1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1844 / 151. ülés

CLI ülés Fö-RR. naplója Május 20-án 1844.

341

jószágán vaskő találtatnék, azt monopolizálhatná, vagy másokat onnan elűzhetne, kik annak birtokában vágynak,Bányatörvény, szóval: nem engedhetné a’művelődést és épen őfelségének ezen joga biztosítja a’vas producensekel arra nézve, hogy czélhoz julsassanak; ’s ez az ok, melly szükségessé teszi, hogy tovább is ö felségének adományozási joga fenmaradhasson mind a’ vasbányák mind a' limsóra nézve.

B. Eötvös József: — Ezen egész kérdés nagyon nehéz, mert ez quaestio facti és ez sokak előtt, valamint előttem is, nem eléggé ismeretes. Arra nézve, hogy a’ vasból adatott nrburára törvényczikk létezik, kétséget nem szenved; de miután Magyarországban minden jusból megy, és a’ jushoz usus is szükséges, e’ kérdés forog fen: valljon azon vastól járandó urbura adatott-e, vagy sem? Ila a’ kir. kincstár a’ vastól effective urburát szedett: akkor kérdésen kívül a’ kir. kincstárnak azon urburához joga van, és mi legfeljebb olt, hol ö felségét a’ bányavám az egy tizedről egy húszadra leszállítását kérjük, kérhetjük a’ vasnak urbura alóli felmentését. Ha azonban a’ kir. kincstár a’ vastól urburát nem szedett: akkor a’ kincstár nem tulajdoníthatna magának olly jogot, mint példaúl más érczektöl a’tizedre tulajdonit magának; mert természet szerint egyik qualitása a’ jognak az, hogy törvényen alapszik, mi ugyan meg van, de a' másik qualitás, t. i. a’ gyakorlat, a’ szokás, hiányzik. Ennélfogva bátorkodom nvitrai főispán ö nagyméltóságát felszólítani: méltóztassék megmondani, és minket felvilágositni az iránt: valljon a’ kincstár a’ vasbányáktól szedett-e urburát, vagy sem?; mert ha szedett, akkor a’ kincstár joga minden kérdésen kívül áll; ha azonban nem szedett, akkor azon joga a’ kincstárnak, melly törvényünkben emlittetik, valósággal obsolet jog és ollyan, mellyet életbeléptetni nem lehet.

B. Mednyánszky Alajos, nyitrai főispán: — Minthogy a’ feleletre fel vagyok hiva, azt válaszolom: hogy különböző gyakorlat létezik. Voltak esetek, midőn a’ vastól bányavám szedetett és fizettetett is minden kétségen, vagy ellentálláson kívül; újabb időkben megtagadtatott, és nem is szedetett természetben a’ tizedrész hanem alkura lépett a'kinctsár, ’s kevesebbel is megelégedett, ’s ott a’ bányavám készpénzben szedetett; voltak más esetek, hol most per alatt állanak a’vasbányák tulajdonosai, de pereik.-még le nem folytak, \s elitélve nincsenek: következéskép ha úgy állana a’dolog, hogy 1351-dik év óta, midőn az elsó törvény keletkezett, mellytiszlán kimondja a’bányavámot, a’ vasra nézve soha nem ment gyakorlatba, akkor nem perelhetné be a’ fiscus azon tulajdonosokat, kik most megtagadják az urburát, és akkor állana, mit báró Eötvös József űr előadott, hogy t. i. azon 300 éves gyakorlat megszüntette volna a’ törvényt.

Gr. Zichy Ottó: — Nem lehet ugyan tagadni, hogy a’ vas, érez: de azt sem lehet tagadni, hogy ez érez, mint a’ só, mellyel a’ kormány monopóliumot üz, az élet első szüksége, a’ mindennapi szükség fedezésnek egyik feltétele, ’s hogy az iránt történhető minden megszorító rendszabály csak a’ szegény adózónép rovására történnék. Nekünk, mint a’törvényhozás egyik eminens részének, a’népszükségeire figyelmünket ki kell fordítanunk, és én megvallom, a’ kassai és győri püspököktől egyebet vártam, nem pedig hogy mint a’ kincstár prókátorai álljanak fel akkor, midőn a’ szegény adózónép érdeke forog fen, midőn arról van kérdés: a’ nép terhén könnyitsünk-e, vagy a’ kincstár jövedelmét szaporítsuk? és midőn a’ nép érdekébeni felszólalás a’ papi hivatás és szelíd emberszeretellel sokkal inkább megegyeztetöbb lenne.

Nádor ö cs. kir. fensége: — Figyelmeztetnem kell az előttem szólót, hogy ha valaki tulajdon meggyőződését jelentiki, nem neveztethetik prókátornak; mert ha egyik részről mondathatik, mondathatik a’ másik részről is hogy ez, vagy amaz véleménynek pártolója, vagy prókátora.

Busán Hermán, Horvátország kötete: — Minthogy az 1825/4~ik évi országgyűlésből kiküldött országos választmány, mellynek véleménye nekem e’részben utasításul adatott, a’vasrejtö köveket bányavám alól nem veszi ki: mind ezeket, mind pedig a’ kénysavanyt, mellyre nézve szinte az említettem országos választmány által kivétel nem tétetett, bányavám alá vettetni óhajtóm.

Gr. Páűffy József: — Kívánom, hogy maradjon meg ezen §, mint a’ KK és RR előadják, mert az, mit nyitrai főispán ö nagyméltósága, hivatkozva némelly törvényekre előadott, nem bizonyít semmit; mert épen az, mit továbbá ö nagyméllósága előadott, mutatja, miszerint általános szokásban nincs a’ vastóli bányavámnak fizetése; és igy ebből kitetszik, hogy azon törvény obsolet: annakokaért mint kijelentém ezen §-t megtartatni kívánom (Helyes!“).

Nádor ö cs. kir. fensége: — A’ mélt. Fö-RR többsége azt kívánja, hogy maradjon meg a’ KK és RR szerkezete úgy, mint áll.

A’ 12 §-ra nézve:

B. Mednyánszky Alajos, nyitrai főispán: — Bocsánatot kévék, hogy annyiszor kell felszólalnom; de a' dolog azt kívánja, hogy ezen tárgy iránt nyilatkozzam. Az rendeltetik itt, hogy a’ bányavám a’ helyszínén természetben kiadandó; — ez igen sok nehézséggel jár, *s majdnem kivihetetlen, ha az ember tekintetben veszi, mikép a’ bányák többnyire terméketlen vidéken hegyek közt vannak, és távol esnek egymástól, és elszórva vannak hogy hozzájuk nehéz jutni, — miáltal azon érczeknek onnani elvitele igen nehezittetik; különben a’ munkások is nem egy időben dolgoznak a’ bányákban, és nem mindig egy időre készek munkálatukkal: és igy — mint mondám — majdnem lehetetlen , hogy menjen ki a’ bányai tiszt megmázsálni az érczet a’ helyszínén, és igy azután szedje ki annak egy lizedrészét. De tovább azt is vélem, hogy ez magára a’ bányászra nézve sem jutányos, mert neki kell az érczköre vigyázni addig, mig a’ tiszt kimegy, és a’ tizedet elveszi, — kérdem: ki fogja azt a’ halmazt őrizni? ez állal a’ bányák tulajdonosai minden féle csalásoknak és lopásoknek ki volnának léve. Ha már látjuk azt, hogy a közönséges dézmának természetbeni beszedése sok nehézségekkel jár, és azért az ország RRei hajlandók voltak, hogy azt pénzbeli megváltásra átváltoztassák, — miután még nagyobb nehézséggel jár a’bányavámnak természetbeni beszedése, többnyire társulatok szerződésre szoktak lépni, és azon szerződés mellett többnyire a’

Fő-Rendi Napló IV. köt. 81