1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 151. ülés
310 CLI ülés Fö-RR. naplója Majus 20-án 1844. Bányatörvény.czet az erezek sorába helyeztetni, — és jure postliminii a’ törvénybe igtatni. Mind ezeknél fogva a’ KK és RR szerkezetét megtartatni kívánom. B. Perényi László: — Én azon általános elvből indulok ki, hogy valamennyi érczek a’ kir. jog alá tartoznak, és ezen általános elvből indulván pártolom ö exc. a’ nyitrai főispán azon indítványát, hogy e’ helyen azon szavak: „és bármi más érczek“ hozzátétessenek. Gr. Pál/fy József: — Tökéletesen pártolom sárosi főispán ő mélt. indítványát, hogy t. i. világosan tétessenek ki mind azon érczek, mellyek az országban találtatnak; mert ha az úgy tétetnék ki, mint nyitrai főispán ö n. mélt. elöadá, súrlódásokra adna alkalmat. Mi pedig gr. Keglevich János ö n. mélt. azon előadását illeti, miszerint a’ Telluriumban arany találtatik, azért érez: csak azt felelem, hogy az emberben is találtatik Arsenicum, azért még sem lehet állítani, hogy az ember érez („Maradjon!“). Nádor ő cs. kir. fensége: — Úgy látszik, a’ mólt. Fö-RR elfogadják sárosi főispánnak előadását. A’ 2. §-ra nézve észrevétel nem volt. A’ 3. §-ra nézve : B. Mednydnszky Alajos, nyitrai főispán: — Ezen §-ra semmi észrevételem nincs; de van egy más előadásom, mellyel igen fontosnak tartok, ’s mellyet bátorkodom a’ m. Fö-RR pártolásába ajánlani. Tudjuk ugyanis; hogy az újabb időkben a’ kőszén nagy szerepet kezd játszani úgy, hogy a’ statusgazdaságnak tekintetét mindenkép megérdemli; föllép ha figyelemre veszszük, miszerint az erdők minden törvényes ótalmak ellenére napról napra irtkább kipusztillatnak úgy, hogy most már sok helyen faszükében vagyunk: és igy előre látható, hogy rövid idő múlva még inkább érezendjük ennek szűkét, — fökép ha a’ közkívánat sikeriilend, t. i. a’ müipar ’s gyárok által, ’s a’ népesség szaporodván, ’s az által minden dolgok nagyobb mozgásba jönének : mind ez bizonyosan nagyobb fogyatkozást fog az országban előidézni. Ila akkor faszükében leszünk, illy müvek talán létesíthetők sem lesznek, mellyek máskép az országra igen hasznosak volnának: annálfogva a’ köszént ügyelem nélkül hagyni nem lehet. Az ellen elöhozathatik ugyan, hogy az a’ magányjogba vág, és hogy mindenki jószágában minden javaival szabadon rendelkezhetik; de ezen ellenvetésre csak azt felelem: hogy az erdő bizonyosan mindenkinek tulajdona, és azzal mindenki szabadon rendelkezhetik, és mégis a’ slatusgazdaság magasabb tekintetéből ezen jogot egy részről a’ törvényhozás elismeri ugyan, — de más részről az iránt korlátozó törvényeket hozott, mellyeknek azonban, hogy igen üdvös eredménye nem volt, az oka nem magában a’ törvényben, hanem másutt keresendő. Ila úgy megy továbbá a’ dolog, mint most áll: úgy bizonyára a’ szükség hozandja azt magával, hogy a’ kőszénhez, mint utolsó menedékhez, folyamodjunk; az akkor igen hasznos lesz a’status közgazdálkodásra nézve, ha azon kincs, melly most elegendökép még nem használtaik, épségben találtatni fog. De látjuk már most példáját annak, hogy a’ bánáti bányászaiban találkoznak olly szegény érczek, mellyek haszonvehetökké csak egyedül a’ kőszén használatával válnak: annálfogva kérésem oda járul, hogy szólittatnának fel a’ KK és RR, miszerint a’ köszént is pártolásukba venni, és az iránt ezen törvénykönyvben czélszerü rendelkezéseket tenni méltóztassanak. Busán Hermán, horvátországi követ: — Ezen munkálatunk 2. és 3. szakaszaira nézve utasításom nyomán előadni bátorkodom, hogy kivéve azon esetet, hol maga a’ kincstár akarja mivelni a’ bányát, — ez mielőtt egy harmadiknak adományoztassék — számtalan boszantásoknak, és akadályoknak elhárításául, mellyek a’ földesurak által szoktak a’ szegényebb ásvány keresőknek tétetni — a’ tulajdonosnak előjog ollykint adassék, hogy ez a’ szemle alkalmával nyilatkozni tartozzék, ha valljon akarja-e maga mivelni a’ bányát és ez esetben a’lelőnek minden költségeit megtéríteni, ’s ezenfölül jutalmául egy bányarészt adni kötelezlessék. B. Perényi Zsigmond, ugocsai főispán: — Ön. méltósága nyitrai főispán ur előadását és az okokat, miszerint a’ status érdekéből a’ kőszén figyelmet érdemel, ha méltányolni is tudom: de okát nem látom annak, hogy most előre az törvényes rendelkezést igényelne. Tudják a’ Fö-RR, hogy a’ kőszénnel való élés hazánkban ritka helyeken létezik; és ezért nem nyittattak eddig hazánkban köszénbányák, mert kevés gyáraink vannak, és igy mivel kevés hasznot hajtanak, nem művelteiének azok a’ földesurak által; ellenben ha most a’ kőszénre nézve rendelkezés tétetik, annak az lenne következése, hogy ára olly csekély volna, hogy azt a’ földesurak nem művelnék: és igy a’ rendelkezést czélszerübb lesz későbbre halasztani, midőn talán idővel be fog következni, hogy a’ kőszénnel való élés közönségesebb lesz hazánkban; de most, midőn csak a’ bányászati jogokról és a’ bányászai újabb rendelkezéséről akarunk törvényt hozni, — inkább károsnak, mint hasznosnak tartanám az e’ részbeni rendelkezést, ha t. i. ollyakra megyünk át, mellyek még most törvényes rendelkezést nem igényelnek. Csatolom tehát magamat a’ KK és RR szerkezetéhez. B. Barkóczy László, fejértári megyés püspök: — Megvallom, nem vagyok képes Ugocsa megye tiszt. Főispánja előadásából következtetni azt, hogy ezen dolog későbbre halasztassék, t. i. azon időre, midőn az erdők tökéletesen ki lesznek vágva, — és midőn már mindenféle épületi és tűzifa sok vidékeken hiányozni fog, mellyet bizonyos szükségre nézve a’ kőszén semmikép ki nem pótolhat: és igy helyén látom az országnak e' tekintetben mostani rendelkezését; mert midőn az erdők mindinkább pusztitlatnak, t. i. mig az erdőművelése tekintetében az 1802-ben hozott rendelkezések meg nem tartatnak: szükséges módokat nyújtani, mellyek által azok pótoltassanak és kiméllessenek az erdők, — és azt szükséges tenni statusközgazdasági szempontból is. Magyarországban az urbárium szerint a’ füldesur a’ szegényeket tűzifával tartozik ellátni; ha pedig most rendelkezést nem teszünk, utoljára az ország kénytelen lesz ezen jótéteményt a’ jobbágyoktól elhúzni, — ’s az annyival inkább szükséges, miután tapasztaljuk, hogy nálunk az erdőművelés olly rósz lábon áll, hogy azoknak rósz kezelése miatt egész vidékek haszonvehetetlenekké Yálnak. És igy Nyílra megye tiszt, főispánja előadásához járulok: ’s felki— vánom szólítani a' RRet, hogy a’ kőszénre nézve czélszerü rendelkezéseket tenni méltóztassanak, — annyival
