1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 123. ülés
3 CXXIII ülés Fö-RR. naplója Márczius 16-án 1844. gadni: akkor a‘ keresetet, mint provisiot, felállítani a’ polgári jogok élvezésére nézve nem lehet: mert a’ keresets, kir v kimutatása egy részről lehetetlen, más részről pedig valami fictilius kereset kimutatása olly véghetetlen könnyű >okrend^' hogy az egyáltaljában semmi garantiat nem nyújt. — J ’ Jfj. gr. Zichy Ferencz: — Itt a' városokban levő különböző néposztályokról a’ törvényhozásnak különös figyelemmel kell lenni, és különösen az itt szőbanforgó néposztályokat a’ többi polgárok túlnyomó befolyásától meg\ell óvni. De valamint ezt tenni kell a’ törvényhozásnak: úgy más részről azon néposztályokat, különösen a’ kereskedőket, kézműveseket, gyárosokat elrendezni hasonlókép legszorosabb kötelessége. Első lépést tettek erre a múlt országgyűlésen hozott váltó és kereskedési hitel törvények; a’ mennyiben mindazáltal azon törvények sikere nem mindenütt biztosíttaték sanctio áltál, szükségesnek, ’s a’ mostani törvényhozás feladatának tartom azt az által, mit e’ tekintetben gr. Péchy Emánnel javaslóit, némikép pótolni, és azon hiányt, mellyet a’ gyakorlat hiteltörvényeinkben kifejlett, itt is, hol erre kívánt alkalom nyílik, különös tekintettel a’ városokra kiegészíteni. Hogy a’ múlt országgyűlésen alkotott váltói hiteltörvények in abstracto igen jók és hogy azokban olly elvek foglaltadnak, mellyek hazánk gyári és müpari kifejlődésére nézve üdvös következésüek fognak lenni, kétséget nem szenved, — és igy véve hiteltörvényeinket, mint számos külföldiek megvallották, olly törvények, mellyeknél jobbakat kívánni nem lehet; de az alkalmazásban azoknak megkivántaló következménye nem volt, — és talán nem volt valaha Magyarországon törvény, melly olly annyira eltévesztette volna czélját, mint épen a’ hiteltörvény. Ennek taglalásába bebocsátkozni talán felesleges volna, ’s nem is tartom a’mostani tanácskozás tárgyának. Kétséget nem szenved, miszerint a’ múlt országgyűlésen alkotott törvények főbb czélja hitelünknek szilárdítása és kereskedésünknek kifejlődése volt; hogy pedig ezen czél annál bizonyosabban elérettessék, szükséges vala a' kereskedők, gyárosok és különösen kézművesek elrendezése, — és e’ tekintetből hozattak igenis üdvös rendelkezések, meliyeknek azonban a’ szükséges sanctioja hiányzott, és a’ mellyek e’ miatt siker nélkül maradtak. Ugyanis egy részről czélbavétetett a’ váltótörvények behozatala által hitelünk gyarapítása, és az erre alapult kereskedésünk kifejlődése; mindazáltal a’ mennyiben épen a' váltótörvények által legtágosabb mező nyittatott az uzsorának, ennek temészetes következménye az volt: hogy a' kamatláb felrúgott, és hitelünk nem csak nem nőtt, hanem inkább soványult. De a’ kereskedés is tetemesen szenvedett: mert nevezetesebb tőkék, mellyek eddig kereskedésünkre Hibáztattak, eredeti czéljoktól elvonntlatván — pénzbeli speculatiókra fordittattak, mellyek az olly annyira elharapódzott és úgy egészen szabadlábra kapott uzsora miatt sokkal nagyobb nyereséget Ígértek. Minek nagy részben elejét lehetett volna venni, ha a’ törvények rendeletéi nem csak papiroson maradtak, hanem tetté is váltak volna, mivel törvényeink világosan azt rendelték: hogy a’ kereskedők czimeztessék be magukat, bogy rendes kereskedői könyveket vigyenek. Ezen bölcs rendelkezés mennyire tévesztette el a’ sanctio hiánya miatt üdvös hatását, világos bizonysága az: hogy miután a’ kereskedöség csak kivételkép vetette magát annak alá, a’ helyett, hogy a’ bejegyzett kereskedőkre jó következményt szült volna, ellenkezőleg egy nagy terhet vetett a’nyakukba: mert mind a" mellett, hogy ezek a’ törvény rendeletének fárasztó pontossággal elegettesznek, követeléseik behajtásában a’ be nem jegyzettek ellenében részint a’ váltótörvény rendes útjára, részint az annyi hálrekesszel ellátott köztörvényhozás útjára lőnek utasítva, mig ők magok minden tekintetben a’ váltói summás keresetnek vettettek alá. Ezen törvényes rendelet mellőzése által sok visszaéléseknek lön tanúja a’ tapasztalás, mellyek nem csak egyes családokat juttattak tönkre, hanem az által, hogy azok a’ váltótörvényszékek meg nem tagadhatott közbenjárása által törvényes színbe öltettek, a' magyar kereskedés hitelét is nagyon megrázkódtatták. így történt, — hogy példává! éljek, — hogy sok kereskedő, ki rendes könyveket nem vezetett, és még is nagy kereskedő kívánt lenni, hittelen czimborái által tetemes summákról váltót bocsáttatott ki magára, — maga ellen bepereltette, ’s mig jólelkü helybeli, vagy épen bécsi hitelezői megtudták, már minden árúit törvényesen exequáltatta, ’s még amazok sírva néznek utána, ’s ö hütelen sáfárkodásából éltét láblóggázva tölti a’ nélkül, hogy sújthatná a’ törvény, mert rendes könyvek hiányában ellene bizonyitni mit sem lehet. — Ez volt következménye annak, hogy a’ váltótörvények nagy részben sanctio nélkül maradtak, és hogy arra, ki magát a’ törvények alá vetette, nevezetes teher háromlott. És igy szükséges, hogy, ha némileg pótolni akarjuk a’ mult országgyűlés rendeletéit, — meliyeknek fő czélja nem volt egyéb, mint rendszeresítése az eddigi kereskedésnek, és müiparnak, — ezen törvényes rendelethez sanctio adassék. Annak, mit gr. Péchy Emánnel ö m. említett, hogy t. i. a’ gyárosok és kereskedők beczimezettek tegyenek, nem szükséges más magyarázatot adni, mert a’ törvény azokról világosan szól, és sokkal világosabban, mintsem bog} aziránt rendelkezni keltene. — Végre hátra van, hogy szóljak a’ kézművesekről is; ezekre nézve is beczimeztetést kívánok megállapittatni; ez csekély formalitással van összekötve, és csak egyszer történik az életben. .Továbbá mi azon második rendeletét, mellyet gróf Péchy javaslott, illeti, t. i. a' keresetre nézve, miszerint azt az illető kézművesek bebizonyítani kötetesek tegyenek, szintolly rendeletnek tartom, melly nem csak nem kivihellen, sőt igen szükséges: mert a’kézművesek könyveinek vitele nem olly complicált dolog, mi sok nehézségekkeljái na, — az igen könnyen kivihető, mert nem áll másból, mint rendes számadásból, t. i. bevétetek és kiadások íeljegj zéséből, — ezeket pedig könnyen mindenki beírhatja. Mi pedig azt illeti: hogy a kézművesek nagjobb része i ni és olvasni nem tud, és hogy ezen okból ők a’ könyvekvitelére nem szoríthatók azt felelem, bog) már a mu t országgyűlés a’ fuvarosokra nézve törvényt alkotott, s abban az olvasás s Írásnak tudását feltételezi, mert a varosokra nézve az van parancsolva: hogy minden fuvaros rendes könyvet vigyen, és azon könvvben minden^ telezés, mellyet magára vállal, rendesen be tegyen Írva, — és csak akkor követelheti bérét a fuvaros, ha a varozó azt a’ könyvecskébe beírva találja; ’s ha ezt követelni lehetett a fuvarosokra nézve, annyival inká a’ kézművesekre nézve: és igy gr. Péchy Emánuel indítványát egész kiterjedésében pártolom.
