1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 152. ülés
CL1I ülés Fö-RR. naplója Majus 21-én 1844. 339 tagadhatlan, hogy a’ kir. kincstárnak azon urburából szép jövedelme van: és igy a’ bányászainak előmozdítása a’Banyatörvény, kincstárnak mindenképen érdekében áll. Mi Nyílra vármegye főispánja állal előadóit kulcsol illeti: az igaz, hogy kevesebbet kapni mégis jobb, mint semmit; ha olly olcsó áron lehel a’ bányásznak fához jutni, nem kell tartani oily káros következésektől; de attól félek, hogy azon módosítás, mellyet ö nagyméltósága tett, még inkább nehezíteni fogja a’ dolgot, mint eddig: mert azt mondá ugyanis, hogy productionális áron adja a’ kincstár a’ bányászatnak a’ fát; — ezen kifejezés olly széles terjedelmű, hogy mind e’ mellett igen nagy árt is lehet szabni a’ fának. Arra kérem tehát ö nagyméltóságát, hogy méltóztassék megmagyarázni: hogy mit ért ezen productionális ár alatt? mert azon költséget is productionális árnak lehet nevezni, mellyet a’kincstár nem csak a’fának levágatására, hanem az erdő feliigyelésére is visel; ’s midőn olly fák adatnak ki, azt is szokták tenni, hogy kimulatik a’ hely, az illető bányász oda megy, és maga levágatja a’ fát, ’s elhordatja; és ezen esetben a’ fának semmiféle productionális ára nem volna: mert — a’ mint mondatott — a’ bányamüvelö tartozik a’ fának apraját is elhordalni, hogy főkint a’ növő erdőknek ártalmára ne legyen; és igy olly esetek is vannak, hol a’ kir. kincstárnak a’ faadás semmi költségébe nem kerül, hacsak calculusba nem akarja venni az erdők felvigyázására lett költséget is. — így ha a’ produclionalis ár csak általánosan mondatik ki jövendőre: könnyen súrlódásokra adhat alkalmat; ’s méltóztassék megengedni nagyméltóságod! de nekem valóságos tudományom van arról, hogy sok helyeken ingyen adják a’ fát a’ bányászoknak. 3Iind ezek után ismételve kérem, méltóztassék megmondani: mit ért az általa felhozott kulcs alatt? — B. Mednyánszky Alajos, nyitrai főispán: — Méltóztassanak megengedni, hogy megjegyezhessem, miszerint e’ nehézség a’ legjobb felelet a’ tegnapi költségek feletti vitatkozásra. Alidon mindennemű költségek összeszámításáról volt a’ szó, — annak megmutatásaid, hogy a’ bányamüvelö kárral, vagy veszteséggel müveli-e a’ bányát? akkor az mondatott, hogy a’ termesztési árt törvényben meghatározni nem lehet, mert ez a’ körülményekhez képest változik. De ha ez áll: úgy azon czikkben is, mellyet előhoztam, hogy a’ kir. kincstár puskaport és higanyt minden bányamüveseknek gyártási áron kiszolgáltatni köteles, — ezen árt szinte ki kellene szabni az országgyűlésnek; az pedig itt is lehetetlen: mert ma ez lehet a’ gyártási ár, 14 nap múlva más lesz. MinJazáltal ezen kimondott elv mellett sokkal kedvezőbb lesz a’ bányásznak állása: mert a’ gyártási ár mindenesetre olcsóbb az eladási árnál, és ezt a’ bányász kedvezés gyanánt fogja venni. Lehetetlen lévén előre meghatározni: miből alkottatik a’ termesztési ár? annyival inkább lehetlen ezt vagy szám szerint, vagy elhatározólag a’ törvényben kimondani. Mi az eddigi fakiadási gyakorlatot illeti: az háromféle volt. A’ bánáti kerületben a’ fa ingyen szolgáltatott ki, és minden bányától ennek következtében két bányarész adaték a’ kir. kincstárnak. Van-e ezután haszon, vagy veszteség? az más dolog; hanem ez legalább azt bizonyítja, hogy a’ fa ingyen nem adatik ki. A’ szomolnoki kerületben a’ fa eladatik; vannak ismét más vidékek, hol szerződések léteznek, mellyek ideiglenesek és változók. Ez a’ mostani gyakorlat; de hogy régibb, vagy újabb időkben kötelességből ingyen tartozott volna fát adni a' kincstár, — arról nekem legalább tudományom nincsen; meglehet, hogy illy egyes esetek vannak, és nem mondom, hogy ez lehetlen; de én legalább arról semmit sem tudok. Azt vélem tehát, hogy ha meghalároztalik a’ gyártási ár, és habár nem tudunk magyarázatot azon szabálynak adni, melly által a’ gyártási ár meghatároztassék: úgy nem tudom mikint fogjuk a’ fának termesztési árát meghatározni? De hogy ez általam javaslott módosítás mindenesetre kedvezés lesz a’ bányászatnak: tagadhatatlan; és úgy hiszem, hogy ez elég. B. Perényi Zsiymond, uyocsai főispán: — Koránsem oda czéloztam, hogy a’ fának ára határoztassék meg, hogy mennyi forint fizettessék érte? hanem azon kulcsot kívántam tudni, mellyböl kisül a’ productionális ár: mert az ár mindig változik; de a’ kulcsnak változatlannak kell lenni. Ha a’ kincstár maga vágatja a’ fát, és igy nagy productionális költségei nincsenek, — nem tudom: milly productionális árt fog követelni a’ bányáktól? és bizonyosan roszabb állapotba fognak tétetni a’bányák, mint eddig voltak némelly helyütt; mert olt, hol reális költsége a‘ kincstárnak nincsen, hacsak az erdők felvigyázására való költségeket nem veszi fel, mellyek pedig igen sokra fognak menni, — más költségeket nem tudok. Tihanyi Ferenc*, temesi gróf: — Tökéletesen átlátom, és azért azon vélekedésben vagyok, hogy a’ bányaművelés ha valakinek, a’ kincstárnak érdekében van; mindazáltal nem lehetek azon vélekedésben, hogy olly terhek vettessenek a’kincstárrá, — mint azt Nyilramegye főispánja is mondá, — mellyek általánosak; — és ha az mondatott volna, hogy bizonyos esetek vannak, hol ingyen adatik a’ fa, azt mondanám, hogy azokra nézve lehet kivételt tenni; de miután általánosságban adatik elő a’ dolog minden specificus eset nélkül, úgy hiszem, hogy a' törvény csak akkor lesz igazságos, ha azt rendeli, hogy ne úgy adja a’kincstára’fát a’bányanuivelönek, mint aztidegennek adja, hanem adja olly áron, mellyel a’bányamüvelö megelégedhetik, és mellyen kára nincsen; és ekkor azon állapotba tétetik a’ kincstár, mint más priválus. Azt mondja Ugocsa megye főispánja ö méltósága, hogy egyedül a’ productionális árra kívánja a’ dolgot reducálni. Arra, mi a’ favágást illeti, azt jegyzem meg: hogy a’ t RR a’ 89 §-ban azt mondják: „A’ szükséges fát vágatás terhe nélkül, legyen köteles a’ földesur ingyen adni“, és igy a’ vágalási terhel a’ t. RR is kiveszik. ’S igy midőn a’ productionális árról van szó: akkor óhajtanám, ha előre lehetne elöszámlálni és meghatározni az árt.; de miután ezt tenni nem lehet, azt tartom, hogy zsinórmértéket találhatni abban, ha az mondatik, hogy a’ kincstár a’ folyó áron alól productionális áron tartozik a’ bányamüvelönek fát adni. Megvallom, azon vélekedésben nem vagyok, hogy olly kötelesség tétessék bárkire is, hogy jövedelmét ingyen másnak hasznára adni tartozzék. Gyiirliy Pál, brassói főispán: — E’ részben föfigyelemmel kell lennünk arra, hogyha csakugyan léteznek olly bányák, a’ hol a’ bányatulajdonosok földalatti és feletti épületeire olvasztásra és tüzelésre szükséges fát a kamarai erdőségekből ingyen kaptak: azok ebbeli haszonvételüktől ezentúl is meg ne fosztassanak; azonban megegye-85 *
