1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 124. ülés
20 CXXIY ülés Fö-RR. naplója Márczius 18-án 1844. ■ok rendezése. . Sl kir váró-kisebb, közép és nagyobb városokra nézve határoztassék el, s ezl annyivá inkább elfogadhatónak vélem, mert iffnz ugyan hogy a’jövedelemnek kiludása főleg olly embereknél, kiknek kereseti könyvük nincsen, és annak vezetésére nem is szorittathatnak, némi nehézségekkel vagyon öszvekolve; de miután magok a’ városok adják ezen qualificaliot, azt kell okszerüleg fellennem, hogy a’ megkivántató jövedelem kiludásának lehetőségéről a’ városok megvannak győződve, ’s igy ekkép kívánom össze forrasztani ezen c) és d) alatti pontokat, miszerint mondatnék : Taz a) és b) alatti pontokon kívül polgárok lehetnek mind azok, kik a’ város területében mint városi és más köztisztviselők, orvosok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, gyógyszerárusok, nyilvános oktatók, tudósok, művészek, tőkepénzesek legalább egy évig állandóid laknak, és évenkint kis városokban 200, középvárosokban 300, nagy városokban pedig 400 pit. tisztességes jövedelemmel bírnak, és az általok folytatott keresettől, vagy jövedelmektől egyenesadót fizetnek.“ Ila pedig a’ mélt. Fö-RR. nem kívánnák a’ honoratioroknak egyenkinti elöszámlálását megemlíteni, azt lehetne egész átalányosságban mondani: „hogy a’ c) és d) pontok alatt, mind azon tisztesek, kik az a) és b) pontok alá nem esnek, ha ennyi meg ennyi jövedelemmel bírnak, polgári jogokra képesek“. — B. Eötvös József: — Én az elvet magát nem ellenzem, t. i. hogy a’ honoratiorok ezen osztályokra nézve bizonyos qualíficatióban állapíttassanak meg. Egyébiránt a’ jövedelem kimutatását épen azon osztályokra nézve nem csak hogy nehéznek tartom, de valósággal lehetetlennek is, vagy pedig ollyan szerfelett könnyűnek, hogy az által semmi garantia nem adatik a’ városoknak. Vegyük a’ dolgot gyakorlatilag; például az ügyvédre nézve felállittatik qualificatióúl, hogy annak 2, 3, vagy 400 frt jövedelmének kell lenni; ezen jövedelemnek kimutatása mikint fog történni? bizonyítványok által, mellyel egy pár causans neki ad, hogy t. i. egy perért 100 ftot kapott, egyedül egy pár folyamodásért ismét 100 ftot, és igy ezen rendszabályt mindenki beteljesítheti, mert semmi sem könnyebb, mint magának illy bizonyítványt kieszközölni, és igy sokkal czélszeriibbnek tartanám bizonyos házbért állapítani meg, és azt mondani például: hogy mind azon honoratiorok, kik kis városban 40, közép városokban 60, nagyobb városokban 80 ftnyi házbért fizetnek, miután a’ házbérnél csalás nem történhetik azért, mert a’ házbirtokosa nem fogja engedni, hogy nagyobb summát mondjon mint fizet, mert ez által a’ háztól több adót tartoznék fizetni; 2-or: a’ házbér jövedelme bizonyos lenne, mert bizonyos az, hogy senki, kinek legalább 3 — 400 forintnyi jövedelme nincs, 80 forintnyi házbéri nem fizethet; és igy azon módosítást ajánlanám, hogy bizonyos jövedelemnek említése mellett emliltessék meg bizonyos házbér, ’s halároztassék mind azon honoratiorok és többiekre, kik itt elősoroltalak: hogy a’ nagyobb városokban 80, közép városokban 60, és kisebb városokban 40 forintnyi házbért fizessenek. Ócskay Antal, kassai megyés püspök: — A’ mi ö méltóságának a’ zempléni főispán-helyettesnek indítványát illeti, azt magam is pártolom; de ez alkalommal el nem mellőzhetem azon igénytelen nézetemet nyilvánítani: hogy véleményem szerint a’ polgári kellékek — qualificatiók — közé az erkölcsös jó magaviselet is sorozandó: mert kétségtelen, hogy a’ sz. kir. városok — mellyek, mint Yerböczy hárm. törvénykönyvének III. része 8 czim 1. §-ában megjegyzi: „unitas civium ad bene et honeste vivendum privilegiata“ — virágzását és jólétét, mellynek egyik föalapja az erény, tetemesen gátolandja az, ha az erkölcsiség és becsületes jó jellem nem méltányoltatván, minden különbség nélkül a’ polgári rend tagjai leendenek azok is, kik köztudomásra botrányos és erkölcstelen magokviselete és rósz lellök állal a' polgári rendre homályt és szenyt vonandanak. Midőn ezen indoknál fogva az erkölcsiséget a’ polgári qualificatiók közé sorozom, legyen nekem is szabad a’ poroszhoni városok szerkezetére, melly felelt bizonyára nem leng inquisitori szellem, hivatkozni. Ezen szerkezetnek 14. §-ában ezeket olvasom: „Das Bürgerrecht kann auch demjenigen versagt, oder weder entzogen werden, welcher sich durch einzelne Handlungen, oder durch seine Lebensweise die öffentliche Verachtung zugezogen hat“ — ügy hiszem, hogy kevesebbé, mint a’ porosz kormány, az erkölcsiséget a’ magyar törvényhozás nem méltányolhatván, ez iránt kellő figyelemmel leend („Maradjon!“). Olvastatik a’ 90 §. Gr. Andrássy György, súrosi főispán: — Bocsánatot kérek, hogy ollyasmit mondok, mi már előadva, vagy ezelőtt elhatározva volt, de kellő világosság tekintetéből szükségesnek vélem megemlíteni: miszerint azon quali— ficatiókra nézve, miket a’ mélt. Fö-RR. megállapítottak, mégis igaz az, hogy igen különböznek azoktól, melylyeket a’ KK. és RR. elhatároztak: tehát a’ KK. és RR. megnyugtatására is , úgy hiszem, nem szolgálna, ha azt mit gr. Péchy tegnapelőtt előadott, és mint látszik, hogy a’ mélt. Fö-RR. által el is fogadtaték az a) és b) alatti pontokra nézve, — ha — mondom — ö nagyságának azon előadását, miszerint az egyik qualificatiót a’ másikkal pótolni lehessen, a’ mélt. Fö-RR. a’ c) pontra is kiterjeszteni móltóztalnának, — és igy azon általános elvet mondanák ki, hogy az egyik pont alatti qualificatio a’ másik pont alattit kipótolhatja, példaűl, hogy a’ fekvő vagyont lehessen jövedelemmel kipótolni, vagy személyes qualificatióval („Maradjon!“). A’ 91. §. Gr. Széchen Antal: — Miután megemliltetett az, hol a’ telepedésröl volt szó, hogy ezen kitétel: közhivatalt viselőkre nésveu a’ szerkezetből kimaradjon, azon okok, mellyek miatt az történt, itt is alkalmazhatók lévén, ezen 91. §-t innen kihagyandónak vélem (Közhelyeslés). A’ 92. §-ra észrevétet nem volt. A’ 93. §-ra nézve Himely Mihály, szentmártoni fő-apát: — A’ 92 §-ra nézve van észrevételem; abban a’ nemességet megszorítva találom, midőn azt mondja: „lenni kötelesek azon egyének, kik a’ 89 §, a) és b) pontjai alá tartoznak, feltétlenül polgárok, és ezen tulajdonságnak el-vagy nemvállalása szabad akaratoktól nem függ“ — tehát a" ne-
