1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 126. ülés
CXXYI ülés Fö-RR. naplója Márczius 20-án 1844. 3‘J tésnél fogva többször érintkezésbe jöttem köznemes társaimmal és hitelesen mondhatom: hogy az elöljárók általSi.kir. városzóliltaltam fel illy formán: „Ugyan miért rontanak minket az urak, miért kényszerítenek sokszor, midőn nem issokrcnJei,;scakarunk, a'köztanácskozások és választások helyére menni? — miért kényszerítenek oda menni, — holott jobban esnék otthon a’ földet mivelni, és általunk választott képviselők által jogainkat gyakorolni“ — annálfogva ezen eszme már a’ köznemességnél is támadt; — és meg vagyok győződve, hogy ez nem új eszme: annálfogva nem tudom felfogni azt, hogy mélt. gr. Zay Károly úr a’ bátorság eszméjéből vont argumentummal mikint igyekezet capacitálni; — mert azt hiszem: hogy bajosabb lesz a’ választás, ha az összes polgárok fogják a’ követeket választani, mintha a’ képviselők, — és igy meg vagyok győződve, ha bár kétes volna a’ hazának jövendőjére nézve, kérdem: valljon nagyságod elég bátorsággal fog-e bírni ezen kérdést eldönteni, ha csak kétesnek gondolja a’ hazára nézve ? — itt tehát bátorságról szó nem lehet. — Hallottam továbbá mondani azt: hogy ne fosszuk meg a’ polgárokat azon jogtól; — erre az egyenes felelet az: hogy eddig a’ polgárok political jogokkal felruházva nincsenek, — eddig képviselőket sem választottak. Pro hic et nunc historicus lévén alkotmányunk, csak fokonkint kell alkalmazni, és az elöbbeni tapasztalásokat használva azon véleményben vagyok: hogy a’ képviselői testület által választassanak a’ követek. — B. Rédl Imre: — Megelégedéssel tekinthetünk valóban azokra vissza, miket hosszas fontos tanácskozások után már eddig városaink jövő jobblétére ’s virágzására tettünk. A’ lakosokat felszabadítottuk azon önkénytől, mellyel eddig a’ városi tanács gyakorlott, ha valaki polgár lenni akara. Most egy qualificatio állíttatván fel — minden lakos — ha akar — szorgalma által polgár lehet, és minden azzal összekötött szép jogokat gyakorolhatja. — ü magának és csak magának köszöni azon állást, mellyet a’ hazában elfoglal, nem másnak. — Miután a’ territoriális jurisdictio elfogadtatott, a’ városok minden külbefolyás nélkül magokat igazgathatják és érdekeik már most szabadon fejlődhetnek ki — megszűnvén az idegenek által tehető minden akadályok. Ez által a’ polgárok önérzete, de büszkesége is felébresztelelt, és növekedni fog. Most arról van szó: hogy alkotmányos jogot is adjunk a’ polgároknak a’ választási jog által, mellyet eddig nem bírtak. Eziránt kétféle a’ vélemény. Az egyik rész, mellyhez én is tartozom. — csak a’ képviselők választására akarja felhívni a’ polgárokat. A’ másik a’ követválasztást is át akarja nekik engedni. Ez csekély véleményem szerint több, mint sem országunk ’s lakosaink jelen állásában most már engedni kell és lehet. A’ mint a’ városok jövendőre elrendezve lesznek, a’ képviselők mindenben úgy forrandanak összve a’polgárokkal, ’s oily számosak leendenek, hogy érdekeik kétségkívül egyek lesznek a’polgárok érdekeivel, — és akkor mindegy akár a’ polgárok, akár a’ képviselők választják a’ követeket. De nem titkolhatom el aggodalmamat az iránt: hogy ha olly számos uj polgárokra egyszerre ezen nagy befolyású jog ruházlatik: biztos megnyugtatással nem lehetünk, mert meg kell vallani, hogy minden qualificatio mellett a' többség közölük nem tudja valóban, mi az országgyűlésnek hatósága ’s feladata; — de még kevésbé ismeri a’ haza körülményeit, szükségeit, ’s micsoda tulajdonokkal kelljen ellátva lenni azon férfiúnak, ki a’ közös haza java körüli kérdésekben elhatározó szavazattal bir — ’s azért is a’ többség párt-befolyástól független nem leend. — Többek közt az alkotmányos életnek az is egy szép tulajdonsága, hogy mit sem lehet rögtönözni, hogy abban a’ felvilágosodás a’ tapasztalással karölelve együtt jár. Kétséget nem szenved, hogy most a’ városok uj rendezésével ’s a’ polgári jogok tágításával experimentumot teszünk. Nincsenek elegendő statistikai adataink úgy, mint más országokban, hogy közelítve is valamit jósolhatnánk, hogy az aránylagi állás iránt a’ többféle lakosokra nézve közelítőleg legkisebbet is mondhatnánk. — Olly experimentumokat pedig, mellyek a’ hazánk jövendő jobb létével történnek, inkább kisebb mint nagyobb térre kívánnák szorítani. A’ városoknak fő czélja: hogy azokban a’jó rend és csend boldogító szárnyai alatt az ipar, kereskedés és miveltség növekedhessenek és kifejlődhessenek. Nem lehet tehát czélunk mesterembert és szorgalmas kereskedőt párt emberévé nevelni. A’ képviselő választásra pedig más nem kívántatik, minthogy a’ polgár az embereket és a’ város visszonyait ismerje, és önérdekeit valóban megtudja bírálni. Ezeket a’ legcsekélyebb emberektől is várhatni. Ide járul az is, hogy igen nagy lévén a’ képviselők száma, mindenki kitűzött czélját igen könnyen érheti el a’ nélkül, hogy kénytelen volna pártokat magának szerezni. Itt tehát vagy soha. vagy igen ritkán történendenek corteskedések és pártviták, — ’s az egyes polgár csendességgel gyakorolhatja jogait, — ’s mellette egész idejét anyagi érdekeire fordíthatja, — vagy jobban ellélbet. — De máskép van a’ követ választásnál, a’ hol sokszor a’ követ mellékes titkos érdekei végett korteskedésre veti magát, — barátai pártokat szereznek, — ’s több napok, hetek, havak a’ választás előtt reá beszéllésekkel, lakomázással, szaladgálásokkal töltetnek el. — Nem csupa illusio—e az —? kérdem — : mit a’ tek. KK. és RR. javaslanak, a1 polgárok választják a’ követet; — de a’ képviselők készítik az instructiót? — Nem fognak-e illy rendelet mellett a' képviselők, ha magok embereit nem viszik keresztül, a’ köveinek egy olly ellenkező instructiót adni, hogy ha elég becsületes ember, és az meggyőződésével össze nem fér, le kell mondania? — vagy ha ezt nem teszi, mindig ellenkezőjét annak vitatni fogja az országgyűlésen, a’ mit a’polgárok akarnak. Ilallám utoljára tegnapelőtt előhozni: hogy a’ képviselőket inkább lehet megvesztegetni, mint a’ számos polgárokat. De kérem, ha már azokat, kik az egész város bizodalmával dicsekednek, olly könnyen meg lehet vesztegetni, mit kell tartanunk az egész polgárságról, melly a’ legkitűnőbb embereit képviselőknek választotta? — olly polgárokat megvásárolni^bizonyosan nagyon nehéz nem leend. — Rimely Mihály, szent-mdrtoni fő apát: — Én nem akarom a’ város békés polgárai közé az egyenetlenség, izetlenkedés, békételenség szövétnekét szórni, — nem azokat több Ízben a' mindennapi foglalkozásaiktól elvonni, mi a’ városoknak és ezek polgárainak csak káros volna, és a’ polgári jólétet gátolná; nem óhajtóm: hogy a városi követ az országgyűlésre a’ polgárság öszvegétől, vagy egyetemétől, hanem képviselőktől megválasztassék, — mind ez a’ városok törvény szerkezetében javasoltatik. — Kívánom pedig ezt azért: mert az ürügy, az ok, 10 *
