1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 126. ülés
37 farlhaló, mind pedig az elérhető, liogy a’ kövelválasztásnál az értelmesség vezesse a’ szerepet — pártolom ős* ur Vámmltga gróf Zichy Ferencz indítványát. — sokrcndezésc. B. Perényi László: — E’ tárgyban az a’ fő különbség tűnik szembe, hogy a’ tettes Rendek a’ személyes választási jogot az országgyűlési követekre nézve is minden városi polgárra kívánják ruházni; a’ városi követek pedig ezen jognak minden polgár általi személyes gyakorlatát egyedül csak a’ képviselők választására szándékozzák szorítani, de a’ mellett nyilván azt jelentik ki: hogy minden polgár városi képviselő, tisztviselő és országirvülési követ lehessen, hogy ha a’jelen törvény által megkívánt kiképzéssel bír. — Igen tudom méltánvlani azoknak aggodalmát, kik azt óhajtják, hogy a törvényhozásban minden városi polgár repraesentálva legyen, mert ezt magam is kívánom, mivel ezen polgároknak öszvege alkotmányunknak negyedik Rendéi teszi; és ezen negyedik Rendnek repraesentatiója eddig igen hiányos nem csak azért, hogy a’ városoknak itt az országgyűlésen illő szavok nincsen, hanem azért is: mivel a’választott polgárság eddig minden városban magamagát szokta újítani, és azért ezen testületet a’polgárság öszvege valódi képviselőjének tekinteni nem lehet. Ez az, miben fekszik a’repraesentatiónak egyik fő csorbája, hogy minden polgár eddig repraesentálva nincs, mert a’ képviselő testületnek megválasztásából ki vagyon rekeszlve. Sok mondatott a’ közvetlen és a’ két foki választás módjáról, ’s e’ részben külföldi példák is hozattak elő. Általában ugyan nem vagyok barátja a’ külföldi utánzásnak, mert a’ helybeli körülmények különbsége miatt igen óvatosnak kell lenni, valljon a külföldi példa hazánkra nézve alkalmazható-e?— és fökép Francziaországot hazánkban általánosan utánozni nem kívánnám; de azt csak ugyan még is hiszem, hogy azon választásnak neme, mellyetFrancziaország a’ szabadosságnak experimentális oskolája elfogadott, a’ szabadságnak igen nagyon szült korlátozását nem képezheti, és abban helyhezhelem az alkotmányos boldogságot, hogy élet legyen zavar nélkül-_Én e' dologhoz csak általánosan ex theoria et ex praxi akarok szólani; ex theoria az a’ két feltétel kívántatik meg az országgyűlési követben, hogy küldöttjeiknek bizodalmokkal, és hogy azon kiképzéssel bírjon, melly a’ törvényhozói magos hivatásnak megfeleljen. Már e’ részben az igaz, hogy a’ bizodalom mindenkinek önszivében fekszik, de kérdem: a’ jelen megyebeli választásokban a’ több százból álló cortes egyénei valljon ön szivök ösztönét és vonzalmát szoktak-e követni, és valljon azok képesek-e a’ törvényhozónak tulajdonait megbírálni? E’ két kérdésre nézve magokra a’ mltgos Fő-Rkre bízom a’ feleletet, — és mivel a’ conclamatio a’ választásnak egy rósz módja, de a’ corteskedés is ugyan annak rósz módja: azért egy harmadik módot akarnék elfogadni, melly azon alkotmányos feltételnek: hogy minden polgár repraesentálva legyen, eleget tegyen, és a’ másik két módnak káros következéseit— a’ mennyire lehet — mellőzze; én pedig azt hiszem: hogy ha a’polgárok többségének valódibizodalma vagyon a’ képviselői testületben: akkor ugyan leszen bizodalma az ez által választolt követben is. — Ezen fő méltóságú táblának egy igen tisztelt tagja azt hozta fel: hogy azon külső befolyás, mellyet a’ képviselői testületre több oldalról lehetne űzni, a’ közigazgatásban oscillatiókat nemzene általa, a’ corteskedés helyébe jutna az intriga, és utána minden választás egyedül politicus nézet szerint történnék. Nem tagadom : hogy illy következmények lehetségesek; de csak azt hiszem: hogy mind ezek még sokkal nagyobb mértékben fordulhatnának elő azon esetben, hogy ha az illető külső befolyás a’ polgárok egész öszvegére gyakoroltathatnék, mert tudjuk azt, hogy a’ tömegnek nincsen önállása, hanem kolomposok által szokott vezettetni; a’ fő vezérekre nézve pedig a’ corteskedés mellett is nem hiányzik az intriga, és igy én az egyes roszat mindig jobbnak tartom a’ kettős rosznal, és főleg azért is: a’ corteskedés élet veszedelemmel, vérengzéssel és legszégyeniföbb kicsapongásokkal szokott járni. Azt is hallottam, hogy a' tanácskozásra a’ sokaság ugyan nem alkalmatos, de a’ kövelválasztásra nézve egy illető polgári egyéntől sem lehet azt igazsággal megtagadni: hogy személyes szíve bizodalmát követhesse. E' részben már előhozván azt, hogy a sokaságnak ön állása nincsen, úgy látszik, a’ tömeg nagyszámú egyéneknek személyes ön szivök ösztöne követése egy igen szép álom, mellyböl a’ praxis az embert igen is felébreszti, és én azt tartom: hogy ha a’ közigazgatási tárgyak feletti ítélet előkészületet, tudományt, élelmességet kíván: mind ezek arra is megkívántainak, hogy valaki megbírálhassa, hogy a’ választandó tisztviselő, vagy törvényhozói követ, a’ maga meghivatására szükséges kiképzéssel felvagyon-e ruházva, miután pedig a’ tettes Rendek a’ 357-ik szakasz szerint magok is azt látták, hogy a’ városi tisztviselők választását egyedül a’ képviselői testületre kellene bízni, nem tudom felfogni, hogy az országgyűlési követ választását hogyan kívánják az egész polgárság öszvegére bízni: mert hiszen csak nem kétséges az, miszerint a’ törvényhozónak sokkal magosabb lévén meghívása, abban még sokkal kinünöbb kiképzés kívántatik meg: — Hátra vagyon még, hogy egypár szót mondjak a‘ felöl, miszerint anomáliának látszik azon kívánat, hogy minden polgár, városi követ lehessen, — és még is ugyan ezeknek választásukban személyes részt ne vehessen; — igy tehát a’ többre méltó legyen, a’ kisebb jogból pedig kizárassék; de én megvallom, hogy én e’ részben anomáliát nem látok azért; mivel egyes kivételképen kétségen kívül megtörténhetik, hogy egy közönséges polgár kilünöbb kiképzéssel bírjon mint akármelly képviselő; de hogy az egész polgárság öszvege általánosan annyira ki legyen képezve, mint a’ válogatott képviselői testület: az egyálalában lehetetlen; a mennyiben pedig a’ jog terjesztése nem káros, azt pártolom. — Én mindenkinek véleményét tisztelem, és azért véleménye miatt senkit meg nem ítélek; de önmeggyőzödésem szerint a’ corleskedést olly rosznak tartom, hogy vétkes volnék, ha ezen mirigynek azon magvát — melly a’ megyékben olly- szomorú csirákat növeszt, hogy még a szemé ^ lyes és a’ vagyonbeli bátorságot is veszélyeztetik, hazánk boldogságát semmikép nem eszközölhetik, és legkimélöbb kifejezéssel élvén, nemzetünk díszére nem válnak — a’ szabad királyi városok polgársága öszvege között is is el akarnám hinteni annyival is inkább , hogy annak gyümölcsei ezen városokban még sokkal keservesebbek \olnának, hogy sem jelenleg a’ megyékben, mert a’ megyékben a’különböző pártok osztályai csak a gyűlés alkalmával jönek öszve, a’ gyűlés után pedig kiki haza menvén — megint elosztanak; de a’ városokban egy helyben mindig együtt maradnának, és igy ott a’ gyűlölködésnek, viszálkodásnak soha sziinle nem volna; mind ezt knél Fő-Hfi. Napló IV. köt. ° 10 (XXVI iilés Fő-RR. naplója Márczius 20-án 1844.
