1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 139. ülés
CXXXIX ülés Fö-RR. naplója Aprilis 18-án 1844. 211 aggodalmamat a’ magányrendszernek általános behozatalára nézve meg nem nyugtatnák, ’s meg nem szüntetnék 2-ikiieneie »• azon törvényhozói kötelességemet, hogy ezen aggodalmaimat addig, míg idő és alkalom van, a’ törvényhozás^nrenlier’ elébe terjesszem. Annyival nyngodtabb lélekkel teszem ezt most, mert tiszta meggyőződésem az, hogy bár sokan, irán* kik a’ külföldnek újabb iratait olvasták, a’ magányrendszernek lagadhatlan szép és szivrehafó theoriája által csudálására és azon rendszernek különös kedvelésére elragadtattak, ’s azoknak közlései az olvasóra és hallgatóra hatást tehettek is: ezek mindazáltal a’nemzet szivébe nem szivároghattak át annyira, hogy midőn nem is a’ rendszer visszautasítását. hanem az annak alkalmazásában! mérséklést ajálják a’ mlgos Fö-RR, tartaniok kellene attól, hogy a' nemzet kivánata ellen cselekesznck, vagy annak jelen lelkesedését elfojtják. Azon gyámokok tehát, mellyeket a’ t. RR e’ szempontból hoztak fel, meggyőződésemet meg nem változtathatták. Azokban, miket ezeken kívül a’ t. RR okoskodása ellenére czáfolalul felhoznak, terjedelmes előadása foglaltatik azon theoriának, melly — mint mondám —szivreható elösorolása azon eredményeknek, mellyek az országos választmány által javaslott intézetektől várhatók, és mellyeknek reménye nélkül a’ m. Fö-RR bizonyosan a’ magányrendszert einem fogadták volna elméletileg,—és igy a’ mintabörtön felállításához sem járulhattak volna. Tudva voltak azon szép theoriák és remények a’ Fö-RR előtt akkor, midőn előbbi végzésüket hozták, — de tudva volt az is, hogy azon eredmények számtalan körülményektől föltételezvék; és ha bár egy részről a’ magányrendszertöl szép eredményeket várhatni, — tartani lehet más részről attól, hogy azokat drágán kell megvásárolni, tudva lévén, hogy a’ rabok szellemi és testi állapotára nézve sokszor káros befolyással lehet. Most pedig, midőn a’ t. RR az ingadozást és kétségeskedést alaptalannak nevezik, — mit nem tulajdoníthatok másnak mint saját tapasztalás hiányának,—a’külföldön, más nemzetnél több évi tapasztalás után a’ magányrendszernek csalhatatlan eredménye ellen hatalmas felszólalások történtek, és még is a’ t.RRa’ kétséget megszüntetettnek állítják. Ha ezen felszólalások következtében a’rendszert elvetni nem kell is, és ha a’ külföld ellenvetése nem elégséges is arra, hogy azon rendszertől egészen elálljunk: de a’ m. Fö-RR óvatosságát teljes mértékben igazolják. Azon adatok után, mellyeket legközelebb Leon Foucher gyűjtött volt, és mellyeknek nagy részét b. Eötvös József ur felhozta, —ezen adatok után a’ t.RRazon erős meggyözödésöket és azon lelki megnyugvásukat, mellyel a’ magány rendszer mellett nyilatkoznak, nem tulajdoníthatom másnak, mint annak: hogy a’ t. RR alkalmasint újabb és még hitelesebb adatokkal el vannak látva,—és ha ez igy van, akkor sajnálom, hogy a’t. RR ezen adatokat a’ mlt.Fö-RRkel nem közölték; mert azon általános sententiákat: „hogy épen a' teendők tömege miatt e' nagy teendőt bevégezni kell,— hogy az aj rendszernek behozatalával járuló n ehézséget legyőzni kell“,— gyakorlati ellenvetések ellen győzteseknek nem tekinthetem. De ha szinte nem volna is ingadozásnak és kétségeskedésnek többé helye, mint a’t. RR állítják: én mindazáltal a’ költséges magányrendszernek illy terjedelmes behozatalát nem pártolhatnám, hanem e’ részben is a’ külföld példáját követném. A’ t. RR azt mondják ugyan, hogy helyzetünk más, mint a’ külföldé, mert a’ külföldön, hol számtalan közszükségek kifejlődése miatt a’ kútforrások is sok részről merittettek, — kénytelenek voltak az illyen költséges intézeteket csak lassankint felállítani, és e’ részben a’ t. RR azt mondják, hogy állásunk tehát más. Erre nézve bátor vagyok megjegyezni: hogy mi a’ közszükséget illeti, hazánk miden nemzettel a’ concurrentiát kiállja; de mi a’ forrásokat illeti, kevés lesz azon nemzet, melylyel magát hazánk összehasonlítja. Szerénytelenségnek tartanám , miután már ezen kérdés előszöri tárgyalása alkalmával a’ mltgos Fö-RR türelmével visszaéltem, ha ismét hosszas czáfolatokba ereszkedném, mellyekre a’ t. RR izenete nagy tért nyújt: én tehát csak röviden ismétlem azon meggyőződésemet, miszerint én épen a’ teendők tömege, épen az eszközök hiánya ’s a’ magányrendszerre nézve az eredménynek kétséges volta miatt tartom szükségesnek, hogy e’ részben a’ legnagyobb óvatossággal lépjünk elő; és ennélfogva tovább is a’ mintabörtönnek felállítását pártolom, és pedig a’ magányrendszer elve szerint; mert habár a’ küldföldnek újabb adatai és példái a’legnagyobb Óvatosságot igénylik, és bár igen méltánylom a’ humanitas érzetéből eredeti véleményét Csanádi püspök ö n. mltgának, melly szerint azt javasolja, hogy mindkét rendszer szerint állitlassék fel a’ mintabörtön, mind a’ mellett véleményét és indítványát nem pártolhatom csak azért: mert mint más alkalommal mondottam, a’ hallgatórendszert én azon sok okoknál fogva, mellyek a’ múlt alkalommal felhozattak, és mellyeket ismételni nem akarok, — elméletileg sem fogadhatom el, és nem találhatok abban megnyugvást. A’ nélkül tehát, hogy most azon ellenvetéseknek, mellyeket tegnap b. Eötvös József ö méltósága felhozott, czáfolatába ereszkedném, — már csak azon okból is, miszerint legkisebb reményem sincs, hogy a’ t. RR a’ hallgatórendszer szerint felállítandó mintabörtön eszméjét elfogadnák, — ’s igy ezt a’ közelítési szempontból sem pártolhatván, újra kijelentem: hogy a’ mintabörtönnek felállítását a’ magányrendszer elve szerint kívánom; meg kell jegyeznem mindazáltal azonkívül, hogy én a t. RRnek azon okoskodását meg nem foghatom, miszerint addig is, mig a’ magányrendszer nagyobb kiterjedésében behozatik, semmi legkisebb ideiglenes rendelkezést elfogadni nem kívánnak; mert ha állana is mind az, mit a’ t. RR e’ részben felállítottak, ha a’ mltgos Fö-RR a’ t. RR javaslatát egész kiterjedésben elfogadnák is, — kérdem: miután maguk a’ t. RR azt mondják, hogy a’ magányrendszer elvét tiistint akarják elfogadni, de az alkalmazást csak lassan vélik eszközölhetönek, mi történik tehát azon hosszú idő alatt, mig a’ magányrendszer egész kiterjedésében behozatik? — Igen jól jegyezte meg egy előttem szóló, hogy hazánkban semmi rendszer nincsen; a’ törvényhatóságokban csak onyag van, de rendszer nincsen, annál kevesbbé pedig egyformaság. Ennélfogva kérdem a’ mélt. Fö-RRket: hát addig is, t. i. 10 vagy 15 évek alatt, melly időt a’ t. RR is feltesznek a’ magányrendszer behozatalára, rendszer és rend nélkül kell-e hagyni a’ törvényhatósági börtönöket? és miután a’ t. RR semmi ideiglenes rendelkezésben meg nem egyeznek, képzelhetö-e a’ magányrendszer behozatala hazánkban, hol semmi r:ndszer nem létezik, ideiglenes rendelkezés nélkül? A’ mélt. Fö-RR elöbbeni tanácskozás alkalmával abban állapodtak meg, hogy ideiglenes rendelkezésül az 1827-iki országos választmány munkálata fogadtassák el. Ezen javaslat nemcsak a’ t. RRnél, hanem a’ mélt. Fö-RR közt is ellenvéle-53 *
