1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 126. ülés
— CXX\ I ülés Fő-RR. naplója Márczius 20-án 1844. 41 a' kérdés inkább ez! valljon érelteknek lalálja-e őkel a’ törvényhozó lest arra, hogy ezen természeti jogát inneniül s* személyesen gyakorolhassa? Egyébiránt ezen elvet a’ m. Fö-RR. is elfogadták akkor, midőn bizonyosqualificatiók,ofc mellett felruházták a’ polgárokat arra, hogy képviselőiket válaszszák, — és épen ebben áll a’ következetlenség, hogy midőn a’ m. Fő-RR. illy qualiíicatióval felruházott polgárokat alkalmatosaknak találták a’ képviselői testület megválasztására : most mindazonáltal ismét azt tartják, hogy ezek nem képesek a’ követ megválasztására. — Mindezeknél fogva a" KK. és RR. szerketét fogadom el. Gr. Nádasát) Ferencz, vácü püspök: — A’ tárgy kimerítve lévén, röviden oda szavazok, hogy ifjabb gróf Zichy Fercncz ö mltga indítványát pártolom. B. Vay Miklós: — E’ jelen kérdés az, mellyröl egy Ízben táblánknak egyik tagja azt mondá, hogy e’ kérdés fölött, számotvetve magával lép kétségtelenül be mindenki e’ terembe. Elhatározám iránta én is már múltkor magamat; de miután egy tisztelt szónok, ki pedig ismeretes elveihezi szilárd ragaszkodásáról, azzal kezdé előadását: mikép kimondja ugyan véleményét, kész azonban elállani attól, ha netalán tanácskozások közbeu okok által gyözettelnék meg az ellenkezőről. Miután mondom ebbeli nyilatkozatát hallóm, azon kívánság támadt bennem, hogy halljam előbb mind azon okokat végig, mellvek a’ tárgyra nézve ellentétben véleményemmel lesznek föl— hozandók, s csak ekkor mondjam ki majd szavazatomat. Elgondolám ennek czélbavett nyilvánítása előtt azt is, mit egy tisztelt barátom múltkor megemlile, hogy mi lenne abból, ha e’ kérdés válnék netalán azon köszirtté, mellyhez ütödvén, az egész munkálat hajótörést szenvedne? Ö ugyanis a’ t. RRre nézve értette a’ „sine (pia nonu kifejezést, úgy okoskodván, hogy azok a’ szőnyegen lévő kivánatuklól elállani semmi esetre nem fognak: én pedig azon lehető esetet tevém még más részről fel, valljon a’ kormány is nem a’ gr. Zichy indítványához leszen-e, mint egyedüli feltételhez, ez egész munkálat sorsát kötendő. És nem tagadom, hogyha a' tanácskozásoknak, a’kormánnyali tractalusoknak utolsó stádiumán állanánk, ’s azon moralis kényszerítésben látnám magamat helyhezve, hogy az egyik vagy másik kirekesztő feltétel miatt kellene az egészet veszedelmeztetnem: nehezebben tudnám elhatározni magamat, mint azt most vagyok teendő, midőn küszöbén a’ tárgy fölötti értekezéseknek, csak igénytelen szavazatomnak kimondásáról van szó. — Vágynak bizonyos alkotmányos elvek, mellyek éltető sugár kint világítanak a’ polgári szerkezetek egész organismusán keresztül, ’s éltető nedvkint szivárognak annak legkisebb erein is által. Illyenek honunkban a' szabad választás, ’s nyilvánosság eszméi; megszorítani ezeket csak annyiban szabad, a’ mennyiben önérdekük kívánja azt, ’s csak olly esetekben, midőn egyiknek vagy másiknak szilárdítása igényli korlátok közé leendő szoláltatását; —"s bizonnyáraa’ fő mélt. RR. is nem akarván a’szabadválaszlást a’ kir. városokban megszoritni, a’ korlátozást nem tehetik az elvnek rovására, hanem annak állandósítása tekintetéből; ’s csak az tehát a’ feladat: úgy bűzni meg a’ határvonalat, hogy az, ki innen marad azon, tudhassa, mikép az elvnek működik érdekében. — mig az azon túllépő annak veszedelmeztetéséről győződhessék meg. Hogy e’ vonal kijele— lése a’ legnagyobb óvatosságra hí fel bennünket, tagadni senki nem fogja, a’ minthogy óvatosság is jellemzé eddigelé még minden a’ fő m. RR. által ez ügy körül tett lépéseket; avvagy nem óvatosság állitlatá-e fel a’ polgári képességeknek magos fokozatait? — és nem óvatosság épélette-e ezen alapra azon erős, vagyonos, független közép polgári rendet, mellyben gr. Apponyi múltkor a’ városok jövendő sorsának látta letétetni alapját? De ez alap letétele után nem úgy áll—e már ma köztünk, ha önmagunkkal ’s állításainkkal ellentétbe jőni nem akarunk, a’ szőnyegen levő kérdés, hogy mi jogokkal lássuk el a’ magunk alakította, szoros képességek feltételezte vagyonos polgári rendet? — Nem tömegről van itt többé szó, mint azt b. Perényi László inegemlité, hanem egy szilárd polgári rendről. — Vágyé’ kifejezést csak addig akaránk használni, mig arra e’magos fokozatú képesség kivivására szükségünk vala?; ’s ezeket megnyervén, most már tömegnek kereszteljük azt, mit magunk előbb egészen más értelembe vettünk? — Nem lehelek hát a’ fiumei kormányzó múltkori véleményében sem, miszerint a’ polgároknak nem ad addig több jogokat, nem nevezetesen a’ követek közvelleni megválasztása jogát, mig azt nem fogja látni, a’ t. RR. el lesznek-e az általunk felállított qnalificatiót fogadandók vagy sem? — nem: mert előttem a’ jog fő dolog, ’s én előbb azt akarom kimondani: raelly jogokat kívánok megadni a’ polgároknak.'' s azt hiszem, csak ekkor szólíthatom fel következetességgel a t. RRet qualificatiók elfogadására. Ha azonban ezt teendem, ’s következőleg azon elvet áltitom fel, hogy az általam megadni kívánt jogokat egy vagyonos polgári rend eszméjéhez kell kötni: akkor tellleg is megakarom mutatni, hogy azt, mit erős középrendnek nevezek, magam is annak tartom, mit pedig csak irántai bizalmam kimutatásával tanúsíthatok. Igen, azt akarom ekkor, bőgj bizzék ama polgári rendben kormány ’s hon egyenlően; azt akarom e’ fölött, hogy önmagában is ébredjen kezdetben mindjárt fel az annyira tanúsított bizodalomszülle ön tudat: mert hiszen belbecsünk öntudata szüli a legszebb polgári erényeket, ’s kétségtelenül a’ szabadválasztásoknál a’ függetlenség azon érzetét, melly legbiztosabb ovószerkint szolgáland a’ megvesztegetések ellen. — Azért is én mind azon jogokat megkívánom a városi polgároknak adni, mellyeket a’ társaság veszedelme nélkül gyakorolhat, mellyeknek megtagadása irántai bizalmatlanságra mutatna. Nem tartozom azonban azok sorába, kik azt állítják, hogyha ezeknek a’ kövelválasztásba leendő közvetlen befolyást meg nem adnánk, épen semmit nem nyernénk ezen rendszeres munkában ja\ásóit,lüi\cnyek által, mert tagadhatatlan, hogy ezekben több, olly jogok nyujtatnak nekick, mellyekkel jelenleg nem bírnak: noha más felöl az is igaz, hogy ezek között sok olly visszaadott jog találtatik , melljek kel régenlen a’ polgárok éllek, ’s mellyeket midőn jobbra fordítunk , csak a legalkotmány ellenesebb visszaéléseket töröljük el, de elismerem — mondom — hogy az általunk megadatni kívánt követválasztási jognak kérdése köztünk leendő megbukása esetére is jobb lenne jövőre a’ polgárok állapota, mint az eddig \olt. em áll azonban az sem más részről, hogyha e’ jog közvelleni gyakorlatát megadjuk a’ polgároknak, mindent meg ° tünk adni jog tekintetéből ’s választolt polgárokra többé szükség sem leend; nem: mert olt van még a gjüé-Cv Fő-Rendi Napló IV. köt. * ^ kir. várórendezése.
