjait tudja, és áttérni akar, nem kell nyájamban“; ’s ellenben a’ protestáns lelkész is Így fog cselekedni, már ak|Ha°rVbcfo-kor kérdem: mi fog következni? E’ szerint ezen átmenni kívánó a’ calholicust vagy protestánst a’ plébános vagy gadásairánta'lelesz be nem fogadván, tökéletes indilTerentismus fog bekövetkezni. Egyébiránt én minden vallásbeli kérdésben KR nete, ‘“'a’ polgári hatalomnak befolyását elkerülni akarom: mert csak ez által fognak minden súrlódások elmellöztetni. Háromszáz éve, hogy a’ protestánsok mindig a’ lelkismeret szabadságát sürgetik; háromszáz éve, hogy a’ protestánsok mindig korlátozó formák ellen szólalnak fel: ime háromszáz évek után ajanltatik nekik egy minden formáktól ment szabad átmenet, ’s ők azt nem akarják. Felszólítom a’ protestáns urakat, fogadják el méltóságos Forgách Antal indítványát! A’méltóságos urak e’ teremben mindig a' szabadság mellett állottak: ’s imé a’ legkorlátlanabb szabadság ajánltalik, olly szabadság, melly tisztán az embernek belső meggyőződésétől függ; ha méllóságtok elveikhez hűk maradnak, ’s ha azok, kik méltóságos gr. Forgách indítványával álellenben állanak, és azt elfogadni nem akarják, azt bizonyítják be: hogy mi sokkal szabadabb elműek vagyunk mint ők, mert ők formákat akarnak, és az által a’ szabadságot korlátozzák; mi pedig az átmeneteit minden formáktól felszabadítani akarjuk: igy, mivel méltóságos gr. Forgách ur indítványa tökéletes öszhangzásban van a’ k. kir. leirattal, mellyet pártolok, — és mivel a’ t. KK és RR által kívánt czélt, hogy t. i. minden súrlódások megszüntessenek, méltóságos gr. Forgách Antal indítványa által eléretni hiszem, — mivel végre az indítvány a' protestáns elvekkel összhangzásban van: azt a’ maga egész kiterjedésében pártolom.

Gr. Eszterházy József: — Sajnálom, hogy Magyarországban még arról lehet kérdés: hogyan és mikép történjék az átmenetei? Több indítvány tétetett ugyan, de minden hoszabb vitatásokat kikerülni kívánván, röviden kijelentem: hogy gr. Széchen Antal lelkes indítványát pártolom, és annyivalinkább: mert a’ mostani törvényt e’ tekintetben nagyon rosznak tartom, — leginkább pedig rosznak azon gyakorlatot, miszerint az oktatás hozatott be; mert ha már oktatásról lehet szó, akkor inkább oktatást kellett volna adni azon vallásból, mellybe az illető át akar menni, nem pedig azon vallásból, mellyben neveltetett, ’s mellyet ennélfogva ismernie is kellett. De nem értem különben is, mikép lehessen az átmeneteit hátráltatni, miután a' törvényben kimondva nincsen, hogy a’ külföldön átmenni nem szabad; ’s bizonyos az, hogy az átmenetei, melly külföldön történik, épen olly érvényes, mint az, melly Magyarországban ment végbe: és igy az, kinek 50 forintnyi jövedelme van, az átmeneteiről szóló törvényt mindig kikerülheti, és csupán csak a’ legszegényebb ember volna az, kinek szabadsága sértetnék: mert neki módja nem volna külföldre utazni. Én ünnepélyesen kimondom: ha azon szomorú helyzetbe jőnék, hogy meggyőződésem szerint más vallásba kívánnék átmenni, először azt minden publicitással őfelségének tudtára adnám, ’s ha ebbeli szándokom kivitelében legkisebb akadályt kellene szenvednem, külföldre mennék és csak áttérésemről tudósítanám ő felségét, ’s ezáltal bebizonyítanám azt, hogy a’ mostani törvény nagyon rósz, és könnyen kijátszható ’s igy mint mondám: tiszta szivemből pártolom m. gr. Széchen Antal indítványát.

B. Yay Lajos: — Egy elvet hallottam ma itt felhozni: t. i. hogy az, ha egy törvény felett hoszas vitatkozások foly tattatnak, mutatja ezen törvényértelmének kétes voltát; legelőször részemről kijelentem: hogy ezen elv igazságát einem ismerem; mert ha ez állana, igybármelly legtisztább határozottabb törvényt is kétes értelművé lehetne tenni, ezt bár miképen félremagyarázván; —én a'bécsi és linczi békekötéseken alapult 1791: 261. czikket az átmeneteire való nézve határozott értelműnek tartom , és hiszem, hogy ez által az átmenet tökéletesen és korlátlanul megengedtelelt: ezért, midőn ezen kérdés a’ múlt alkalomkor szőnyegen volt, én kijelentém, hogy korlátlanul engedtetnék még az átmenet egy vallásból a’ másikra, és a’ t. RR izenetük és törvényjavaslatukat, mellyben némelly formalitások az áttérésre nézve már felállitattak, csak kényszerítésből fogadtam el, hogy ezen fontos, több vallásos felekezetekre és számos egyénekre való nézve súlyos sérelem raegszüntettnék valahára és e’ tárgyra nézve törvény alkottassék. — Ezeknélfogva úgy látszik, hogy most, midőn ezen nagyméltóságu főrendi tábla némelly tagjai indítványozzák és pártolják a’ korlátlan szabad átmeneteit, nekem is, ha következetes ekarok maradni, ugyanezt kell tennem és szavaznom gr. Forgách Antal ’s gr Majláth Jánosssal; de minekutána gr. Széchen által lett indítvány a’ maga lényegében megegyez a’ t. KK és RR izenelében foglalt törvényjavaslattal, és erre szavazva remélhetem, hogy valahára sikerül e’ tárgyra való nézve a’ törvény alkotása, sikert akarván most is mint a’ a’ múlt alkalomkor elérni: gr. Széchen Antal indítványát elfogadom egész kiterjedésében, fenlartván magamnak, hogy, ha ez izenetbe vagy törvényjavaslatba foglaltatik, egyes pontjaihoz szólhassak. — Azon kérdésére gr. Majláthnak, hogy miért nem fogadjuk el a’ korlátlan átmeneteit? ismételvén, mit előbb mondók, még azt teszem bozzá, hogyha tekintem, kik pártolják ezen indítványt ma, egy aggodalom támad bennem, és ezt — személyesen senkit sérteni nem akarván — nyíltan ki is mondom; ez az: hogy látván a’ gr. Forgách indítványa pártolói, hogy következése a két tábla közti a’gr.Széchen indítványa folytában keletkező egyetértésnek a’kormány beleegyezése a’ törvényjavaslathoz lesz, ezt még ezen módon akarják meggátolni, és kivinni, hogy ezen pontra való nézve is siker nélkül ’s törvény nélkül kelljen ezen országgyűlésről távozniok; ha a’ törvényjavaslat igy terjesztetik fel, mint ezt gr. Széchen indítványozó, és legfelsőbb helyről azon leirat érkezik, hogy ezen formák sem szükségesek az átmeneteinél, ’s legyen korlátlanul szabad: akkor bizonyossá teszem részemről gr. Majláth Jánost, én ezen leirat ellen szólani nem fogok; ezt teljes örömmel elfogadom: mert a’ kérdéses indítványt csak akkor fogadhatnám el,haképesvolna gr. Majláth János biztosítani a’felöl, hogy ezen indítványa által czélzott törvény sanctiót fog nyerni. Háromszáz esztendeje — mint mondá a’ gróf, — hogy küzdenek a’ protestánsok a’ lelkiismeret szabadsága mellett, és most midőn módjok lenne elérni ezt, el nem fogadják; igaz! 300 esztendeje küzdünk mi protes-