1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1844 / 152. ülés

350

CLII ülés Fö-RR. naplója Majus 21-én 1844.

Bin atörvény.azokat fizessék is; azok pedig, kik nem választják, vagy nem akarják választani, vagy nem válaszolják — mivei előre tudják, hogy azokat fizetni nem képesek — minden fizetéstől mentesek legyenek: és ezen esetben ö felsége : evezze és fizesse az ülnököket ideiglenesen mindaddig, mig az illető bányabirtokosok nagyobb vagyonra tehetvén szert, választói jusokkal élhetnek. Csak ebben különbözik nézetem ő n. méltósága nézetétől.

Gr. Zichy Olló: — Véleményemtől elüttetvén, a’ bányatörvényszékeknek a’ megyei és városhatóságokkali eirybeolvasztásához reményem nincs; igy az elöltem szólónak válaszolva, csak példával akarom azt megmutatni, hogy a’ hivatalosoknak a’kincstár általi kinevezése és fizetése számtalan visszaéléseknek adand alkalmat. A’ kincstár t. i. Nagybányán nem az ásványból, hanem törvény ellenére a’ már tisztított aranyból szed bányavámot. A’ kincstár hivatalosai természetesen a’ kincstár érdekében ’s a’ magányosok sérelmére itélendnek: mert ők nem függetlenek, ’s úgy ítélnek, mint fizetve vannak. Ok soha sem lesznek a’ nemzet érdeke mellett, hanem mindig ellene: igy ragaszkodom véleményemhez és ismétlem: a’ szabadválasztás a’ nemzet elidegenithetlen joga.

Gr. Andrássy György, srírosi főispán: — Ezen észrevételre összekötőleg azzal, — mit ö méltósága mondott, hogy jólelküségnél egyebet a’ bíróban nem kíván, — azt jegyzem meg, hogy én valamivel többecsket kívánnék a’ biróban, t. i. azt, hogy tudománya is legyen, mert e’ nélkül én jó bírót képzelni nem tudok; ha talán ö mél'ósága az angol juryra alludal, olt mindig csak a’ tényről van szó, mi itt nem forog fen: mert itt az egész tárgyról kell ítéletet hozni. Mi a’ méltóságos gróf utolsó ellenvetését illeti: úgy vélem, hogy a’ bányászok legnagyobb köszönettel vették azon rendelkezést, melly újabb időkben hozatott, és abban megnyugosznnk, mert az urbura illy nugoni kiszolgáltatása egyesség utján történt. Mi a’ fizetést illeti: minden appellatorium fórumok biráit az egész hazában ö felsége nevezi ki: annak tehát ez esetben is úgy kell lenni.

Gr. Zichy Oltó: — És ha van is eset arra, hogy a’ bányapolgárok nyomattatásuk ellen fel nem jajdulnak, az még nem ellenok, mert egy fecske nem teszi a’ nyarat; mind a’ mellett tudjuk, hogy a’ bányászok nyomatlak, szenvedtek, bár némán tűrik a’ kincstár hatalmának súlyát.

Nádor ö cs. hír. fensége: — Úgy látszik, hogy a’ mélt. Fö-RR a’ nyilrai főispán ö n. méltósága indítványát elfogadják (Közhelyeslés).

Kelemen János, személynöki itélömester:— Minthogy ö nagyméltósága indítványa elfogadtatott: ahhoz képest módosítandó lévén a’ szerkezet, a' következő czikkek felolvasása nem szükséges („Helyes!“).

Busán Hermán, horvátországi kücet: — A’ szerkezeinek ezen pontja ellen több igen fontos észrevételeim vannak; ’s különösen azon észrevételt kell tennem: mikint a’ KK és RR egyedül llorvát - és Dalmátországra nézve élnek ezen kitétellel „kapcsolt részek“, holott e’ kifejezés nagyobb részt csak a' törvények bevezetésében, és befejezésében szokott használtatni, a’ törvények szövetében pedig mindig ezen törvényes kilétei használtatott „Dalmát-, llorvát - és Tótországok“, ez okból nem látom át, hogy e’ törvényes kitétel, melly ö felsége czimében is használtatik, miért küszöböltelnék ki a’törvényekből, és ezen nevezet „Tótország“ miért hagyassék ki? Továbbá a’ radoboji bányaszék alá rendelendő törvényhatóságok elöszámlálása Horvátországra nézve fölötte sérelmes; ugyanis: — hivatkozván azon tiltakozásomra, mellyet Fiúméra nézve kapcsolt országok részéről mindjárt ez országgyűlés elején tevék — azt most ismételni nem akarom, — csak azt az észrevételt kell tennem: mikint e’pontban Pozsega és Veröcze megyék külön, és kapcsolt részek szinte külön emlitletnek , miből mintegy az jöne ki, mintha ezen megyék a’ kapcsolt részekhez nem tartoznának, — melly véleményben azonban a’ m. főrendi tábla soha nem osztozott és a’ három alsó tót megyéket bán hatóság alá tartozóknak, és Dalmát-, Horvát- és Tótországokkal valósággal kapcsoltaknak mindig elismeré: sőt midőn a’ magyarnyelv tárgya először forgott szőnyegen, és Horvátországra nézve más, és Tótországra nézve ismét más rendelkezés ajánltatott nyelvre nézve a’ts. RR által — a’ mlgos Főrendek második válasziizenetökben azoknak folytán, mellyeket a’ ts. RR a’ kapcsolt részeknek törvényes helyheztetésére nézve kifejtettek — ismételve kijelentették: hogy a’ kapcsolt részeknek, mint illyeneknek minőségét kérdésbe vonni nem akarják, sem a’ Magyarország, és a’ kapcsolt részek közt fönforgó jogviszonyokat e’ helyen még csak lávolrólis érinteni nem óhajtják, hanem a’ kapcsolt részeket jelen törvényes állasukban megtartani kívánják. — Végre meg kell jegyeznem: mikint az állítólagos magyar tengerpart, és a’ Buccari kerület ezen pontban külön emlittelnek meg, és ekkint a’ kapcsolt részektől mintegy elkülönöztetnek — holott valamint a’ három alsó tót megyék a’ kapcsolt részekhez általánosan, úgy a’tengeri részek, a’ szabad kikötő, a' Buccari város, és kerület különösen Horvátországhoz tartoznak, mivel (mellőzvén ez alkalommal más számos törvényeket) az újabb 1790: 61. t. ez. világosan mondja: hogy dicső emlékű M. Therezia nökirály számos törvények betöltéséül a’ tengeri részeket Horvátországhoz — hova régtől fogva tartoztak — és ez által magyar koronához utójogilag visszacsatolta, Buccari várost pedig királyi és Buccariczi kikötővel együtt mint kereskedelmi várost, és szabad kikötőt a’ maga kiváltságos állásában megtartandónak határzá, — mellyeknek válóságos birtokában Horvátország minden tekintetben létezett, mellynek portái közé mind a’ szabad kikötő, Buccari kerület és város, mind a" kamrai tengeri kerület tartozik, és e’ mainapig telt országgyűlési ajánlatok kivetésében a’ most érintett két tengeri törvényhatóság, mint Horvátországhoz csatolt, soha elő nem jő, — mellyre országgyűlésen a’kivetés mint fönebb érintém általánosan szokott történni, — és 3Iagyarország RRei által is soha ez ideig nem mondatott, hogy e’ két tengeri hatóság Horvátországhoz nem tartozik. E’végből, nehogy e’hánya munkálatban diplomalicus viták keletkezzenek — mellyek a’ tárgyalást hátráltatnák — előadni bátorkodom: hogy e’ pontnak azon szerkezete fogadtassák el, mellyet 1827-iki orsz. választmány javait, melly következő: „Ad judicium montanum Radobojense Regna Dalmatiae, Croatian et Slavoniae excepto cottu Syrmiensi, praeterea cotlus Zaladiensis, Tolnensis, Simegiensis, et Baranyensis etc.“