1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 126. ülés
CXXVI ülés Fő-RR. naplója Márczius 20-án 1844. 43 mentve, a’ hiányokon, és kinövéseken még- is csak könnyebben lebet segíteni, mint az elvesztett választási elvetsz, kir. várovisszanyerni. — A' mi az összes polgárok által teendő választások ellen előadott indokokat illeti: m. b. Redl azt adta8,114 ren,leiése' elő, bogy miután a’ követválasztás sokkal nagyobb élénkséget és felheviilést szokott okozni, mint a’ kisebb érdekű képviselők választása, tanácsosabb ezeket a’ képviselőkre bízni; én pedig azt hiszem: bogy ez által a’ választásbeli zabolátlanságok ki nem keriiltetnének, mert az, a’ ki követ akarván lenni; illyféle eszközök használására határozta magát czélja utolérésére, tudván, hogy utóbb a’ képviselőktől fog követté válaszlhatása függni, mindent el fog már a' képviselők választásánál követni, hogy vele rokonszenvü képviselők választassanak, és igy azon féketlenségck és zavarok, mellyektöl ö excja a’ zágrábi püspök fél, ha olly nagy számmal leendenek a’ választók, kétszeresen fognak elöjöni, miután kétszeres választás fog lenni. Voksommal tehát a’ t.KK.és RR. abbeli szerkezetéhez járulok, miszerint az összes polgárság válassza az országgyűlési követeket. Gr. Faryáeh Antal: — A’ szőnyegen forgó tárgyra csak röviden jelentem ki, hogy ö mltgával ifijabb gr. Zichy Ferenczel kezetfogok; oka pedig ennek, mert ellévén fogadva azon igazságos rendelkezés, hogy jelen törvény által senki sem foszlassók meg jogától, és az, ki jelenleg polgár, jövőre is az maradjon, ennél fogva tehát olly qualificatiós polgárság, minőt a’ m. Fö-RR. elfogadni méltóztattak, csak 10 vagy 15 év múlva fog létezni: én a’ mostani megmaradandó polgárságban még ezen joggyakorlatára nézve elegendő garantiát nem találok; kijelentem egyébiránt nyíltan, hogy idővel, ha majd illy joggyakorlatára a’ polgárság qualificalva leend: én e’jog terjesztését bizonyosan ellenzeni nem fogom, de azt most tenni; ezen legszebb jog veszélyesztetésének tartanám. Mondatott, hogy jobb, ha a’ követ sok választó által választatik. Ez elvnek vannak jó és helyes oldalai; de nem áll egész kiterjedésben, mert ha ezen elv megállana: állani kellene azon következménynek is, hogy ott, hol sok a’ választó, jobb követet kellene válsztani, mint olt hol kevés; — pedig már senki sem fogja állítani, hogy Borsodnak jobb küvetjének kell lenni, mint Csanádnak vagy Tornának, mert több ott a’ nemesség; igy a’ bizodalom eszméjéről is sok szépet hallottam mondani; de véleményem szerint nem mind áll mi mondatott; én is ügy, mint báró Yay Miklós, óhajtóm: hogy a' követben pontosúljon a’ bizodalom, és hogy legyen ö a’ bizodalom választottja: és ha tudott is erre ö mltga példát felhozni, nyíltan megvallom tudnék én is sok ellenkező példát emliteni. Ki van a’ m. Fö-RR. közöl, ki nem tudná, hogy ott, hol 5,000 cortes választ követet, 4,500 a’ követet nem is esmeri; én az illy választást sokkal inkább közvetettnek tartom, mint ha ez a’ képviselők állal történnék (Helyes); — de ezen bizodalom eszméjét az élet sokszor kineveti és ezen törvényben is ki van nevetve, mert nem kívánván meg e’ törvény rendelete absolut majoritást a’ választásnál, igen könnyen meg fog történni, hogy három concurrens között roppant majoritás ellen, melly két követ közt megoszlik a’ harmadik fogja elnyerni a’ követi széket. — Gr. Szapáry ö excjának a’ pozsegai főispánnak felelni méltóztatott; azon hozzáadással, hogy méllóságos úr a’választási jogot természetes jognak tartja: én úgy gondolom, hogy ezt ö excellencziája sem tagadta; de csak arról szólott, miczélszerübb, közvetve-e, vagy közvetlenül választani? — és én ezen tekintetben egészen ö excellencziája nézetét osztom. Báró Vay Miklós előadására egy észrevételem van pedig lényeges: mert az egész előadását illeti’s az: hogy ö mltga nem okaink hasisát, de a’ mellékes mondásokat fogta fel, és ezeket igyekezett czáfolgatni. Nem mondottuk mi, hogy a’ polgárok nem képesek követet választani, hogy csak akkor nyílik eszük, ha képviselők lesznek; de azt mondottuk: hogy nem czélszerü a’ választási jogot módnélkül, olly módon, mint az egész világban nem történik terjeszteni;— erre a’ mltgos űr nem felelt. Ö mltga idézett egy másik beszédemből némellyeket, én ezért köszönettel tartozom a’ mltgos úrnak, mert a’ mit akkor állítottam, szívesen fognám ma is védelmezni, ha erre itt szükség lenne; de követem én is a’ mltgos úr példáját én szintén hivatkozom méltóságodnak egy máskor mondott beszédére, és egyszermind azon elvre, mellyet ma az alsó és felső tábla megegyezéséről mondani méltoztatott; — azt állitá mltgod: hogy megtanulta az igent nemmel egyesíteni és tudja, hogy ott hol az egyik rész mindig igent, a’ másik mindig nemet mond, megkell törni a’ törvényhozásnak; ezen eszme szent előttem is, és érzem ezen elv igazságát ép annyira, mint ö mltga; de tagadom azon következményt, mellyet ebből vonni lehelne, hogy tudniillik: mindig egy résznek, és soha a’ másiknak kelljen engedni. — Ó méltóságának, báró Majthénu Antalnak, a’ candidatióról mondottakra azt válaszlom: hogy itt nem volt más candidatióról, mint az országgyűlési követek candidátiojáról szó, — s hogy ennek következtében ö ndtóságának okoskodása, melly igen helyes, a jelen kérdésre nem érthető — ez alázatas előadásom Gr. Batthyány Lajos: — Én részemről a’ polgárságot szereltem volna eliogadni mint választó testületet, még pedig olly értelemben, hogy mindenféle választás azon testületből indult volna ki, — és ezen elvnek szívesen áldoztam volna fel a’ censust, sőt elfogadhatónak tartottam volna még egy a’ magunkénál magasabb censust is. Főbb okom pedig az, mivel roszabb minden másnál előttem a’ kettős választás módja; ezen mód, ezen eljárás nem lelel meg azon fő czélnak, mellyet — én legalább — a’ városok elrendezésében kitűztem magamnak. Ezen fő czélomat már kijelelte mélt. b. Vay Miklós úr, t. i. a’ polgári öntudatnak és önmegbecsülésnek emelése. Akár hogy demonstrálgassuk mi azt, hogy a’ közvetett választás mellett is fenmarad a’ polgároknak a közdolgokbai befolyása, de nem hiszem, hogy fogjuk mi azt az együgyü polgárral elhitetni: hogy van neki jusa, befolyása is; ha méllóságlok átengednék polgárnak a’ candidatiót, mivel a’ képviselők választása candidationál nem egyéb, miszerint ha a polgár választja a’ képviselőket: az állal mind meg annyi candidatusokat nevez ki a’ követségre, és ez által megczáfolják ugyan azon méltóságos urak önmagukat, kik a’ polgárokat nem találják elég ügyeseknek an a, hogj egyenesen választhassanak követet; és ők nem aratják köszönetét a’ polgároknak: mert azok, jogaikból kijátszattaknak fogják magukat tartani mind addig, mig egyenes választás utján nem fogják szavazatukat letehelni. Igaz, az is mondatott: miszerint a’mostani nemesség a’kövelválasztásnáli nemfüggellenségét bebizonyítja min 11 *
