1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 126. ülés
42 CXXYI ülés Fö-RR. naplója Márczius 20-án 1844. Sí kir váró- tartásának ’s a’ köztanácskozásoknak ’s a’ tisztviselők választásának kérdése a’ minthogy itt is hoznám én meg azon Í0*krendelése.jialárvonaj^ me]]yröi előadásomban fentebb említést tevék. — Meggondolásra méltónak vélem azt is, hogy egy olly országban intézkedünk, hol a’ többi municipiumoknál — értem itt a' megyéket — közvetlen történnek minden választások. — hol semmi birtokbeli qnalificatio nincs. Azt hiszem tehát, hogy midőn a’ városokról rendelkezünk, ezeknek állására is legyünk figyelemmel, miután a’ qualificatiók tekintetéből már egy tettemes megszorító lépést tevénk ’s vigyázzunk, hogy a’ kettős választás behozatala által kelletinél nagyobb megszorítást ne tegyünk: mert valljon'az a’ polgár, kiben a’ gr. Péchy múltkori indítványa szerint biztosítékul 4000 pflnyi értéket, vagy 600 p. ftnyi jövedelmet kívántak a’ fő m. RR — miért nem nyújt ö annyi garantiát mint a’ megyei proletarius utolsó nemesember? Ide járul még az is, hogy a’ polgárok jogai között az is foglaltatik, miszerint ők lehetnek követek, tiszt- és képviselők. Már ebből azt következtetni, hogy, mert választhatók, az első két hivatalra meg is választhassák azokat: ezt állítani — mondom — egykissó messze vezetne; de annyi csak áll, hogy mihelyt képviselővé lesz valamelly polgár: azonnal közvetlenül választhatja meg a’ követet. Felteszik hát felőle a’ fő m. RR is, mikép bir annyi képességgel, miszerint megitélheti: alkalmas-e követnek valaki, vagy sem?; ’s miért ne gyakorolhatná tehát, mint egyszesü polgár is, már ezen választási jogát? vagy talán e’ belátást csak akkor nyeri meg, ha egyszer választott polgárságra emeltetett?! — ’S végre ezen választolt polgárok, kikre a’ m. Fö-RR a’ követválasztást bízni óhajtják, fogják-e magukat a’ polgárság befolyása alul annyira emancipálhatni, hogy végre is ne azt válasszák megkövetnek, kit maga a’ polgárság akar? — én azt hiszem: nem! — ’s azért az a’ meggyőződésem: hogy czélszeriibb e’ választást közvetlenül magokra a’ polgárokra bízni. — Azt mondhatná valaki, hogyha áll okoskodásom, abból azt kell következtetni, hogy a’ tanácskozásokban ’s tisztikar választásában is részt kelljen az egész polgárságnak venni; ezek közt azonban győz az elsőbbség, ’s a’ követválasztásnál fő tényező a’ bizodalom, mellynek ellenállhatlan gyakorta ereje, — ’s mellynek azért, mig lehet, közvetlen kell nyilatkoznia; ’s hogy máskint áll a’tanácskozásnál, máskint a’ tisztikar választásánál: annak idejében megmutatandom. — Épen úgy nem ide való az utasítások kérdése is; ’s itt jelenleg csak annyit ismerek el, hogy igenis a’ választó összes polgár adhat utasítást követeinek; arról: adjon-e azt — majd más helyen fogok szólani. — De van még egy tekintet, mi véleményemhez szilárdul csatok. Imé mi itt szólunk polgárokról, képviselőkről, ezeknek jogairól, és meg nem említjük a’ városok azon roppant szánni lakosait, kik sem nem polgárok, sem nem képviselők, ’s azokká tán soha nem is lesznek; tudom pedig, hogy ezeknek javuk ’s boldogságuk szintúgy szivén fekszik a’ fő m. RRnek. Ezek bizonyosan befolyással a’ kövelválasztásra nem lehetnek; de nem kivánatos-e mégis, hogy bizalommal tekintsenek ezek is a’városok által küldendő követekre? — és valljon mikor éretik e’ czél inkább el — akkor-e, ha egy tőle harmadik fokozaton álló, vagy egy helyzetéhez közelebbi, de kellőleg organisált néposztály fogja a’ követet megválasztani? — avagy nem érdemlik-e ezek is meg, hogy bár ha befolyásuk nélkül is, de befoglaljuk számításunkba? mert avagy azon kereskedési, ipari érdek, mellyet különösen kivannak a’ fő m. RR. a’ városi követek állal majdan képviseltetni, kirekesztöleg a’ polgárok által monopolizáltatik, ’s a’ nem polgárok nem teszik-e ennek egyik kiegészítő részét? ’S hahátezérdekeknekpolitikai érdekek fölött politikai színezetek nélkül kell képviseltetni, nem kivánatos-e, hogy a’követ egy terjedtebb, szélesebb alapú választó körnek köszönje létét, mint kisebb politikai clubbokká fajulható testületeknek? — Ez elfajulást pedig nehezebb meggátolni, mint a’ választásoknál történhető kihágásokat; az ellen alig van óvó szer, mig itt egy jól rendezett rendőri s büntető hatalom felállíthatja a’ kellő fékeket. Igen! úgy tekintem én majdan a’ minden tekintetben elrendezendő kir. városokat, mint egy szűz tért, mellyet tisztán gyomoktól menten, minden kellékekkel ellátva adunk a’ végrehajtó hatalomnak által, ’s mellyen, tehát csak akarja, igazán fel fogja a’ rendet is tarthatni; sőt tovább megy kívánságom, ’s azt óhajtóm: hogy sok jó növényt, mellyet e’ térre ültetek, más municipiumainkba is átültethessenek idővel. — Nem akarok azonban kezdetben mindjárt olly plántát ültetni oda, mellyröl biztos vagyok, hogy sem itt állandósága nem lesz, sem oda át nem vihetem soha: azért is a' követválaszlást kétszeresen szorítani meg, u. m. képesség felállítása ’s kettős választás állal, nem akarom — szavazok a’ t. RRkel. B. Majthényi Antal, liptói főispán: — Báró Vay Miklós jobbadán elmondta azt, a’ mit én mondhattam volna; a’ minek két jó óldala van, egy az: hogy rövidebb lehetek; a’ másik pedig: hogy az, a’ mit én mondandó valék, báró Vay által sokkal jobban és ékesebben adatott elő. — Itt arról lévén kérdés: a’ városi országgyűlési követeket a’ város összes polgársága, vagy a’ polgárság által választandó képviselők válasszák-e? meg nem foghatom, mikép jöhetett e’ candidatio joga szőnyegre. Én e’ részben nem nyilatkoztam, sem mást a’ nevemben teendő nyilatkozatokra meg nem hatalmaztam, és igy reám a’ másik oldalról sem hivatkozás nem történhetik, sem az, a’ mi a’ candidatioról e’ részről mondatott, a’ consequentia fonalán reám nem leend alkalmazható. Én ezúttal a’ candidatio rósz és jó oldalait nem kívánom bővebben fejtegetni, és előre declarálom: ha a’ mostan szabad választásoknak nevezett választások (a’ mellyek azonban mindenek inkább, mint szabadok) mostani visszaéléseitől és kinövéseitől ki fog valamennyire tisztittatni, — ha a’ mostani választások a’ választók meggyőződésük emancipatiojához legalább közelíteni fognak: a’ candidatio joga iránt én némi transactiora is hajlandó leszek; a’ mostani körülményekben azonban a’ candidatio — kivált ha az részrehajlatlanul gyakoroltatik — gyakran egyedül biztos akadálya annak, miszerint a’ pártfőnököknek a’ corteskedésnél hasznos szolgálatokat tevő érdemeden és ügyetlen egyének tömege a’ más párthoz tartozó érdemesek és ügyesek kirekesztésével ne ültessék a’ tisztviselői székekbe, és ha igazságosak akarunk lenni a’ részre hajlallanul gyakorlott candidatio jogának ezen jó oldalát tagadni nem lehet. Mind ezt azonban ne méltoztassanak a’ mlgos Fö-RR. mintegy előszavául venni annak, mintha én a’szabad választás terjesztését nem pártolnám; pártolom ezt minden fogyatkozásai mellett is a’ jelenvaló kérdésre nézve is, mert azt hiszem: hogy ez az egyesektől függő kinevezéseknél jobb ok, — mert ha a’ szabad választás elve meg van
