1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 127. ülés
04 ’s iey ha minden tisztviselő után 3 képviselő száraittatik — a’ képviselők, vagy is megbízottak száma 250-re rúgni ärendíog kisebb városokban a’különbség még nagyobb tekintetet érdemel, mert felvéve a’ kisebb városokat, mint példáéi Rusztott vagy Kismartont, ba ugyan azon arányban állittatik fel ezen városokra, melly a’nagyobb városokra megállittatik, hogy minden tisztviselő után három képviselő számittassék: — mondom ezen kisebb városokban a’ képviselők száma 50-re fog felmenni, és alig hiszem, hogy ezen városokban annyi tehetséggel biró ojgár legyen, mint a’ miilyen tehetség a’ közdolgok elintézésére, a’ közgyülésekeni befolyás gyakorolhalására nézve szükséges. Annál fogva általános zsinórmértéket, melly irányt szabjon a’ tisztviselők és tanácskozó tagokra nézve, helyesebben kijelelni nem lehetvén — bir arra, hogy gr. Szécsen Antal indítványát gr. Apponyi György módosításával pártoljam, annyival inkább, mivel kijelentetik gr. Szécsen Antal űr ö méltóságának indítványában, hogy a’ kisebb városokban minden 5-ik, a’ közép városokban minden 10-ik, — a’ nagyobb városokban minden 15-ik polgár után egy képviselő választassék. Mi azon félelmet illeti: mellyet b. Eötvös József űr ö méltrra előterjesztett, hogy ki biztosit minket arról, hogy a’ megbízottak meg fognak e jelenni a’ tanácskozáson? erre°valamint Fenséges Nádorunk bölcsen megjegyezni kegyeskedett, magam is azt hiszem, hogy erről ott fognak a’ mélt. Fö-RR- határozni, hol a’ közgyűlések elrendezéséről szó lesz, ott fogják megállapítani azt: hogy mennyi választolt polgárnak vagy megbízottnak kell jelen lenni arra, hogy határozat keletkezhessék? — és ez által eloszolva volna azon nehézség, melly e’ részben elögördittetett. Ezeknél fogva, mint elöbocsátottam, mélt. gr. Apponyi György' űr inditvány'át pártolom. B. Vay Miklós: — A’ szőnyegen levő tárgyra nézve részemről jó formán tegnap már megmondám véleményemet, a’ melly alkalommal ugyan is megkivánám a’ polgároknak azon jogot adatni, hogy közvetlenül folyhassanak be a’ követválasztásra, — nyilvánítóm egyszersmind azt is: hogy a’ tisztviselők választását ’s a’ tanácskozásokat képviselőkre kívánom bízni. Ezen általam elölegesen kimondott véleménynek azonban ma egy uj árnyéklata indit— ványoztalik, az t. i., hogy kevesebb tagokból álló testület vegyen részt a’ tanácskozásokban, mint a’ tisztviselők választásában. Ehhez, megvallom, igy könyvnélkül bajos szólani, mert ez egészen számítás dolga; ’s ha igaz az, hogy Pesten 6000 polgár lesz a’ felállított uj qualificatio után, ’s a’ javasolt szerkezet szerint 60 a’ gyűlésekben szavazattal ellátandó tisztviselő: úgy a’gróf Széchen indítványa szerint 400 képviselő venne a’választásokban részt ’s a’ tanácskozásokban ezek közöl 180 — és ez azt hiszem elegendő; ellenben hogy más alföldi városokban igy fog-e a’felállított ’s általam ezekre nézve magasnak állított qualificatiok mellett kiütni a’számítás? nem tudom; megtörténhetik tehát, hogy az egész képviselőség is résztvelietne a’ tanácskozásokban. Azonban elismerem, hogy itt nem a’ szám a’ határozó, hanem azon eszme, hogy a’ képviselők meghatalmazottjai lesznek a’ polgárságnak, és hogy ezen képviselőket a’polgárság közvetlen választja,’s pedig egyenesen meghatalmazottjaivá választja el;— ezen kívül a’ garanliát ezen meghatalmazott képviselők felelőségében keresem ’s ezeknek idörül időre való választásuk általi megújításában, a’ honnan én a’ gr. Széchen indítványát annyiban elfogadom, hogy inkább akarom azon proportiot szám szerint kimondatni, a’ mellyben álljanak a’ képviselők a’ magistralushoz, mint egy maximumot határozni meg a’ b. Eötvös indítványa szerint; — ennek javaslatát azonban pártolom a’ választási mód ’s időre nézve, ’s épen úgy a’ gr. Apponyi által pótlólag tett csekély változtatását a’ gróf Széchen indítványának elfogadom. — Hogy a’ számától a’ tanácskozásoknak nem feltételeztetik sem érvényes, sem üdvös volta a’ magyar municipiumok által hozni szokott végzéseknek, példái megyei gyűléseink; „nos universitas“ maradunk mi, ha három vagy négy ezren vagyunk a’ gyűlés elején együtt, épen úgy, mint mikor annak végével csak nehány láblabiró ’s tisztviselő határoz már a’ teremben; sőt az utólsó idők talán épen oda mutatnak, hogy ez egyik azon tárgyak közöl, mellyben ollyan a’ miilyen reformnak hova hamarább kell történni;— próbáljunk tehát itt most intézkedni,— ’s hát ha jól sikerül, a’ mit teendőnk ’s annak idejében majd a’ megyékbe is által vihetjük, mit most a’ városokba behozunk. A’ mi mélt. báró Eötvösnek a’ megyék subsidium kivetési példájából merített aggodalmát illeti, hogy az illyen megbízottjai a’ polgárságnak majd csak önérdekeiket viendik elé, ’s mivel a’ középrendböl valók lesznek, a’ gazdagok ’s szegények érdeke szenvedend alatta: talán az által fog gyakorlatilag megszűnni, hogy az illy megbízottak választatni fognak, idörül időre változás alá jönek ’s természetes a’ nyilvánosságnak állandanak ellenörsége alatt. A’ felhozott megyei példa is nem áll meg egészen: mert azt nem tagadom, hogy az érintett kivetések alkalmával a’ káptalanokat, püspököket legjobban megszokták a’ megyei elvek szerint terhelni a’ repartialó tekintetes Rendek — „bírnak eléggel, marad még elég, nincsen kire hagyják“ — de s’ közrendü szegény nemesség, mindig megkiméltetik, és ez a’ méltányosságon kívül talán azon okból is történik némileg, mert a’ repartitiokat az alispánok elnöklete alatt nagy részben a’ szolgabirák teszik meg; kiket pedig, a’ nálok sokkal tehetősebbeket, épen úgy a’ közbizodalom ültet székökbe, mint a’ városoknál fogja a’ polgárság képviselőit, vagy megbízottjait elválasztani. B. Vay Lajos: — Midőn minduntalan, és minden allkalemmal a’ korteskedést hallom felhozni, ha jogadasról, kiterjesztésről van szó, azon gyanű gerjed bennem, hogy sokan nem annyira a’ választási joggal való visszaélést, mint a választási joggal való elést akarják korlátozni. Ezen gyanú mainapon inéginkább megerősödött bennem, mert alig hogy kimondatott, mikép egy független középállásban levő erős polgári rendet kívánunk, — mondom — midőn ez még csak idealiter van meg állapítva: már is ezen polgári rendre kimondatik, miszerint azon független erős polgári rend magát minden választásnál megfogja vesztegetni hagyni, mert a’ tömegbe nem lehet bízni; azon állítás, hogy nincsenek a’ polgárok a’ választási joghoz hozzá szokva, nem elégséges ok arra nézve, hogy mivel nincsenek hozzá szokva, a’ választási jog nekik meg ne adassék, mert egy pár év alatt hozzá szoknának; és kérdem: ha megnem adjuk azon jogot, hogy fognak hozzá szokhatni? A’ corteskedéstöli félelem következése tehát az, hogy a’ polgárra úgyszólván semmi választást bízni nem akarnak a’ Fö-RR, egyet kivéve, t. i. a’ képviselők választását. Én nem tudom, hogy van az, hogy a’ m. Fö-RR épen csak a’ képviselők választásánál nem félnek sem-CXXVII ülés FŐ-RR naplója. Márczius 21-én 1844.
