1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 152. ülés
336 CLI1 ülés Fő-RR. naplója Május 21-én 1844. Bányatörvény A’ 87 §-ra nézve: B. Mednyánszky Alajos, nyilrai főispán:—A' t. RR itt eldöntének egy olly kérdést, melly eddig kétséges nem volt, t. i. azt, hogy a’ bányavárosok az erdők tulajdonosai lévén, azokat kezelhették, mint nekik tetszett. Ez épen ellenkezik a’ gyakorlattal; sőt a’ mi több, ellenkezik a’ törvényes rendelkezéssel, melly századok óta fentarlatott, és fentartatik jelenleg is; tudva van, hogy a’ kir. bányavárosok csak feltételesen kapták szabadalmaikat; és pedig feltételesen ugy, hogy a’ bányászat általuk mindenkép elömozdittassék, — arra biztosítva lévén azon erdők, mellyek bányászati területekben léteznek, az által, hogy a’ kir. kincstár azokat átengedte ugyan, de kizárólagos kezeléseket magának íentartotta. Ez épül a’ szabadalmas leveleken és az arliculáris resolution, melly az 1741 : 40 törvényczikk következtében 1747-ben adatott ki, és kövelkezéskép törvényes erővel bir. Ezen articularis kir. resolutionak 10 §-a igy szól: „§ 10. Dispositione ratione sylvarum penes nos et officiales nostros eo fine ordinatos ulterius etiam remanente juxta desiderium civitatis hujus conservationem sylvarum pro cultura fodinarium necessariam sponte et provide agnoscentis, benigne annuimus, ut usque dum absque defectu rei montanisticae, atque manifesto cultus fodinarum detrimento fieri poterit, —civitati tam in communi pro publicis eius aedificiis ac necessitatibus, quam etiam privatis civibus ad sylvas ire volentibus, pro foco, structura et opificiis necessaria ligna per sylvarum nostrum magistrum, aut eo fine constitutos officiales n ostros absque temporis protelatione assignentur etc. etc. qui vero ex iis civibus ad sylvas ire nollent aut non possent, iuxfa exercitum hactenus usum inposterum etiam consvelo ac ordinario pretio ad propriam ipsorum necessitatem ligna sufficientia {Wr cameram nostram dentur“ (Felkiáltás: „Helyes!“); ez azt hiszem, oily nyilvános, hogy alig lehet ezen tárgyról többet mondani; és hogy ez — nem a’mint tegnap egy más rendeletről említés történt — csak papiroson áll, hanem folyvást és mainapig gyakoroltatik — minden bizonnyal állíthatom. Ezen törvényes rendelkezést, mellyet a’ gyakorlat is erősít, ugy hiszem, egy tollvonással megsemmisíteni nem lehet; most ugy állanak a’ dolgok, hogy a’ kir. kincstár egyedül és kirekesztőig fizeti az egész erdöszeti személyzetet — az elsőtől az utolsóig; és kiadja ingyen a’ fát, melly a’ bányászatra szükséges, ugy szinte, mi a1 házi szükségre és tüzelésre megkivántatik. — Ennélfogva nem látom, hogy miképen itt azt lehetne kimondani, hogy a’ városok valóságos tulajdonosai az erdőknek, és ennek következtében azokról rendelkezhetnek a’ kir. kincstárnak befolyása nélkül. A’ kir. kincstárnak ezen befolyásából haszna nincsen, sőt kára van, de ezt magosabb status tekintetből szenvednie kell; bizonyosan azt állíthatom, hogyha ezen rendelkezés ekkoráig nem létezett volna, sok helyen a’ bányászat egészen már is elenyészve lenne. Ezen oknál fogva bátor volnék a’ mélt. Fö-RRet felszólítani és kérni arra: hogy e’ § hagyassák ki, — minek természetes következése az, hogy a’ következő §-nak kimaradni kell; mert azon feltételben, hogy a’ városi erdők a’ kir. kincstár kezelése alól kivételnek, rendelkeznek a’ t. RR az iránt: mi történjék jövőre ezen erdőkkel és azok mikint kezeltessenek? Ha tehát ezen indítványom szerint az 1. § kimarad: természetesen a’ 2-nak is ki kell maradni: mert semmi uj rendelkezésre szükség nincsen. Gr. Pál(['y József: — Nem érthetek egyet az előttem szólott nyilrai főispán ö nagyméltóságával: mert itt azon erdőkről van szó, mellyek a’ bányavárosok határában fekszenek és mellyekre nézve adománylevéllel vannak felruházva, mert világosan mondatik ki a’ törvény szerkezetében: „a’ határokban található és adományokkal nyert erdőknek valóságos tulajdonosai legyenek.“ — Már ha adomány által adatik a’ városnak az erdő, azt tartom, hogy a’ tulajdon is egyedül a’bányavárosokat illetheti. Igaz ugyan, hogy lehetnek az adományozási levelekben bizonyos feltételek: de vannak feltételek, mellyeket a’ törvény solita, és insolita clausuláknak nevez; és mint ő nagyméltósága jól fogja tudni, az egyik esetben az olly clausulák érvényesek, — a’ másikban érvénytelenek. Ennélfogva miután a’ t. RR itt egyedül azon erdőkről szólanak, mellyek a’ kir. adománynyal vannak felruházva, a’ kir. kincstárnak e’ részben semmi befolyása nem lehet: és igy a’ szerkezetet megtartani kívánom. B. Mednyánszky Alajos, nyitrai főispán: — Erre röviden csak azt felelem, hogy igaz, miszerint az erdők adományozási levél által a’ bányavárosok területéhez csatoltattak; de az is igaz, hogy csak bizonyos feltételek mellett történt azon adományozás. Igaz ugyan, hogy általánosan az úgynevezett szokatlan záradékok, mint az adományos levelekhez nem csatoltattak, tekintendők: és e1 részben gróf PállFy József ö méltóságának tökéletesen igaza van; de azt, mi törvényes, nem lehet szokatlannak mondani; én pedig bátor voltam a’ mélt. Fö-RRnek előadni azon rendelkezést, melly 1747-ben keletkezett, ez pedig törvényes: mert az 1741:40 törvényczikkben alapszik; az ezen törvényen alapuló kitételt tehát semmikép szokatlannak mondani nem lehet, hanem ollyannak, mellyet meg kell tartani, mint ollyat, mellyet még a’ százados gyakorlat is megerősít. És ugy hiszem, ha bár más nemes jószágokra nézve is az adománylevél ugy bocsáttatott ki, hogy pleno jure bírja a’ nemesember jószágait: mégis a’ törvényhozás a’status érdeke tekintetéből az erdőkre nézve többször rendelkezett, és azoknak szabad használását tökéletesen a’ földesur önkényére nem bízta. Ugyan ezen status tekintetnél fogva a’ bányavárosok területében levő erdőkre nézve is a’ főfelügyelés a’ kincstár mellett maradhat; és ez ezen felügyelést gyakorolhatja a’ nélkül, hogy ez által az adománylevél legkisebb csorbát szenvedne. Gr. Pálffy József: — Nem akarom tartóztatni a’ mélt. Fő-RR tanácskozását; hanem csak például hozom, hogy a’ bazini érczbánya a’ PálíFy nemzetségnek azon feltétel alatt volt adva, hogy fát adjon a’ kamrának a’ várnak építésére; ezt a’ PállFy nemzetség nem teljesítette, — minek következtében a’ kamara a’ PállFy nemzetség ellen pert indított; de azt elvesztette azért, mivel azon clausula, mint insolita, a’ bíróság állal el vettetett. B. Mednyánszky Alajos, nyitrai főispán: — Nem ezen okból vesztette el a’ pert a’ kincstár, — mint bizonyosan tudom: — mert én kezeltem azon uradalmakat, midőn azon per megindittatott, — hanem más oknál fogva, — fökép azért, mert a’ fára való közszükségét be nem tudta bizonyítani a’ kir. fiscus. Itt áll a' rom, és nincsen
