1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 152. ülés
CLII iilés Fö-RR. naplója Majus 21-én 1844. 337 épület, melly haszonvehetö és fával ellátandó lelt volna, — azon időben pedig, midőn a’ kir. levél kiadatott, a’Báoyatürvéoy vár a’ maga épségében állott (Közfelkiáltás: „Elfogadjuk Nyitramegye tisztelt főispánja javaslatát!“). Olvastatik a’ 88 §. (Számosán: „Kimaradhat“). Gr. Andrdssy György, sárost főispán: — Nem maradhat ki egészen; mert a’ §-ban a’ véghelyekre is foglaltatik rendelkezés, mellynek ben kell maradnia. B. Mednyánszhy Alajos, nyitrai főispán: — Erre csak azon észrevételt teszem, hogy mi a’ kir. kincstár erdejét illeti: az e’ részben teendő rendelkezés szükségtelen, mert azok fel vannak méretve. Mindenütt vannak erdészeti tisztek: nincsen tehát ok, miért kelljen e’ részben rendelkezni, annyival kevésbbé pedig, miután azon erdők a’ kir. kincstárnak tulajdonát teszik. Gr. Andrássy György, sárosi főispán: — Méltóztassanak ezen tárgyat függőben tartani, mig a’ következő §-ok szőnyegre kerülendnek. (2?. Mednyánszhy Alajos: „Mi oknál fogva?“). Épen azon tekintetnél fogva kívánnak a’ t. RR rendelkezni törvény által, mert azt hiszik, hogy azon erdők a’ bányászatra nézve szükségesek. Gr. Pálffy József: — Nem igen czélszerü, ha benmarad, mert egészen nem lehet a’ kir. kincstárt az erdők birtokosának nevezni: mert a’ bányavárosok is némikép tulajdonosai az erdőknek; és igy nemikép befolyásuk lehet, hogy válaszszanak olly embereket, kik a’ kincstár állal nevezett egyénekkel együtt vigyázzanak az erdők fentartására ; és úgy vélem, a’ kormánynak érdekében fekszik, hogy azon felvigyázókat inkább a’bányatörvényhatóságok nevezzék ki. B. Mednyánszhy Alajos, tiyilrai főispán: — Nem azon erdőkről van szó, hanem egyenesen a’ kir. kincstárnak saját határában levő erdejéről: és e’ részben semmi rendelkezésnek szüksége fen nem forog; a’ kir. kincstár tudja a’ törvények rendelkezését, és ahhozképest el is rendelte az erdőket. Igen kívánatos volna, ha a’ magányosok erdei is olly jó karban volnának, mint a’ mellyben vannak a’ kincstárnak erdei. Ezen 23 czikknek rubrumai „az erdőkről bányaművelés tekintetében“, és igy a’ bányaerdökröl általánosan, és nem a’ kincstári erdőkről szól a’ czikk. — A’ 89 §-ra nézve: B. Mednyánszky Alajos, nyitrai főispán: — Miután a’ t. RR a’földesurakat felszabadították az elöbbeni czikkben azon kötelesség alól, hogy fát adni kötelesek legyenek: nem foghatom meg, mikép kívánhatják kötelezni a’ kir. kincstárt a’ faadásra?; félő, hogy ennél meg nem állván, és tovább terjeszkedvén, azt mondják, hogy a’ kincstár a’ fát ingyen adja; kérdem: mi oknál fogva? én ezt át nem látom; miért méltóztassanak a'mélt. Fö-RR tekintetbe venni, hogy a’ kir. kincstárnak bányauradalmai nem csupán adománylevél mellett jöttek birtokába, hanem vannak olly uradalmak is, mellyeket a’ kir. kincstár nagyon drágán megvásárolt — és pedig csupán bányászat tekintetéből; igy p. o. a’ szomolnoki uradalomnak megvásárlása sok költségbe került, — igy szereztetett a’zólyomi uradalom is; nem akarom mondani: mennyit nem nyert a’ kir. kincstár ezen alku mellett? Általános rendelkezés szerint kötelezlelvén a’ kincstár, sokkal roszabb állapotban lenne, mint más földesur, miután nem csak köteles volna fát adni, hanem azt ingyen kiszolgáltatni, és nem csak a’ kebelében lévő bányáknak, hanem a’ szomszédoknak is; és miután minden szomszédnak más szomszédja van, hol volna vége ezen kötelesség kiterjesztésének? Arra kérem tehát a’ mólt. Fö-RRet: hogy méltóztassanak ezen hozzátételtől „ingyen adni“ elállani. Gr. Andrássi Ggörgy, sárosi főispán: — Mindenek előtt azt kívánom előadni, hogy itt nem csak pénzbeli kérdés forog fen; tekintve a' dolgot arról az oldalról, mellyre nyitrai főispán ö n. méltósága vezette azt, — kérdés támad, hogy midőn valamelly bánya adományozlatik: mit ad akkor a’ kincstár és mit nyer? — hogy mit ad? arra könnyű a’ felelet, ’s arra azt mondani, hogy a’ kir. kincstár semmitsem ad, csak azon just, hogy ki érczet akar keresni, és valamit feltud találni, keressen és találjon; de köteles törvény szerint a’ koronának 10-edetadni. Megtörténik azonban, hogy semmitsem talál; némellykor talál eret, ’s itt az a’ kérdés, hogy megérdemli-e azon érezér azon munkát és kutatást? ’s ha megérdemli, akkor még az a’ kérdés: hogy a’ tized el nem nyeli-e az egész hasznot? ’s ha az egészet el nem nyeli is, de legtöbb esetekben a’ tiszta haszonnak felét bizonyosan elnyeli. — És igy azt látom, hogy a’ kir. kincstár, midőn adománynyal megajándékozza a’ bányamivelöl, neki semmitsem ad, ’s ez investiál a’bányába; és ha sikerült a'vállalat, azon szerencsés esetben felét a’ tiszta jövedelemnek a’kincstár huzza. Ez a’ pénzbeli tekintet; de nem csak ezen tekintetből kell venni a’ dolgot, hanem magasabb szempontból — mint ö nagyméltósága is tekinti — t. i. stalusszempontból; mert nem csak arról van kérdés, hogy ez egyedüli mód a’ nemesebb érczekhez juthatni, mi Magyarországban nagy tekintet, hanem a’ népnek számos osztályát, mellyet legszegényebbnek nevezhelui, — de a’leghűségesebb: mert egy nép sincs, melly olly tisztelettel viseltetnék ö felsége személyéhez, és hűséggel, mint az a’ néposztály: azt hát támogatni is és fentartani kell; mert különben elenyésznék egészen; és innen következik az, hogy nem egészen helyes argumentum az, mellyel méltóztatott élni Nyílra megye főispánjának, hogy ha a’ privát földesurnak erdeje felszabadittatott a’ járulékok alól, a’ kincstárt is kellene felszabadítani. — Én itt a’ hasonlatosságot az előadottakból nem értem; mert ha visszamegyünk a’ régi törvényekre, — Miksa kir. törvényére — ez még messzebb megy, minla’t.RR; mert jól fogja tudni nagyméllóságod, hogy ezen törvény azt mondja, hogy a’ bányabiró kimérheti a’ szénhelyet, kiknek szüksége van, — ’s a’ kincstári erdőkben a’ mértékek is meg vannak határozva; ’s csak az köttetik ki, hogy áléiról felülről apraját nagyját a’ fának rendesen vágja ki, kinek adatott a’ szénhely. — De én részemről oda nem mennék, mit a’ t. RR előadnak, hogy minden kincstári uradalmat kívánnak ezen rendelkezés alá venni: mert a’ hol bányák nem léteznek, ott nincs szükség rendelkezni, hanem ott, hol bányák vannak; ’s hogy akár a’ korona, akár a’ kincstári erdőkre nézve ezen rendelkezés nem lenne alapos, — annak okát át nem látom; és igy ezen kivételt „hogy minden koronái és Fő-Rendi Napló IV. köt. 85
