1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 157. ülés
CLVII iilés Fő-RR. naplója .1 unius 8-án 1844. 37fi Orsl.lgos vá-szinüleg — ezen táblának jusaira és törvényes befolyására nézve káros lehelne. En tehát részemről ebben semmi UsztMiiinyok ese(re meg. ncm nyughatnám, hogy igy laleraliter a’ két tábla viszonyai tárgyaltassanak, és olly elv állíttassák meg, aíakniiUÜ?rántme]|y jövőre ezen táblára nézve káros következést szülhetne. A’ második, mit a’ t. RR ezen izenettel utolérni wVényjavas-5akarnak, az: hogy a’ mélt. Fő-RR az országos választmányok tagjait megválaszszák, és hogy ezentúl ne legyen lala. elnöki kinevezés. Ezt úgy hiszem, lehet ugyan kívánni a’ t. RRnek a’ mélt. Fö-RRtöl; de joggal nem kívánhatják még akkor is, midőn a’ t. RR régi szokástól elállvn, kinevezés helyeit választás által határozták a’választmányi tagokat választatni: mert ez mindegyik táblának belső köréhez és viszonyához tartozik. Midőn tehát a’ mélt. Fő-RR nem avatkoznak abba, hogy a’ t. RR mikép választják az országos választmányok tagjait, nem hiszem, hogy a’ t. RRnek jussok legyen a’ mélt. Fö-RRet akár directe késztetni és felszólítani, hogy a’fcnálló szokástól, mellyet eddig jónak és czélszerünek láttak, legalább mig fenséges Nádorunk bölcs vezérlete alatt áll e’ tábla, elálljanak. Emlékezem arra, hogy a’ múlt országgyűlésen az elnöki jogok felelt vitatkozás történt, és akkor világosan oda nyilatkozott a’ mélt. főrendi táblának többsége, hogy a’ mélt. Fő-RR mind addig az elnöki jogok iránt változási tenni nem kívánnak, mig Nádor ő fensége az elnökséget viszi: mert tökéletesen megnyugszik, és bizodalma van az elnökségben („Éljen!“). Azt hiszem tehát, hogy a‘ mélt. Fő-RR tökéletes jussal, a’ nélkül — hogy a’ t. RR legkevésbbé neheztelnének — mondhatják, hogy a’ két tábla viszonyaira nézve ezentúl is az eddigi gyakorlatot kívánják fentartani. A’ 3-ik kérdés: az országos választmányok nyilvánosságát illeti. —Ezen eszme szinte az újabb időknek szüleménye, miszerint a’ t. RR az országos választmányok üléseit is nyilvánosan kívánják tartani. 3Iegvallom, hogy ezen tárgy felett most vitatkozni nem akarok; mert azon kérdést, hogy az országos választmány üléséi nyilvánosan, vagy zárt körökben tartassanak-e? magában olly érdekes dolog, melly felett egy egész ülést kilehetne huzni; mindazáltal ez a’ dologra nézve nem olly lényeges, hogy ezt elölegesen, és az országgyűlés elrendezéséből kiemelve, felette kiszemelöleg rendelkezni, és a’ miatt más hasznosabb dolgokat kell me elmellözni. Én tehát mindt. RR kívánságához nem járulhatok. ezeknél fogva a Gr. Károlyi György, békési főispán: — Miután elismert dolog eddigi parliamentalis életünk és haladásunkban, hogy vannak sok tárgyak az országgyűlés folyama alatt, mellyeket in pleno discutiálni nem lehet, és mellyeknek elkészítésére országos választmányt kiküldeni szükséges: mennyivel többször adja elő ezen eset magát, annyival inkább bizonyos, hogy az országos választmányok szüksége országgyűlésről országgyűlésre mind inkább növekszik, és fontosabbá vált. Hajdani apáink e’ tárgyról nem igen gondoskodhattak; és ha országos választmányok kiküldettek is 1791-től fogva, tudjuk, hogy voltak ollyas országos választmányok, mellyek több évig munkálódván nem készítették el a’ munkálatot, minélfogva mind az országgyűlés folyama, mind a1 munkálatok fontossága sokkal kisebb volt, mint most, miután több tárgyak vannak, mellyek országgyűlés alatt országos választmány által készíttetnek el, és az országgyűlésnek referáltalak. Annálfogva azt hiszem, hogy illy fontos részét a’ törvényhozásnak egyszer már meg kell állapítani: hogy tudja az országos választmány mihez tartsa magát; mert a’ mostani állapotban könnyen megeshetik, hogy valamellyik országos választmány elnöke perplexitásba jő, és nem fogja tudni mihez tartsa magát azon esetben, ha például megtörténhetik, hogy az országos választmányok többsége azt kívánja, hogy azoknak üléseik nyilvánosan tartassanak, hogy a’tollvivő választassák: ekkor— mondom— az elnök legnagyobb perplexitásba jő, és nem tudja mit csináljon, mert a’ régi szokás szerint a’ tollvivö nevezve volt, nyilvánosság pedig nem létezett, és ha többség öt elüti véleményétől, kénytelen lesz annak engedni, és mindenesetre azon kedvetlen állapotba jő hogy nem tudja: valljon a’ régi szokás mellett kelljen-e megmaradnia, vagy a’ többség akaratának megtörténnie? Ennélfogva azt hiszem, mindenesetre szükséges, hogy ezen tárgy határoztassék el, hogy mind a’ törvényhozás, mind az országos választmány tudja mihez tartani magát; és e’ tekintetben nem akadályoztat engem az, hogy az országgyűlés még elrendezve nincsen, mert mélt. Fő-RR! ha az országgyűlés elrendezésére várakozunk: akkor úgy szólván még eddig semmit sem kellett volna elővenni, pedig a’ tapaszolás mutatja, hogy számtalan dolgok vétettek elő, mellyek az országgyűlés elrendezésébe vágnak be, és jelenleg is tárgyalás alatt vannak. Azért elállván minden további részletektől, és azoknak előadását fentartván magamnak, azon esetre ha tárgyalás alá vételik a’ törvényjavaslat, most csak általánosan arra vagyok bátor felszólítani a’ mélt. Fö-RRket, hogy a' t. RRket a’ törvényjavaslat felvételével megnyugtatni méltóztassanak. Azt változtatni, vagy akár mit tenni de simpliciter viszsza nem küldeni, és az országgyűlés coordinatiojára nem relegálni; mert ismételve mondom: a’ tárgy olly fontos, hogy az országgyűlésnek minden tagja, akár a’ inéit. Fő-RR akár a’ t. RR táblájához tartozzék, méltán kívánhatja, hogy az országos választmányok elrendezése világosságra és tisztába jöjön. — Nádor ö cs. kir. fensége: — Nem ereszkedve ezen tárgynak érdemleges tárgyalásába, csak azon nehézségre, melly itt az előttem szólott által felhozalott, kívánok megjegyzést tenni. Az mondatott ugyanis, hogy az olly országos választmányok elnöke a’ legnagyobb perplexitásba jöhetne, ha a’ többség például nyilvánosságot vagy a’ tollvivö választását és több e’ félét indítványozna , szóval ha az elnök véleménye a’ többség véleményétől különböznék. Úgy hiszem, hogy parliamentalis alkotmányos életben azon axiómát kell követni, hogy a’törvény, mig el nem töröltetik, szabályul szolgál mindenegyes egyén telteire nézve, ki bármelly alkotmányos testületnek tagját teszi. Mig tehát a’ régibb törvény újabb törvény által eltörölve nincsen, mig a’ fenálló gyakorlat, melly törvényes erővel bir , újabb intézkedés által megváltoztatva nem leend: addig mind az országgyűlési, mind az országos választmányi tanácskozásokban a’ fenálló törvényt és törvényes gyakorlatot szorosan meg kell tartani; különben zavar támadna, és a’ tárgyalás lehetetlenittetnék. Mert ha az megengedtetnék , hogy az országos választmány azt, mit a’ törvényes gyakorlat meghatározott, önkényesen megváltoztathassa: ez nem volna egyéb, mint a’törvényhozás jogába vágás, és nem gondolnám, hogy akár az országos választmányi tagoknak, akár az egész
