1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1844 / 139. ülés

CXXXIX ülés Fö-RR. naplója Aprilis 18-án 1844.

215

«rátiyrendszer, — ha az szigorúan magány rendszer akar lenni, — kivált a magyar fajra nézve, alig fog philan- 2-ik íieneie»' thropicus várakozásoknak megfelelni, és már a’ külföldön tapasztalt és növekedő őrültségek esetei is nyíl-^renlzeT ván bizonyítják, hogy a’ magányrendszer szabályai melletti elzárásnak kimondhatlan lelki kínokkal kell iranl

összekötve lenni, miután az az őrültségig viszi a‘ foglyokat. Mindezekből tehát reám nézve az a’ következés keletkezvén, miszerint a’ magányrendszernek philanthropies nézetekböli elsőbbsége és tökéletesebb volta kivíva nem lévén, én azt az eddigi rendszernek megszüntetésével az egész országba behozni tanácsosnak nem tartom, és ezért a" minlabörlönnek eszméjét ezúttal is pártolom, és csak annak eredményéből veendő tanúsághoz akarnám az utóbbi terjesztő intézeteket alkalmazni. — A’ próbát a’ magány, vagy — mint báró Eötvös javalja — a’ dolgozó-rendszerrel is kelljen-e megtenni? nem lehet többé — vélekedésem

szerint _ tanácskozásunk tárgya; mert a’ magányrendszer mellett nyilatkozván mind a’ két tábla, az:

hogy a’ inagányrendszernek adassék az elsőbbség, már országgyűlési határozattá vált. — A’ mi a’ permissiv törvényt illeti: ez ellen határozottan nyilatkozom; mert valamint értem azt, hogy azok, kik a’ magányrendszer hasznosságáról meggyőzödnek, azt általánosítani akarják, úgy másrészről igen logicai következés szerint, mi, kik csak próbát akarunk tenni a’ magány rendszerrel, a’ permissiv, vagyis olly törvény mellett, melly a’ magányrendszert a’ vármegyékben behozná és igy a’ próbának szükségét megszüntetné, vagy azt csak nevetségessé tenné, — sehogy se nyilatkozhatunk. — Gróf Forgách Antal ugyan ez ellen akkép okoskodott, hogy miután mi is, kik a’ magány rendszerreli próbát pártoljuk, ennek elsőbbséget adtunk a’ más rendszerek előtt már az által is, hogy olly nagyszerű próbát akaránk vele tenni, következetlenséget lát abban: részünkről olly rendszernek a’vármegyékben leendő behozatalát akarni gátolni, a' mellynek mi is elsőséget adtunk ezen elsőbbség azonban részünkről csak feltételesen csak bizonyos szabályok mellett adatott a’ magányrendszernek, ha t. i. a’ magányrendszer országos felügyelés, országos erővel és ellenőrködés mellett viendő kezelés mellett fogna történni — a’ vármegyéket alkotmány — és törvényőri állásukban mélyen tisztelem, és a’ legremekebb institutiónak tartom; ha törvénytelenül kivetett adó vagy ujonezok állítása ellen kell kikelni, feljajdulni, illyenkor áldásteli lehel a’ vármegyék működése; de őszintén szólva az igazság kiszolgáltatására, a’ börtönökre való felügyelésre nézve a’ megyéket mintául felállítani nem lehet, — és talán épen azért nem lehet, és ezentúl sem fog lehelni, mert mind a’ kettőt igen bajos öszhangzásba hozni, — a’ vármegyéknél divatozó függetlenség, engedetlenség ’s gavalléros hivatalbeli eljárás mellett a’ magány rendszer ennek csak paródiájává válhatnék, és a’ foglyokra nézve a’börtön — a’ magányrendszernek nem szigorű megtartása mellett — minden fenyitö jellemét elveszthetné, — és igy ezzel föczélunkat, t. i. annak tapasztalását: valljon a’ magányrendszer minő hatással van az ország lakosira? egészen elvesztenék; — lehet a’ magányrendszer országos helyes kezelés mellett jótékony, vármegyei hanyag vagy avatlan bánás mellett rósz, — felette rósz hatású, valamint a’ vizipuska is csak helyes felvigyázat és kezelés mellett hasznos óvószer, — ámbár annak elsőbbsége a’ tűz ellen világszerte el van ismerve. — Gróf Apponyi György által előadott indokoknál fogva pártolom az 1827-iki országos választmány munkálatának használatát, és azt is: miszerint szóliltatnának fel a’ t. RR, hogy az intercalaris időszakra nézve scalát dolgozzanak ki.

B. Vay Lajos: — Midőn első alkalommal volt e’ tárgyhoz szólni szerencsém, leginkább azt vala utolérhetni törekvésem, hogy hovahamarabb beléereszkedhessünk magának a’ biintetötörvénykönyvnek vizsgálásába; ’s ha sikerült volna akkor tett indítványomnak többséget nyerhetni, e’ munkán már rég túl volnánk; ’s miután még ennek átnézése máig is teendőink sorában van, most sem egyezhetem meg semmi olly indítványban, melly ebbeli czélom elérhetését véleményem szerint háttérbe szorítja, sőt tán egészen is meghiúsítja. Részemről az úgynevezett mintabörtön felállítását most sem fogadhatom el olly értelemben, hogy ez által a’ magányrendszernek jó vagy rósz voltát legyünk kipróbálandók; mert ha próbáról van szó, akkor igazuk van azoknak, kik a’ még létezhető több rendszereket, nevezetesen a’hallgatót, szinte megpróbálandóknak vélik; ’s még én azt teszem hozzá: hogy ha valaki azt mondja: mikép meg kell próbálni előbb, alkalmazható-e honunkban a’ magányrendszer, vagy sem?

— ha következetlenségbe nem akar esni, azt kénytelen állítani, hogy mindaddig, mig e’ próbatétek sikere iránt az ország tisztában nincsen, addig az egész büntetötörvénykönyvvel fel kell hagyni, miután ennek a’ mondott rendszer téteték le alapjául. — Én tehát egy mintabörtön felállításába csak olly értelemben egyezhetem be, hogy miután a t. RR által javasolt 10 kerületi börtön egyszerre különben sem teremtethetik elő, először ezeknek csak egyike álliltassek fel; és ebbe kétségtelenül a’ t. RR is be fognak egyezni, miután hiszem: önmaguk is olly hoszú időt szabnak ki előttünk fekvő izenetökben a’ javasolt összes börtönök felállítására. Valamint továbbá a’ múlt alkalommal nem valék azon véleményben, hogy a’ megyei börtönök az 1827-iki országos választmány munkálatához alkalmaztassanak: úgy most is az meggyőződésem, hogy a’ megyékben is az előttünk fekvő munkálat szolgáljon szabályul, — nem azért pedig, mintha az 1827iki munkálat jobb nem volna a’tömlöczök jelenlegi állapotánál; de azért, mert a’ most vita alatti munkálatot jobbnak tartom az 1827ikinél, ’s ha hát a’ létező roszat jobbra alakitni akarom, akkor a’ két jó közöl is természetesen a’jobbat fogadom el. Idegenkedem az 1827iki munkálat elfogadásától azért is, mivel azon esetben lehetetlen lett volna a’ szerkezendö uj büntetötörvénykönyvből a’ botnak korbácsnak kimaradni, miről pedig az meggyőződésem, hogy bárha eltörülletésök egy jobb rendszer behozatala elölt lehetetlen, épen úgy, ha már egy uj rendszeri hozok be, nem fogok mást elfogadni, mint ollyat, melly e' lealacsonyító eszközöket nélkülözheti, vagy legalább nem kényszeríti a’ törvény hozást ezeknek törvény általi sanctionálására. Épen úgy, a’ mi a’ scalát illeti: elismerem azt, hogy erre szükség lesz annyiból, mert egyszerre a’ magányrendszer az országba nem fog behozathatni: addig tehát ezen intercalaris időre kell az országnak valami ideiglenes intézkedésről gondoskodnia; és ezen eszme ben van az országos választmány munkálatában is. De lehe-45*