1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 152. ülés
338 CLII ülés Fő-RR. naplója Majus 21-én 1844. B4«y.törvény kincstári uradalmak“ — csak azokra szeretném szorítani, hol már a’ bányaművelés fenáll; de ezt is csak az erdörendszer megtartása mellett; mert arról is van kérdés: hogy az erdők jókarban fenlartassanak. B. Mednyánsz-ky Alajos, nyilrai főispán: — Erre azon észrevételt teszem, hogy ez igen messze vág: mert a’ mélt. főispán ur magosabb status szempontjából tekintvén a’ dolgot, a’ tulajdon jogot semmi tekintetben nem veszi, mintha e’ részben a’ kir. kincstár semmi tekintetet nem érdemelne. De a’ kir. kincstárt tökéletesen alárendelni olly rendelkezéseknek, mellyek nincsenek megszabva más földesurakra nézve, inegnem egyez az igazsággal. Ila itt azon rendelkezés tétetnék, hogy illendőbb ár mellett szolgáltassák ki a’ fa: ollyan mód javasoltatnék, melly elősegítené ezen nemzeti kincset, a’ bányászatot, és nem ellenkeznék az igazsággal. De miután ezen javaslat úgy áll, hogy a’ kincstár köteles ingyen fűt adni: azon különbséget látom, hogy egyrészről a’ földesurat nem lehet szorítani, ’s kényszeríteni még szerződésre sem; más részről pedig a’ kincstárt kényszeríteni lehet arra, hogy ingyen adjon fát, és pedig nem csak a’ helybeli bányászoknak, hanem a’ szomszédoknak is. Ez igen messze vág; és olly annyira megtámadja a’ tulajdonjogot, hogy a’ status magasabb szempontja sem igazolhatja azon rendelést. Gr. Pálffy József: — Azon hasonlatossága kamarai elnök ö nagyméltóságának, miszerint a’ magányos embereket a’ Kamarával öszszehasonlitotta, — nem áll azért, mert egyes magányos embert törvény által kényszeríteni lehet a’ status szükségeinek fedezésére; de azért egész tulajdonoktól és jövedelmektől megfosztani nem lehet; máskép áll a’ dolog a’ Kamarára nézve: mert a’korona jószága nem ö felsége tulajdona, hanem a’statusé, — mert a’ statusnak érdekében fekszik azon értékeknek földből való kihozása; és minthogy ez a’ status érdekében fekszik, —cazt vélem, hogy igen helyesen kívánhatták a’ t. RR azt, hogy a’ fát a’ Kamara ingyenadja, minthogy az nem a’ kincstár, — hanem a’ statusnak tulajdona: ennélfogva ingyen lehet köteleznünk a’ Kamarát faadásra. Mi azon állítását illeti kamarai elnök ö nagyméltóságának, hogy különfélék azon jószágok, mellyeket a’ Kamara megvett: ezt tekintetbe venni nem lehet, mert azon jószágok a’ status pénzéből és jövedelméből vétettek meg, — nem pedig ő felségének privát erszényéből: én tehát nem csak azon bányákra nézve, mellyek a’ korona jószágaiban léteznek, hanem másokra nézve is, úgymint a’ szomszéd bányákra nézve is kiterjeszteni kívánom a’ fának ingyen leendő kiszolgáltatását. Gr. Andrássy György, sárost főispán: — Nyitra inegye főispánja különbséget lelt a’ kincstárra nézve: miszerint a’ kincstár az erdőket kezeli és administrálja a’ status javára, és nem egyedül bányászati ügy tekintetéből; — én úgy hiszem, hogy ezen kincstári testület az, melly a’ status érdekére és a’ bányászatra is felügyel. Én úgy látom, hogy az erdők a’ természet által épen a’ bányászatra vannak rendelve, ’s miért vannak azon, úgyszólván nagy urnák kezében? azért, mert azokat a’ status érdekében használja és administrálja. Itt arra figyelmeztetem a’ m. Fö-RRet, hogy fa nélkül bányászat nem létezhet, akár tekintsem a’ földalatti épületeket, akár az érczolvasztás lehetőségét; ’s ha ollyan áron kellene venni a’ fát, melly a’ bányásznak minden hasznát elnyelné, a’ bányászat tökéletesen elhagyatnék. — Továbbá azt is diíFicultálja nyitrai főispán ö nagyméltósága, hogy szomszédok emlittetnek a’ t. RR szerkezeiében; azt hiszem, hogy a’ föld alatt szomszédok nincsenek, ’s a’ bányászat ő felsége hatalma alatt áll; ’s nem tudok különbséget tenni közöttük, mert a’ bányának a’ föld felett más határa van, ’s egyik bánya ollyan, mint a’ másik: kérem tehát ő nagyméltóságát, hogy méltóztassék egy kulcsot javasolni, miszerint lehelne a’ fizetésnek megtörténhetni. B. Mednyánszky Alajos, nyitrai főispán: — Nem akarom folytatni azon vitatkozást, hogy valljon az erdő a’ status, vagy a’ kincstár jószága-e? és hogy ezekről mikép rendelkezik ö felsége? mert ezen vitatkozás nagyon messzevezetne; hanem csak azt vagyok bátor röviden észrevenni, hogyha a’ törvényhozásnak rendelkezni lehet azon uradalmak iránt azoknak egyik gazdálkodási ágára nézve: nem látom át, miért ne lehessen a’másikra, úgy a’ harmamadikra ’s negyedikre nézve is rendelkezni — ’s végre gyámság alá venni a’ kir. kinctári uradalmakat? a’ mit eddig senkitől nem hallottam inditványoztatni és semmi törvényjavaslatban emliltetni. Mi Sáros vármegye tiszt, főispánjának azon észrevételét illeti, hogy fa nélkül bányászatot űzni nem lehet: az bizonyos; de ezen ok áll a’ magány földesurakra nézve is, mert lehetnek, sőt vannak számos vidékek, mellyekben kívánatos volna a’ bányászat üzése: sőt találtatnának emberek is, kik azt űzni kívánnák; de azért, mert a’földesurak semmikép nem akarják nekik a’szükséges fát megadni, azt nem képesek űzni; ’s igy a’ czélba vett bányászattól elállanak. Ha tehát a’status érdeke megkívánja azt, hogy a’ bányászat mindenkép elömozdittassék, — sőt az a’ tulajdoni jog némi megszorításával is történjék: akkor következetesnek találtam volna, hogy a’ t. RR ne csak a' kincstári uradalmakra nézve, hanem a’ magánosokra nézve is rendelkeztek volna. A’ kulcsra nézve, mellének előadására fel vagyok szólítva, kész vagyok mindjárt felelni azzal, hogy a’ kir. kincstárra nézve a’ produclionalis ár ennek tekintessék, mi állal nem volna a’ tulajdonjog szükségnél tovább megszorítva és a’ bányászat nagyon könnyítve. Ez volna azon középút, melly által segíteni lehetne mind egyik, mind másik bajon, t. i. hogy egyrészről a’ bányászat gyarapodást találhatna, más részről a’ tulajdonjog sem volna annyira megsértve, mintha köteles volna a kincstár a’ fát ingyen kiszolgáltatni. Erre pedig van egy útmutatás a’ következő czikkben, hol a’ t. RR azt mondják: hogy a’ kir. kincstár a puskapor — és higanyt minden bányamüveseknek termesztési áron kiszolgáltatni köteles. Ez öszszehangzásban lenne: mert productionalis áron adván a’ kir. kincstár a’ szükséges fát, ez által a’ bányászok kívánságának és az igazságnak meg lenne felelve. B. Perényi Zsigmond. ugocsai főispán: — Lényeges különbséget látok a’ földesur és kir. kincstár között; mert a’ földesur urburát nem szed, a’ kir. kincstár pedig mindenből szed. Mi pedig továbbá azon észrevételt illet1, hogy a’ kincstár ingyenadja a’ fát, csak azt jegyzem meg, hogy azt elegendökép kipótolja a’ kir. kincstárnak az ur— burarialis jövedelme, sőt azt vélem, hogy a’ kir. kincstárnak érdeke ellenére van az, ha a’ fát ingyen nem szolgáltatja ki, mert minél inkább megszorittatik a’ bányaművelés, annál inkább kevesebb urburát fog kapni; pedig
